- Hivatalos bemutatása után, és az országgyűlési döntés előtt mit csinál egy jelölt?

- Iszom magával egy kávét, a beszélgetés után pedig eszem egy pizzát, mert már nagyon éhes vagyok. Nemrég válaszoltam egy bulvárlap kérdésére, hogy rokona vagyok-e Szijjártó Péternek. Egyébként nem.

- Úgy értem: lobbizik-e a siker érdekében?

- Eszembe nem jut. Bíró vagyok, és egy bíró nem lobbizik.

- A morgás joga jegyében apró megrovást kapott öntől néhány médium, mert jobboldalinak nevezték. Nem az?

- Nincs olyan ítéletem, megnyilatkozásom és cselekedetem, amiből nézeteimre következtetni lehetne.

- Magánemberként milyen értékeket tart fontosnak?

- Az örök emberi értékeket. Ezeket pedig senkinek sincs joga felcímkézni. Az emberi értékek megmutatkozhatnak egy jobb- és megmutatkozhatnak egy baloldali ember értékrendjében. Egyébként a legfontosabb értékek közé sorolom a civil kurázsit, az igazság érdekében felemelt szót. Nagyra becsülöm a felelősségérzetet, a korrektséget, ezeknek szintén nincsenek politikai színei. Nem tűröm és viselem a sunyiságot, a képmutatást. Fontos azonban számomra az empátia. Ezek mellett van egy talán furcsának tűnő tulajdonságom: a kíváncsiság. Szerintem ez a bírói lét lényege. Kell, hogy érdekeljen a konfliktus tárgya, a mögötte rejlő emberek és motivációk.

- Képmutatással aligha lesz vádolható, miután határozottan a bírósági reformok, s az alkalmatlan bírók eltávolítása mellett emelt szót. Nem lett volna taktikusabb várni ezzel addig, amíg megválasztják?

- Csak nem gondolja, hogy ellentmondok annak, amire az életemet tettem föl? Én alkalmas ember vagyok a konfliktusokra, de soha nem leszek képes a megalkuvásra. Ha ezt elfogadják tőlem, akkor örülök neki. Amennyiben nem, az értékeim a pozíció hiányában is velem maradnak.

- Egy megalkuvás nélküli ember - aki több választási cikluson át is vezetőként szolgált -, hogyan fogadta, amikor bizonyos pártkörökből inspirációt kapott egy-egy ítélet befolyásolására?

- Ha hiszi, ha nem, soha senki meg nem próbált tőlem ilyent kérni se jobbról, se balról. Amennyiben nem politikus ismerőseim felhívtak, hogy "ügyük van", elmagyaráztam nekik, hogy egy bírótól kérni nem lehet. Azt feleltem: nyugtasson meg téged az a tudat, hogy ha neked nemet mondok, másoknak sem mondok igent. Egy működő demokráciában megnyugvással tölthetné el a politikusokat, hogy a bíró mindenkinek nemet mond. Az egyenlő távolságtartásnak pedig nem szinonimája a mindenkivel való öszszeborulás.

- 1992-ben megpályázta a Győr-Moson-Sopron Megyei Bíróság elnöki széket. Miért?

- Állandó opponense vagyok a mindenkori vezetésnek. Meg akartam mutatni, lehet másképp vezetni egy bíróságot. És ha nem veszi szerénytelenségnek: megmutattam.

- Pedig akkor nem kapott többséget a szavazásnál.

- Valóban nem. Két korábbi vezető mellett ketten "gyalogbíróként" pályáztunk. Nem dicsekedhetem, harminc százalékot kaptam. Mégis kineveztek. Azt gondoltam, amikor első nap vezetőként mentem be az épületbe: belülről érezd, te vagy az elnök, de ezt érvként soha nem szabad használni. Ezt máig így gondolom. Öt év múlva, a Horn-kormány idején azért is pályáztam, mert akkor már ismerték vezetői képességeimet a munkatársaim. Titkos szavazással 78 százalékkal támogattak. A szocialista miniszter pedig kinevezett.

- Pedig Vastagh Pál nem sokkal korábban ön és másik nyolc megyei elnök ellen fegyelmit indított, mert engedték, hogy egy nonprofit alapítvány amerikai tanulmányútra vigye el gazdasági bíráikat.

- Én megnéztem a nonprofit szervezet összetételét - hozzáteszem jobboldalisággal nem volt vádolható - ezek után vállaltam a felelősséget azért, hogy a munkatársam szakmai útra kimenjen a civilek szervezésében. A fegyelmi eljárás kapcsán egyébként a sajtó megkérdezte tőlem: politikai indítékból cselekszik-e a miniszter? Visszakereshetően azt válaszoltam, amit ma is: nem. S ez be is bizonyosodott, az eljárást megszüntették, Vastagh Pál pedig újabb öt évre kinevezett elnöknek.

- A múlt helyett nézzünk a jövőbe. Megválasztása esetén ön a reform folytatását ígéri. Kezdjük azzal - mennyire ismeri egyáltalán a legfelsőbb bíróságon belüli feszültségeket, és hogyan vélekedik ezekről?

- Tudja, amikor meghal a király, akkor beindulnak az önjelöltek. Sokan szeretnének valakik lenni, folynak a hatalmi harcok. Ezeket érzékelem. Tűrhetetlen és tarthatatlan állapot.

- A legfelsőbb bíróság elnökhelyettesi posztjára kiírt pályázat már meg is jelent a Bírósági Közlönyben. Lehet, hogy előbb lesz helyettes, mint ahogy elnököt választ a parlament?

- Azért is sürgető feladat elnököt választani, mert hozzá kizárólag egyetlen egy embernek kell lojálisnak lennie: a helyettesének. De milyen helyzet az, hogy egy legfelsőbb bírósági elnök készen kap egy helyettest? Ha engem megválasztanak, akkor törvényi szabályozás nélkül, kötelező önkorlátozással a legfelsőbb bíró kar összbírói értekezletének véleménye alapján fogok a helyettes személyéről dönteni. Örökölni viszont nem szeretném a helyettesemet.

- Mi a bemutatkozása során említett paradigmaváltás lényege?

- Soha nem szeretném eladni az eladhatatlant. Úgy kell a bírói munka minőségét javítani, hogy a támadásokkal szemben nyíltan tudjunk kiállni, a jogos kritikákat pedig fogadjuk el. Az állampolgárnak profeszszionális bírói szolgáltatásra van joga. Harminc éve vagyok bíró, mindig azt tapasztalom, hogy óriási az aránytalanság a különböző bíróságokon dolgozó bírák munkaterhében. Van olyan bíróság, ahol egy bírónak 260 ügye van, egy másik bíróság bírója 80 üggyel dolgozik. Kiegyensúlyozott munkaterhet kell tehát kialakítani.

- Hogyan?

- Jelenleg a tartósan távol levő bírák - főleg a szülési szabadságon lévő nők - helyére egy-két bírát fölvehetünk, de ez nem hoz áttörést. Tudni kell, hogy a bíró elmozdíthatatlan. Ha viszont egy megyében egy bírói álláshely megszűnik, akkor azt oda kell áttenni, ahol tartósan több a feladat. Ezenkívül új státuszokra is szükség van. Ha már a terhek elviselhetően egyenlők, akkor át kell szervezni a folyamatos képzést. A bírói tudás elavulása ugyanis a legfenyegetőbb veszély! Kötelező oktatást kell előírni, sőt ezt számon is lehet kérni.

- Most is van előírt bírói értékelés.

- Igen, ennek az ideje kétszer hat év. Ehhez képest hetvenéves korunkig dolgozhatunk. Mi a biztosíték arra, hogy nem avul el a tudásunk, nem kényelmesedünk el? A munka értékelését a bírói életpálya hosszáig kell folytatni.

- A fellebbezés rendszere nem garantálja egy-egy szakmailag vitatható, elnagyolt ítélet helyretételét?

- Nem. Látjuk, hogy vannak olyan hibák, amelyeket például a másodfokú tárgyalás nem hoz felszínre.

- Úgy tudom, változtatni szeretne a bírák fegyelmi ügyeinek rendszerében is.

- Tarthatatlan, hogy minden bíróságon a saját, közvetlen kollégájuk értékelik a bírákat. Én létrehoznék egy szolgálati bíróságot, amely a fegyelmi ügyeket egységes szemlélet alapján tárgyalná. A szolgálati bíróság tagjai persze gyakorló, ítélkező bírók lennének.

- Ön szerint nem rombolja-e a jogbiztonságot, a kiszámíthatóságot, hogy Magyarországon másodfokon nagyon sokszor születnek az elsőfokú ítélettel ellentétes határozatok?

- Szakmai szempontból ez természetes. A jogszabályok gyakori változása és ellentmondásossága kétségtelenül okozhat értelmezési nehézséget, különbözőségeket. De nem ez a fő ok. Gyakran a fellebbezésben hoznak fel olyan körülményeket, amelyeket a dolog természeténél fogva már csak másodfok tud elbírálni.

- Miért hangsúlyozta a bemutatkozáskor a bírói önkormányzatiság rendkívüli fontosságát?

- Egy olyan országban, ahol sajnos szinte mindent átsző a politika, nagyon fontos, hogy a mindenkori kormányoktól függetlenül működjön a bírói testület vezérkara. Ez az állampolgárok számára is megnyugtató lehet.

"Soha nem szeretném eladni az eladhatatlant"