Kék kártya és zöldfolyosó
A hazai munkaerőpiac teljes megnyitását javasolják az uniós - beleértve a bolgár és román - munkavállalók előtt a honi migrációs szakértők. Álláspontjuk szerint a nyitás még a jelenlegi pénzügyi válságban sem rejtene veszélyeket, mivel Magyarország még a gazdasági növekedés idején sem számított vonzó célpontnak, most pedig még kevésbé lesz az. A képzetlen romániai bevándorlók eddig is inkább Spanyolországot, illetve Olaszországot választották, mintsem a szomszédos országokat - magyarázza Hajduk Annamária migrációkutató, aki Veszély vagy esély címmel tart nyitó előadást ma, a Demos Magyarország Alapítvány A bevándorlás jövője Magyarországon címet viselő konferenciáján.
A teljes nyitás tehát veszély helyett új esélyt jelentene Magyarországnak, hiszen számos szektor teljesítményét javíthatná a hiányzó munkaerő biztosításával, illetve hozzájárulhatna az illegális foglalkoztatás viszszaszorításához. Ezt szolgálná a "zöldfolyosó" rendszere, amelyben a munkaadók és a szociális minisztérium által "nélkülözhetetlennek" tartott munkások a jelenleginél sokkal gyorsabban és egyszerűbben kaphatnának tartózkodási és munkavállalási engedélyt hazánkban.
Az Európai Unió még ennél is messzebb menne. A magasan képzett munkavállalók - kétéves legális tartózkodás után - kék kártyát kapnának, amelynek birtokában szabadon költözhetnének az unió bármely tagállamába, öt év után pedig automatikusan megkapnák a tartózkodási engedélyt a választott országban. A kedvezőnek tűnő ajánlat ellenére aligha ostromolják majd tömegek a kártyákat kiállító irodákat, hiszen a jelentkezőnek az adott országban szokásos átlagbér 1,2-1,5-szeresét meghaladó fizetést garantáló munkaszerződést kell felmutatnia. A kék kártya bevezetésére vonatkozó határozatot várhatóan a hónap végén hozza meg az Európa Tanács, de a tagországokban valószínűleg csak két év múlva váltható ki a kék kártya. Hazánkban törvénymódosításra is szükség lesz a bevezetéséhez.
Kérdés: osztja-e a magyar lakosság a szakemberek álláspontját. Nem kell túl nagy jóstehetség hozzá: nem. A hazánkba érkező bevándorlók száma az elmúlt években csökkenő tendenciát mutat, arányuk továbbra sem haladja meg az összenépesség két százalékát, ráadásul legalább kétharmaduk határon túli magyar. Ennek ellenére az elmúlt két évtizedben megkétszereződött az idegenellenesek aránya hazánkban. A Tárki elmúlt hat évben végzett kutatásai szerint a magyar lakosság 25-33 százaléka nem engedne be menedékkérőt az országba. A válság nyomán akár fokozódhat is az idegengyűlölet, bár a bevándorlók száma aligha nő számottevően.
A társadalom egyre szélesebb rétegeit mételyező előítéletesség megfékezésére mindmáig nem készült stratégia hazánkban. Bár tavaly két törvényt is elfogadott e tárgyban az Országgyűlés, ezek inkább az uniós kötelezettség okán születtek, mintsem a migrációból adódó feladatok megoldására. Magyarországon egyelőre nincs stratégia arra, hogy kiket engedjünk be az országba és őket miképpen integráljuk. De nincs a magyart, mint idegen nyelvet tanító tankönyv sem a külföldi gyerekeknek. Bár 2007-ben készült egy tervezet, ám ez szinte a társadalmi vitára bocsátással egyidőben politikai botrányt kavart (többen ázsiaiak millióinak letelepítését olvasták ki belőle), mire a kormány levette a kérdést a napirendről. Csakhogy a probléma attól, hogy nem veszünk tudomást róla, még létezik.
Az Európai Unióban több irányelv is készül, amelyeket a tagállamokra is kiterjesztenének. A magyar érdekek érvényesítése azonban csak kidolgozott stratégiával lehetséges, ráadásul az uniós források hatékony felhasználásához is szükség lenne a prioritások megfogalmazására. Az unióhoz 2004-ben csatlakozó államok vállalták, hogy jelentősen növelik a közös nemzetközi fejlesztési segélyekre szánt pénzt. Cserébe hazánk három alapból összesen 5,5 millió euró támogatás igénybevételére jogosult az idén, csakhogy a magyar hatóságok ebből eddig egyetlen fillért sem osztottak szét. Az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium tájékoztatása szerint a fenti összegből 400 ezer euró csak technikai segítsényújtásra fordítható és így nem is pályázható, a fennmaradó összegre kiírt pályázatra beérkezett projekttervek elbírálása pedig folyamatban van. A szakértők szerint nincs idő a késlekedésre, hiszen a társadalmi tolerancia növelése nem csupán a bevándorlóknak fontos.
