Sértegetett szlovák tévéstáb
A "ketrecbe" tartanak tüntetni, a Miniszterelnöki Hivatal épületét ugyanis acélkordonnal zárták el. Ekkor már jól hallható a kórus, a Guantanamera dallamára énekelnek: Szar Szlovákia / szar Szlovákia / utálunk szar Szlovákia. A második strófa arról szól, hogy a szlovákoknak nincs hazájuk. A csoport transzparenseket is hoz, amelyeken ilyesmik olvashatóak: "Nem felejtünk!", "Szlovákia egy múló állapot". A tömegben szép számmal jelennek meg a Kossuth tériek. Ismerős arcok, transzparenses nagyik és deres bajszú öregurak.
A színpadon először egy lány mondja el a DAC-meccsen szerzett élményeit, aztán Tamás Debrecenből a szlovákiai atrocitás és a napi belpolitika összefüggéseit vázolja fel. Mindaz, ami történt, szerinte ugyanis a kormány bűne: tűri a magyarság megalázását. A dramaturgiailag fontos mondatoknál felhangzanak a Guantanamera dallamai, a "Vesszen Gyurcsány!" és "Vesszen Trianonnal!" egyesül diszszonáns kánonná. Szurkolói zászlók vegyülnek az árpádsávosokkal.
Egy bekiabáló általános derültséget vált ki a körülötte állókból, amikor az MTK szónokát hiányolja, ám a tizenéves, bomberdzsekis fiúk értetlenül néznek az öregre - ezt már nem értik. Lelkesen ünneplik viszont a ferencvárosi Levente szavait, aki példaértékű összefogásról, a zöldek és a lilák egységéről beszél, ami némi reménysugarat mutat ezekben a magyarellenes időkben.
A demonstráció végén mindenki hallhatta annak a petíciónak a szövegét, amely szalonképesebb formába öntve foglalta össze a megjelentek követeléseit. Ezt át is adták a hivatal képviselőjének. Ez jelentette a három sípszót. A történtek azonban korántsem emlékeztettek barátságos mérkőzésre: amikor a tüntetők a Miniszterelnöki Hivatal elé bevonultak, kopaszra nyírt futballdrukkerek többször leköpték és szidalmazták egy szlovák tévéstáb tagjait, és kizavarták az operatőrt az elzárt területről. A szlovák tévésekre utóbb két rendőr vigyázott.