A szélsőséges, revizionista nézeteket valló és propagáló magyar radikális csoportok akcióit évek óta egyre ferdébb szemmel nézik a szomszédos országok hatóságai. Most épp Magyarország és Szlovákia között robbant ki diplomáciai konfliktus, de nem csak északi szomszédunknál vághatják ki a biztosítékot a magukat nemzeti radikálisoknak nevezők akciói. Számos magyarországi revizionista mozgalmárt tiltottak ki a szomszédos országokból (a Hatvannégy Vármegyés Toroczkai Lászlót például háromból is: Szerbiából, Szlovákiából és Romániából).

Kérdés, mire vezet ez a határtalan gyűlölködés - és valóban határtalan-e. Tamás Pált, az MTA Szociológiai Intézetének igazgatóját, radikalizmus-kutatót kérdeztük.

- A legutóbbi szlovákiai konfliktusok kiváltó oka egyértelműen a magyarországi radikálisok úgymond békés jelenléte. Nem magyarországiakat, magyarokat reguláznak tehát - hívta fel a figyelmet a magyar állampolgárokkal szemben indult eljárásokra utalva a szakértő -, hanem olyan szimbólumok nyilvános megjelenítését büntetik, amelyek ott tiltottak mindenki számára. Amennyiben ezt a tiltott szimbólumokat ott megjelenítő magyarok is tudják, akkor mindössze primitív provokációról van szó. A másik elvi lehetőség az, hogy Magyarországon olyannyira hozzászoktak az általánosan eltűrt újradikális közbeszédhez, hogy azt szinte észrevétlenül exportálják a szomszédos területekre. Ezzel kisebbségellenes többségi véleményeket generálnak, miközben az akcióban érintett nemzetvédők hősként megverve vagy kitoloncolva, de hazatérnek és kisebbségeinket otthagyják túsznak.

A szlovákiai incidensek közül Tamás Pál kiemelte még Malina Hedvig ügyét, megjegyezve, hogy bár jogilag a történet zavaros maradt, de ha él az eredeti vád a bőrfejűek támadásáról, akkor az alkalmi "bőrfejű kisiklás" volt, nincs nyoma ugyanis annak, hogy az egyébként folyamatosan aktív bőrfejűek magyarokra támadtak volna. Célkeresztjükben leginkább a romák és a zsidó temetők vannak, ráadásul ez ellen tudomása szerint a szlovákiai magyarok sem tiltakoztak jobban, mint a többi szlovákiai politikai erő - vagyis szinte sehogy.

Ami a Vajdaságban a menekült szerbek és a helyi magyarok közötti konfliktust illeti, a társadalomkutató szerint nem voltak csoportos akciók, megfogalmazott etnikai, konfrontatív üzenetekkel, csak kocsmai verekedések, egyéni garázdaság. Kívülről, utólag, nem könnyű rekonstruálni, hogy az ilyen helyzetekben mennyi az "egyéni konfliktushordó anyag" és a kollektív előítélet. A szerb rendőrség talán nem vette kellően komolyan az ügyet, a magyar EU-politikusok "túlfújatták" a történteket az európai vizsgálóbizottsággal.

A kutató szerint nincs tehát általános erőszak a szomszédos országokban a magyarokkal szemben - az viszont nem zárható ki, hogy a magyar szélsőségesek bosszúvágyát más eszközökkel fékezik meg. Az egyes országokban az állami érdekek pillanatnyilag még eltérőek, de szélsőségesen rossz esetben akár még egyfajta kisantant restaurálásához is vezethet mindez - figyelmeztet Tamás Pál, ahol a szomszédok (hasonlóan a húszas-harmincas években létezett, Magyarország elleni csehszlovák- szerb-román szövetséghez - a szerk.) együtt fognak fellépni, akár európai fórumokon is, a nálunk felerősödött és lényegében büntetlenül maradó revansizmus elítélésére és korlátozására.

A Nemzeti Őrsereg Királyhelmecen