Selyemsál és Biblia - üzenetek a kriptákból
Néprajzkutató, régész, történész pedig vagy kap lehetőséget arra, hogy ezekben a koporsókban talált értékeket megmentse, esetleg később a nagyközönség számára is elérhetővé tegye - vagy nem. Az egyházaknak ugyanis nem kötelező jelezni a múzeumok felé, hogy épp egy kripta felszámolására készülnek, így megeshet, hogy az utókor számára fontos leletek semmisülnek meg végleg.
Három városban, Vácott, Gyöngyösön és Jászberényben azonban szerencsére nem ez történt: az ottani egyházi vezetők múzeumi szakembereket kértek meg, hogy a feltáráskor legyenek a helyszínen, vizsgálják meg a koporsókban lévő maradványokat, s döntsék el, hordoznak-e azok üzenetet a mai emberek számára. A kriptákból előkerült ruhaviseletek, csontok, imakönyvek, s egyéb ereklyék feltárásának körülményeiről, a tárgyak jelentőségéről nemrég a szolnoki Damjanich Múzeumban megtartott konferencián cserélték ki tapasztalataikat a szakemberek.
Vácott volt a legnagyobb "szerencséjük" a kutatóknak, hiszen itt - 1994-ben, amikor a Fehérek templomában egy addig elzárt lejáratot fedeztek fel - a különleges mikroklímának köszönhetően kivételesen jó állapotban találtak meg közel háromszáz koporsót. A váci Tragor Ignác Múzeum szakemberei is meglepődtek, amikor a koporsók felnyitásakor természetes módon mumifikálódott testekre, s jó állapotban megmaradt viseletekre, lábbelikre, fejrevalókra, és a temetési kellékekre bukkantak. A rózsafüzérek, feszületek, szentképek, érmek is megőrződtek az utókor számára - a váci kripta leletegyüttese máig Magyarország leghíresebb efféle emlékének számít. A csontokat a Magyar Természettudományi Múzeum antropológusai analizálták, s számítógépes technológia segítségével egy-egy arcot rekonstruáltak is. A páratlan kriptaleletből 1998-ban állandó kiállítás nyílt Vácott: egyebek mellett láthatók itt restaurált koporsók, bőrcsizmák, főkötők, selyem- és textil-maradványok.
Gyöngyösön a Szent Erzsébet-templom kriptájának feltárásakor jóval rosszabb állapotban kerültek elő néhány évvel ezelőtt a leletek - mondta Gál Edit, a Mátra Múzeum történésze. Ezt a temetkezési helyet - ahová az 1700-as évek végén és a XIX. század elején temették az embereket - nem zárták le, s nem is temették be annak idején, így a környezeti viszontagságok, a magas páratartalom, az egyenlőtlen hőmérséklet, s a gombák egyaránt károsították mind a koporsókat, mind a bennük lévő testeket. Ennek ellenére a történészeknek sokat "üzentek" a tárgyak, ruhák és viselőik is. Meglepő volt például, hogy noha a templomkriptába történő temetkezések idején jelentős létszámú - betelepített - tót nemzetiségű lakossága volt a mezővárosnak, minden halott kezében magyar nyelvű bibliát találtak. A kutatók valójában arra számítottak, hogy szláv nyelvűek is lesznek közöttük. Kiderült az is, hogy a gyöngyösi emberek szerették a selyemsálat: a férfi és női koporsókban is találtak az eltemetettek nyakában vagy mellén ilyen ruhadarabot. Ez a kutatók szerint a városias jelleget erősítette, ugyanakkor a paraszti kultúrából ismert pitykés dolmányt is fellelték a testeken. Gál Edit elmondta: sokszor tették fel neki azt a kérdést, milyen kincseket találtak a koporsókban, s erre mindig ugyanazt felelte: abban az időben az ünnepi viselet volt egyik legnagyobb vagyontárgya az embereknek, ebben temették el őket, ez volt a kincsük.
Bathó Edit, a Jász Múzeum vezetője néprajzosként csak leírásokból ismerte a jászsági "halóruhát", a jászberényi Nagyboldogasszony-templom kriptájának kiürítésekor azonban többet közelről is szemügyre vehetett, miközben a halotti anyakönyvekből és egyházi iratokból a viselőjükről is információkat gyűjthetett. A kriptába a város jeles polgárai, jászkapitányok, papok, orvosok, táblabírók, jegyzők, és családtagjaik temetkeztek. A meglévő iratok és a koporsófeliratok alapján azonosították az egyik hajdani jászkapitány feleségének földi maradványait, restaurálhattak nagyünnepi, halotti ruhákat, csipkékkel díszített jászági főkötőket. A népi babonás hitre utalt, hogy két sírban ürömfüvet találtak, amely a rontás elhárítására szolgált. Más koporsókban az eltemetettek kezében ott volt egy-egy pénzérme, amit a vallásos emberek hite szerint az őket túlvilágra átvivő révésznek kell fizetniük. A jászberényi kriptaleletet most restaurálják, s ha össze tudják gyűjteni - és pályázatokon megszerezni - a szükséges több millió forintot, állandó kiállításon is bemutatják majd a kriptákból megmentett tárgyakat, viseleteket.
