A nyughatatlan löszfal
- Egyik reggel arra ébredtünk, hogy eltűnt a kertünk sarka, megsüllyedt a kerítés, és repedések keletkeztek a teraszon is - mondja Meleg Péter, az ercsi Duna-parton lévő Felső-Dunasor egyik házának tulajdonosa. - Ott csúszott meg a föld, ahol nem lett volna szabad, amit mostanáig teljesen biztonságosnak hittünk, hiszen a partfalnak ezt a szakaszát néhány évvel ezelőtt sok pénzből megerősítették.
Szabó Tamás, a Fejér megyei város polgármestere is értetlenül áll a történtek előtt.
- Az újabb partfalcsúszás azt jelzi, hogy a korábbi erőfeszítéseink ellenére nem sikerült véglegesen megoldani a problémát - mondja a polgármester. - Hogy a mostani eset hátterében pontosan mi áll, azt csak a hamarosan elkészülő statikai szakvéleményből tudhatjuk meg.
Az ercsi löszfallal kapcsolatos gondok nyolcvan évre nyúlnak vissza. A feljegyzések szerint először 1928-ban csúszott meg a harminc-negyven méter magas Duna-part, a későbbi évtizedekben pedig további hat alkalommal roggyant meg a partfal. Az omlások oka feltehetőleg a löszös talaj vizes, laza szerkezetében keresendő. Lassan két évtizede építési tilalom van érvényben a területen, ám azt megelőzően a csúszásveszély ellenére folyamatosan épültek házak a löszfalon. Az elmúlt tíz évben az 1999-es, eddigi legnagyobb partomlást követően két kisebb utca egyszerűen "eltűnt" a domboldalról.
- Az akkor leginkább veszélyeztetett ingatlanokat az ercsi önkormányzat előbb kisajátította, majd az ott lévő házakat lebontatta - mondja Szabó Tamás. - Később állami segítséggel került sor a több száz méter hosszú löszfal megerősítésére, a vízelvezető rendszer kiépítésére. A löszfalra akkor csaknem félmilliárd forintot kellett költeni.
Alig két évvel a munkálatok befejezése után azonban újra megmozdult a Duna-part: 2006 januárjában ismét megrogy-gyant egy negyven méter hoszszú partszakasz. Az akkori statikai vizsgálatok azt mutatták ki, hogy egy vízvezeték tört el a földben, és az abból kifolyó víz mosta alá a löszfalat. A helyieket nem nyugtatta meg a vizsgálati eredmény, azt ugyanis nem lehetett megállapítani, hogy a vízvezeték miért rongálódott meg. Időrendben akár fordítva is történhetett a dolog, azaz a partfal esetleges megcsúszása is eltörhette a csövet.
- A 2006-ban végrehajtott újabb partfal-rehabilitáció hatvanmillió forintba került, és erre már sehonnan sem kaptunk pénzt, úgyhogy az önkormányzat hitelfelvételre kényszerült - mondja a polgármester. - Erre most itt az újabb csúszás, alig néhány méterre a két évvel ezelőtti omlás helyszínétől!
Miután a katasztrófavédelem emberei felmérték a terepet, és életveszélyesnek nyilvánították a környéket, az ercsi önkormányzat vezetői lezáratták a megroggyant partfalat, a Meleg családot pedig átmenetileg egy önkormányzati lakásban helyezték el. Szabó Tamás szerint a végső megoldás attól függ, hogy mit mondanak majd a statikusok.
- Ha az derül ki, hogy egy egyedi problémából fakadó esetről van szó, akkor saját erőből is kezelni tudjuk majd a helyzetet, hiszen a korábbi példákhoz hasonlóan kisajátíthatjuk a Meleg család ingatlanát, akik a pénzből új házat vásárolhatnak maguknak - mondja a polgármester. - Ha viszont a statikusok olyan generális problémát tárnak fel, amely az egész partfal sorsát érinti, akkor ismét külső segítségre lesz szükségünk. A most megrogygyant telek környékén legalább hat ingatlan kerülhet veszélybe.
Meleg Péter azt mondja: a feleségével és az ötéves kisgyermekükkel mindenképpen szeretnének visszamenni a Duna-parti házba.
- Nem azért költöztünk ide tavaly a csepeli lakótelepi lakásunkból, hogy az első problémánál megfutamodjunk - mondja a családfő. - A házvásárlás előtt az önkormányzattól azt a tájékoztatást kaptuk, hogy a partfal biztonságos, a korábbi csúszásveszély megszűnt. A mostani eset azt bizonyítja, hogy indokolatlan volt ez az optimizmus. Most már azt kellene tisztázni, hogy van-e egyáltalán olyan műszaki megoldás, amely végleg megállítja a löszfal mozgását. Erre egyelőre nincs megnyugtató válasz.
