A ló a győztest és a vesztest is elfogadja
- Harminc-negyven éve egy olyan gyerek, mint a Gyuszkó, meghalt otthon, mert szinte semmi inger nem érte - mondja a Halasi Lovasiskola udvarán Pálinkás Ágnes, akinek 11 éves ikergyermekei fogyatékkal születtek. Közülük Gyuszkó sérülései a súlyosabbak: nem tud egyedül járni, ülni, középsúlyos értelmi fogyatékos. Izmai kezelés nélkül folyton feszülnek - ha nem foglalkoznának vele, egyszerűen összezsugorodnának. A két gyermeket már egyéves koruktól hordták a Pető Intézetbe, később egy másik lovasiskolába is. - Gyuszi a ló hátán képes ellazulni. Nagyokat nevet, jól érzi magát, ilyen állapotban fejleszthető. A mozgásán és a beszédén látszik az eredmény. A változás persze lassú, és tudjuk, hogy csak egy bizonyos szintig juthat el.
Homóné Fodor Éva Dunavecséről hozza 8 és fél éves János fiát Kiskunhalasra terápiás lovaglásra.
- Nem tudja a mozgását koordinálni. Remeg a keze, lába, bizonytalan, időnként elvágódik. Amikor idekerültünk, hatéves volt, és csak mászni tudott. Azóta tanult meg járni. Bízom benne, hogy a javulás folytatódik - reménykedik Fodor Éva.
A dunavecsei Silling Istvánné a gyerekközösség miatt is vállalja az utazást: úgy látja, a sérült gyerekek beszéd nélkül is képesek kommunikálni egymással. Az ő kislánya megnyugszik a terápián, kezelhetővé válik - képes lesz odafigyelni a fejlesztő feladatokra. Maguk a szülők is közösségre lelnek a lovasterápián.
- Jánoska miatt még az ismerősök is elfordultak tőlünk - jegyzi meg Homóné Fodor Éva. - Azzal a kifogással fordítottak hátat nekünk, hogy mennyire sajnálnak, holott talán látni sem szerettek bennünket a bajunkkal.
Ahogyan fejlődik a tudomány, úgy marad életben egyre több, igen kis súllyal világra jött koraszülött. Ami orvosi bravúr és átmeneti boldogság, az nemritkán életre szóló gonddá válik, amikor kiderül, hogy a kisbaba értelme és mozgása nem fejlődik megfelelően.
- Magyarországon gyakorlatilag nincs részmunkaidő a hozzánk hasonló nőknek - magyarázza Pálinkás Ágnes. - A férjem dolgozik, mert valakinek pénzt kell keresnie, én pedig 33 ezer 500 forint ápolási díjat kapok havonta - ennyi a gázszámla egy hidegebb hónapban. Végtelenül magányos lesz az a szülő, aki nem kap segítséget ilyen helyzetben.
Muskó Gabriella óvónő, gyógypedagógus és lovasterapeuta:
- A ló csodálatos jószág, a hátán azok a gyermekek is "kinyílnak", akik amúgy nem fejleszthetők. Az autista, akinek egyes részképességei gyakran kiválóak, a ló hátán feloldódik, figyel, elvégzi a feladatokat. Eredményesen fejleszthetők a mozgássérültek is. Aki nem tud járni, annak bizonyos idegpályái elzáródtak: idegrendszerébe nem épülnek be a mozgásminták. Az ilyen gyermeknek, ha helyesen ültetjük a lovon, a háromdimenziós mozgásimpulzusok bevésődnek az idegrendszerébe.
Muskó Gabriella szerint érzelmi kapocs alakul ki a ló és a gyermek között. A ló testközelsége élmény, lehet simogatni - elfogadja a gyereket. A sérült gyermek érzékeli ezt. A terápiás lovak fizikailag nem fáradnak el, ha lovagolnak rajtuk - mentálisan azonban igen, mert a sérült gyermek sikoltozik, csapkod, tépi a szőrüket, amit rezzenéstelenül tűrnek. Néhány óra után ki kell engedni őket legelni.
A lovas terápia költségét Kiskunhalason vagy a szülők fizetik (20 percenként 1000 forint), vagy - az Egységes Református Pedagógiai Szakszolgálat keretében - az OGO nevű holland református alapítvány.
- Ha a hollandok nem adnának rá pénzt, a halasi lovas terápia megszűnne, mert az OEP nem hajlandó befogadni a finanszírozott kezelések közé - mondják a terápián részt vevő gyermekek szülei.
2000-ben, amikor kiszuperálták a lovakat a határőrségtől, a korábban a határőrlaktanya állományába tartozó állatokat elárverezték. A halasi lovardában megsiratták őket. Úgy tudják, többségüket az új tulajdonos agyonhajszolta, mások vágóhídra kerültek.
- Szegény lovak, nem ilyen sorsot érdemeltek - mondja ma is meghatódva Sós Attila versenyző, olimpikon, a katonai világjátékok bronzérmese.
Halason megférnek egymás mellett az olimpikonok és a sérült gyermekek.
- Én is lovagoltattam autista gyerekeket - mondja Sós Attila. - Szívszorító érzés volt szembesülni azzal, hogy az életnek vannak olyan területei, amelyek szinte megoldhatatlan problémát jelentenek a szülőknek, és minden apró sikernek örülni kell.
Négy évig szünetelt Kis-kunhalason a több mint százéves hagyományra visszatekintő lovas élet. Balogh János vállalkozó lovasklubot nyitott, ezután megalakult a lovasiskola, amely ma kft. formájában a hajdani határőringatlan területén működik, Balogh az ügyvezetője. Balogh János négy dolgot ígért, amikor pályázaton elnyerték az ingatlan működtetésének a jogát: a versenylovaglás, a hobbilovaglás, a hagyományőrzés és a lovas terápia fejlesztését.
- A határőrség egykori ingatlana az állam tulajdona, amit egy törvény értelmében térítés nélkül oda kell adni a helyi önkormányzatnak, ha kéri - mondja Balogh János. - Eddig azonban csak az egyik felét adták oda, a másikat a mai napig hiába kérte a kiskunhalasi önkormányzat az államtól. Ezért tőle kell bérelni például a fedett lovardarészt, és nem lehet használni az állami tulajdonú részben lévő, fűthető tantermeket.
- Elakadt valahol a folyamat, pedig már a miniszterelnöknél is lobbiztam, hogy adják át az önkormányzatnak az ingatlant - mondja Várnai László, Kiskunhalas MSZP-s polgármestere. - Másutt az ilyen jó helyen fekvő, nagyméretű, drága telkeket eladják hipermarketeknek - mi megpróbálnánk egy évszázados helyi hagyományt, kultúrát és biztató, új terápiás tevékenységet fenntartani - ha megkapnánk a teljes területet az államtól.
