- Szégyen, amit a halottainkkal tennének! Hát nincs ezekben semmi jó érzés? - fakad ki a bobai temetőnél Kovács Istvánné, pedig éppen csak megemlítem neki, hogy a ravatalozóról kérdezném.

Az asszony még háborogna, de közbeszól a mellette álló, nem kevésbé indulatos Pós Lászlóné:

- Felháborító! Hogyan lehet ilyen tisztességtelen, becstelen, a kegyeletet semmibe vevő döntést hozni?

Bárkit kérdezek is az alig nyolcszáz lakosú, Vas megyei Bobán, a ravatalozó hallatán dühöngeni, bosszankodni kezdenek a helyiek. Haragjukat a Bobától kőhajításnyira, alig egy kilométerre lévő Nemeskocs képviselő-testületének egyik határozata váltotta ki. A kifogásolt döntés szerint kezdeményezik Boba önkormányzatánál a nemeskocsi "ravatalozó közös használatának megszüntetését" december 31-től. A bobaiak szerint bármilyen tömören fogalmaztak is határozatukban a nemeskocsi képviselők, szándékuk egyértelmű. Nem akarnak többé bobai holtat látni a ravatalozójukban.

A döntés több szempontból is érthetetlennek tűnik. A Nemeskocs tulajdonában lévő ravatalozót még a hatvanas években közösen építtette a két falu, azóta pedig együtt fejlesztették, használták, s bár vitatott, milyen mértékben, de a fenntartási költségeket is megosztották. Érthetetlennek tűnik a döntés azért is, mert a ravatalozó "kisajátításából" Nemeskocsnak aligha származik előnye, Boba viszont nehéz helyzetbe kerül. Az önkormányzatnak ugyanis januártól - amikor már nem használhatja a nemeskocsi ravatalozót s az abban lévő hűtőkamrát - más megoldást kell találnia a halottak elhelyezésére.

Gondoskodnia kell például a holtakról a temetéseket megelőző órákban, napokban vagy épp akkor, ha a községben elhunytnál az orvos nem tartja indokoltnak a boncolást, így a holttestet nem kell valamelyik kórház patológiájára szállítani. A holtak elhelyezése azonban nem egyszerű feladat. Bobán van ugyan egy - a helyiek által ravatalozónak nevezett, de hivatalosan csak kegyeleti helynek minősülő - épület a temetőben, de abban nincs holttesthűtő. Márpedig - mint azt az ÁNTSZ Nyugat-dunántúli Regionális Intézetétől megtudjuk - a jogszabályok előírják, hogy csak akkor lehet ravatalozóban holttestet elhelyezni, ha abban van hűtőkamra vagy úgynevezett hűtött ravatalozóasztal. Mindezért nagy a tanácstalanság most a faluban: mi történik akkor, ha valaki január elsején hal meg Bobán? Mi lesz akkor az elhunyttal?

- Nincs kétségem, hogy Nemeskocs polgármesterének, László Ervinnek a műve ez a szégyenletes határozat. Évek óta keresztbe tesz nekünk ez az ember, aki eltökélte, hogy megnehezíti a helyzetünket. Rosszindulatát jelzi: már a nyáron döntöttek arról, hogy kizárnak minket a ravatalozóból, de erről csak egy hónapja tájékoztatták a hivatalunkat, így alig maradt időnk a szükséges intézkedésekre - mondja Szabó Ferenc, Boba polgármestere, s dühösen az asztalra csap. - Csak azt nem tudom, mit csinálna a polgármester úr, ha jövőre mégis odavinnénk egy holtat a ravatalozóba? Kihajítaná az útra?

Ahogy Szabó Ferenc, úgy a megkérdezett helybeliek többsége is úgy véli, hogy a két polgármester közötti rossz viszony következménye a különös határozat. Pedig a két falu évtizedekig jó és szoros kapcsolatot ápolt. Sokak szerint 1998-ban kezdődtek a gondok, nem sokkal azután, hogy Szabó Ferencet először polgármesternek választották Bobán. A két polgármester a kezdetektől nem értett szót egymással, egyre több lett a vita, a hangos szóváltás közöttük. Nemeskocs aztán lassan minden hivatalos kapcsolatot megszakított Bobával: kilépett a körjegyzőségből, az iskolát fenntartó társulásból, és most a ravatalozó közös fenntartását is felmondta. Azt, hogy ki a hibás a konfliktusokért, utólag lehetetlen kideríteni, olyan sok régi sérelmet, vitát említenek a bobaiak. A legtöbben úgy vélik, Szabó Ferenc azzal haragította magára végérvényesen László Ervint, hogy perrel fenyegette, amikor nem tudtak megegyezni az egyik temető tulajdonjogáról.

A vitákról, a vádakról, a döntésről, s annak okairól, értelmezéséről szerettük volna megkérdezni László Ervint is, ám ő nem nyilatkozik a történtekről. Kizárólag arra a kérdésünkre válaszolt, hogy miért nem beszél. Válasza legalább olyan furcsa, mint a bobai holtakat kitiltó - a jegyzőkönyv szerint általa előterjesztett - határozat:

- Azért nem nyilatkozom, mert nem vagyok hajlandó egy újságcikkben szerepelni a bobai polgármesterrel! Egyébként a helyiek tudják, miért döntöttünk így, az meg, hogy más mit gondol, nem érdekel.

Lehet, hogy a helyiek tudják, miért döntött így a testület, de a Nemeskocson általunk megszólítottak erről nem beszélnek. Csak egy idős néni mondja el véleményét:

- A múltkor egy elhunyt rokonomhoz vittem csokrot a ravatalozóba. De amikor beléptem, hát ott feküdt a tepsiben egy bobai ember is! Nagyon megrémültem, és fel voltam háborodva. Jól tette a polgármester úr, hogy elküldte a bobaiakat, nem kell közösködni velük, ha arra sem képesek, hogy szóljanak, ha odavisznek egy hullát!

A két falu, de különösen a polgármesterek közötti elmérgesedett viszony miatt Szabó Ferenc nem lát esélyt a békülésre, megegyezésre. Így szerinte nincs mit tenni, milliókért kell beszerezniük egy hűtőkamrát, vagy egy hűtött ravatalozóasztalt.

- Nem vitás, pazarlás ilyen kis községekben, egymástól száz méterre két hűtőt is fenntartani. De most úgy tűnik, nincs más megoldás - mondja Szabó Ferenc, és magyarázatképpen hozzáfűzi: - Közpénzből, adóforintokból fizetünk Nemeskocs polgármesterének rosszindulatáért.

Ravatalozó a falu szélén: bobaiak kizárva?