- Ön szerint milyen most az ország bűnügyi, közbiztonsági helyzete?

- Mihez képest? Ha a saját, tíz évvel ezelőtti adatainkat nézzük, akkor jobb a helyzet. Egy néhány éve készült összehasonlító kutatás szerint Európában is az alacsony bűnözési szintű országok közé tartozunk. Ha kizárólag a hozzánk hasonló méretű és népességű országokkal mérjük össze magunkat, akkor sem rosszak a mutatóink.

Statisztikák

- A statisztikák az elmúlt években a bűnözés visszaszorulását jelzik, az emberek - a felmérések szerint - mégis ugyanúgy félnek, ha nem jobban, mint amikor másfélszer ennyi bűncselekményt követtek el évente. Van erre racionális magyarázat?

- Bár látom és tudom, hogy előszeretettel érvelnek a bűnügyi statisztikával, amikor arról van szó, jó vagy rossz a közbiztonság Magyarországon, ezeket az adatokat azonban kellő fenntartásokkal kellene kezelni. Egy autókereskedelemmel kapcsolatos kimutatásból pontosan megtudhatjuk: adott időszakban, adott területen hány gépkocsit adtak el. Azt azonban, hogy egy adott évben hány bűncselekményt követnek el, senki nem tudja pontosan megmondani. A statisztikában kizárólag azok az esetek jelennek meg, amelyek a hatóságok tudomására jutnak, és regisztrálják. A jelentéktelen sérelmet okozó vagy kis kárértékű eseteket többnyire be sem jelentik az emberek, mert "úgyse foglalkozik vele a rendőrség". A szexuális bűncselekményekről a bűntudat és a szégyen miatt nemigen számolnak be, a korrupciós vagy a kábítószerügyleteket érthető okokból a résztvevők egyike sem akarja a hatóságok orrára kötni. És olyan is van, hogy az áldozat egyszerűen fél. Egy nemzetközi felmérés becslése szerint az évente ténylegesen elkövetett bűncselekmények 42 százalékáról szereznek csak tudomást a hatóságok. Egy másik, szintén külföldi becslés szerint a bejelentett cselekményeknek a hatóságok csupán 70-75 százalékát regisztrálják, ennyi jelenhet meg tehát a statisztikában. Mindemellett az adatok értékelésekor arról sem szabad megfeledkezni, hogy változik a jogszabályi környezet is: ami ma bűncselekmény, holnap már esetleg "csak" szabálysértés. Az egyik nap még bűncselekmény volt ellopni mondjuk egy 15 ezer forintos mobiltelefont, másnap már nem.

- Akkor mire jó a bűnügyi statisztika?

- Magyarországon nemigen van más jellegű adatforrás, amire hivatkozhatnának. Más országokban jó ideje készítenek viktimológiai felméréseket is, vagyis olyan vizsgálatokat, amelyekben nagy létszámú, reprezentatív mintát kérdeznek arról, hogy követtek-e el bűncselekményt a sérelmére az elmúlt évben. Ezek sem adnak pontos képet a valóságról, de együtt vizsgálva az egyes kutatások eredményeit, jobban közelíthetünk a valósághoz. Nálunk nyomasztóan hiányoznak az ilyen felmérések. A statisztika a szinte kizárólagos bűnügyi mutató, noha tudjuk, hogy ez nem a bűnözés változásait, inkább a hatóságok aktivitását mutatja. Az 1964 óta használatban lévő statisztikai rendszer leginkább a trendek elemzésére alkalmas, napi bűnügyi folyamatok megismerésére nem.

- És milyen trendek olvashatók ki a statisztikákból?

- A nyolcvanas évek elejéig lassú, majd tíz éven át valamivel intenzívebb növekedés volt tapasztalható. Azután - 1989-90-ben - jött a bumm, és 1999-ig drasztikusan nőtt az ismertté vált bűnesetek száma. Majd a '98-as 600 ezerről folyamatosan csökkent, s úgy tűnik, az utóbbi néhány évben beállt 420-430 ezerre. A nagymértékű változás a vagyon elleni bűncselekmények számának változásával függ össze. Ezen belül vannak sajátos mozgások is. Míg 1988-ban 31 ezer betöréses lopást jelentettek be, '91-ben már 110 ezret, tavaly pedig megint csak 39-40 ezret.

Lopnivalók

- A betörők fogytak el, vagy a lopnivaló?

- Nyilvánvaló, hogy a kisstílű betörőket visszatartották a modern vagyonvédelmi berendezések, a megerősített ajtók, a zárak és a riasztók. A vagyon elleni bűncselekmények csökkenésének egy másik feltételezhető oka lehet a háztartási és elektronikai cikkek árának drasztikus visszaesése, a bővülő árukínálat. Ma már egy orgazda nem fizet annyit egy
hifiért, hogy megérje érte egy betörést kockáztatni, hiszen az efféle holmikat ő is csak fillérekért tudja eladni.

- A mostani válság következtében várható elszegényedés kihat-e a bűnözésre?

- Nyilván nem zárható ki, hogy azok közül, akik elvesztik a munkájukat, lesznek olyanok, akik elmennek lopni, betörni. De nem tartom valószínűnek, hogy tömegek próbálnák bűnözéssel biztosítani a megélhetésüket. Azt pedig végképp nem, hogy drasztikusan változnának a trendek.

- Megalapozatlan lenne tehát azoknak a félelme - köztük rendőrségi szakértőké és kriminológusoké -, akik a bűnözés rohamos növekedésére számítanak?

- Elképzelhető, hogy a vagyon elleni bűncselekmények száma nőni fog. Akkor is kérdés lehet persze, hogy miként alakult volna a bűnözés, ha nincs gazdasági krízis. Mert csak ehhez képest beszélhetünk a válságnak a bűnözésre gyakorolt hatásáról. Uzsorások, fémtolvajok, erdőtolvajok a válság előtt is voltak, nem is kevesen. A mélyszegénység és az úgynevezett megélhetési bűnözés nem a válság terméke, jelen volt már tavaly, sőt tavalyelőtt is.

Vandálok

- Ezek szerint nem kell jobban félni?

- Megijedni semmiképp nem kell, és félni sem - az indokoltnál jobban. Látni kell azonban, hogy a magyar társadalom furcsán viszonyul a bűnözéshez. A már említett, néhány évvel ezelőtti nemzetközi felmérés Európa alacsony bűnözési rátájú országai közé sorolta Magyarországot, ugyanakkor a vizsgálat megállapította: a bűnözéstől, az áldozattá válástól való félelem ugyanakkora, mint a mienknél jóval nagyobb bűnözéssel együtt élő országok polgáraié. Azt is tudjuk, hogy Budapesten követik el a legtöbb bűncselekményt, de vidéken félnek a leginkább az emberek.

- Miért?

- Ennek nyilván összetett társadalmi, történelmi, kulturális okai vannak. A félelemérzet alakításában jelentős tényező a média is, hiszen az emberek döntő többsége az általuk konstruált kép alapján alakítja ki elképzeléseit. Vagyis biztonságérzetük és félelmeik leginkább a média valóságát tükrözik. A szorongás szintje vélhetően nem független az ország általános közállapotától sem. A politikai, társadalmi elit tagjai, akiknek a tevékenységére egy ország figyel, azt üzenik a társadalomnak, hogy személyes politikai, hatalmi érdekeik mindennél előbbre valók. Nincs konszenzuskeresés, a vitákat erőből oldják meg. Magatartásukkal gyakorta nem a jogkövetésre, hanem a normák ügyes kijátszására nyújtanak példát. Ez szorongást, általános bizonytalanságot gerjeszt az emberekben. A politikának, számomra érthetetlen módon, azt is sikerült elhitetnie tízmillió emberrel, hogy az ország fele hülye, mert nem arra a pártra szavazott, mint ők, sőt hazaáruló, mert bizonyos kérdésekről mást gondol.

- Az elmúlt két évben új jelenséggel találkozhatunk: a nemzeti ünnepet harcos demonstrációvá változtató, politikai köntösbe bújt vandalizmussal.

- Az, hogy a fiatalok egyre erőszakosabbá válnak, gyakorta hangoztatott vélemény. Pedig ez régebben sem volt másként, legfeljebb más formában jelentkezett. Kétségtelen, hogy a mulatság végén a legények nem baseballütőkkel estek egymásnak, de a verekedés azért elmaradhatatlan elem volt. Az utcai erőszak sem a semmiből pattant elő hirtelen. Ne feledkezzünk meg arról, milyen nagy számban vannak a maszkos utcai kődobálók közt futballhuligánok. Akik korábban a meccsre mentek a balhéért, a stadionokat, az azokhoz vezető utakat, a buszokat, a metrókat és a vasúti kocsikat törték össze, most a különböző állami, politikai rendezvények környékén teszik ugyanezt.

"Az utcai erőszak sem a semmiből pattant elő hirtelen"