A Szociális Expó szervezői a most először megrendezett eseménnyel is bizonyítani szerették volna a társadalomnak, hogy a szociális munka értéket teremt és nélkülözhetetlen. Továbbá azt is szerették volna, ha az expó két napja a szociális szakemberek valódi, közös és egyéni élményeket nyújtó ünnepévé válik, ahol pozitív módon átélhető a szakmai hovatartozás, a közösségi lét, a napi munka eredménye és értelme.

Igazi vásári hangulat uralta a művelődési ház tereit. A komoly előadások kisebb termekbe húzódtak vissza, a szakmai konferenciát még az expó megnyitója előtt lebonyolították. A folyosókat és az aulát megtöltötte az élet. Szalmabábut, arany angyalokat, gyapjúnyulat, hímzéseket, különféle asztali dísztárgyakat, festményeket, ékszereket és játékokat kínáltak a szociális munkásból, intézetvezetőből, teamvezetőből avanzsálódott alkalmi kereskedők. Minden portéka mellé rövidebb-hosszabb magyarázat járt a helyről, ahonnan jött.

Például a térképen nem is szereplő Darvastóról, ahol egy volt bauxitbánya-üzem területén épült otthon lakói szövik a szőnyeget, készítik a karácsonyfadíszeket. Ahol az eleinte távolságtartó helybéliek immár befogadták a máshonnan kivetett értelmi fogyatékosokat.

A mindent betöltő hangfolyamban öltönyök, frissen fodrászolt hajak, félretaposott cipők, megnyúlt pulóverek és elegáns kosztümök mozogtak mindenfelé. Otthon voltak egymás között.

A kísérlet sikerült. Kezdődhet a hagyományteremtés.