Az idén szeptemberben Magyarország elsőként kötött szerződést az ország szén-dioxid-kibocsátási kvótafeleslegének eladásáról. A vásárló Belgium volt, a tranzakcióban 2 millió eladási egység szerepelt. Az ügylet nem nyilvános liciten, hanem tárgyalásos értékesítés útján jött létre, a vételár pedig (a szerződésben rögzítetteknek megfelelően) nem került nyilvánosságra, amiért sokan bírálták az adásvételt magyar részről nyélbe ütő környezetvédelmi tárcát. Az eladást viszont szakmai körökben elismerően kommentálták.

Magyarországon a rendszerváltás óta jelentősen csökkent a szén-dioxid-kibocsátás, emiatt 70-80 millió, a nemzetközi piacon értékesíthető kibocsátási egység szabadult fel. Mint Oláh Lajos, a KVVM államtitkára lapunknak kifejtette, ilyen kvótákat más (például Szlovákia, Ukrajna) is kínál, ám a magyar termék a legfelső minőségi kategóriába tartozik. Ennek oka, hogy hazánk garantálni tudja: a befolyó bevételeket a kibocsátás csökkentésére szolgáló beruházásokra fordítják (ami a vevő számára jelentős PR-értékkel bír, és a piacon árfelhajtó szempontnak számít). Az ezt célzó lakossági és intézményi energiahatékonysági projekteket segítő pályázatokat hamarosan meghirdeti a szaktárca, mivel az első adásvételből befolyt pénz már a számlán van, és még az idén további 6-8 millió egység eladása várható.

A lapunk által megkérdezett szakértők szerint az eladás "magyar módszere" az eladó és a vevő esetleges összejátszása ellen nem biztosít 100 százalékos jogi garanciát. A mostani helyzet azonban különleges, ami indokolttá teheti ezt a megoldást: kevés a vásárló, és egy nyilvános licit esetén a vevők is összejátszhatnak, lenyomva az árakat. Az átláthatóságot egy nemzetközi könyvvizsgáló cég, illetve az eladási egységek és a pénz "kicserélését" bonyolító svájci bank biztosítja, a tárca pedig várhatóan az év végén nyilvánosságra hozza az átlagos eladási árat is.