A halottnak hitt ember
Rohác jó tíz éve eltűnt. Mindenki halottnak hitte. Most azonban az alvilági belháborúk túlélői azt találgatják: mi lesz, ha megszólal?
Egy, az alvilági körökben otthonosan mozgó informátorom még ma sem hisz a Jozef Rohác elfogásáról szóló híradásoknak. Találkozásunkkor hosszasan győzköd, hogy olyan vérprofi bűnöző, mint Rohác, nem megy részegen a forgalommal szemben, és olyan hamis okmányt szerez magának, amilyen nyelven meg tud szólalni. Ebben egyetértünk. Abban is, hogy ha igazak azok a róla szóló hírek, hogy a Meciar-kommandóhoz tartozott és az Ivan Lexa vezette szlovák titkosszolgálat törvénytelen akcióinak egy részét is ő és emberei hajtották végre bérmunkában - például robbantgattak Magyarországon, hogy ezzel késleltessék az ország uniós csatlakozását -, már az is kész csoda, hogy még él. Ám ha él, azaz titkosszolgálati kapcsolattartói nem tartották indokoltnak örökre elhallgattatni, nyilván ellátták olyan iratokkal is, amelyekkel soha nem bukik le egy rendőri ellenőrzésen.
Szóval, Jozef Rohác prágai elfogása október 26-án valószínűleg nem úgy történt, ahogy azt a cseh rendőrség közzétette.
"A halottnak hitt ember" elfogásának híre azonban - épp az elfogása körül sokasodó kérdőjelek miatt - felzaklatta a budapesti éjszakai élet nagy öregjeit. Azok, akik túlélték a Prisztás József 1996. november elsejei meggyilkolásával kezdődött és nagyjából Seres Zoltán 1999. április 12-i lelövésével zárult robbantásos-leszámolásos alvilági belháborút, családot és minden gyanú felett álló vállalkozásokat alapítottak, most a végjátékra készülhetnek. Rendőrségi körökből ezt nyíltan megüzenték nekik.
"Nem kötünk alkut olyanokkal, akik embert öltek, gyilkosságra adtak utasítást, bűnszervezetet irányítottak", szögezte le egy, a Rohác elfogásának körülményeit Magyarországon mindenkinél pontosabban ismerő rendőrségi tisztviselő. E rendőrtiszt, akivel sikerült egy órát beszélgetnem Jozef Rohác elfogásáról, csak annyiban hasonlít azokhoz a nyomozókhoz, ezredesekhez, tábornokokhoz, akiknél az elmúlt tíz évben az Aranykéz utcai robbantásról és az azt megelőző leszámolásokról tudakozódtam, hogy ő is kérte: ne írjam le a nevét. Elődeivel ellentétben azonban nem ígérte meg, hogy beavat az ügy minden részletébe - és ezt az ígéretét be is tartotta. Amikor megkérdeztem tőle, ugyan, mondja már el, hogy tíz évvel az Aranykéz utcai robbantás után hogyan találtak rá Rohácra, elmosolyodott, és azt mondta: "Úgy történt, ahogy a cseh kollégák elmondták. Legyen ez az ő sikerük". Világos beszéd. Ugyanakkor elszántnak tűnt, olyan embernek - és ha valami, hát ez aggaszthatja a '90-es évek budapesti alvilágának még életben és szabadlábon lévő tagjait -, aki tudja, mit csinál. Meg akarja oldani azokat a tíz-tizenkét évvel korábbi "maffiaügyeket", amelyekben már annyi ezredes és tábornok tudta a "tutit", csak épp vagy a tetteseket nem sikerült elfogni, vagy ha elfogták őket, nem volt elegendő bizonyíték a hosszú távú bebörtönzésükhöz.
A '90-es évek közepén látványos akciókkal elfogott "keresztapák" így jobbára csak két-három éves büntetést kaptak. "Tudjuk, mit csináltak, a megfélemlített tanúk azonban visszavonták a vallomásukat", magyarázkodtak az illetékesek minden, felmentéssel felérő ítélet után, majd hozzátették: a maffiaügyekkel a világ minden rendőrsége nehezen boldogul. Ez igaz. De a magyar "maffiózókat" többnyire bolti tolvaj koruktól fogva ismerhették a nyomozók. A '80-as évek derekán a Margithíd presszóban 500 forintért bárkivel öklöző zsebesből lett az alvilág egyik vezére, az őt zsebtolvaj kora óta üldöző nyomozók egyikéből a szervezett bűnözés elleni szolgálat egyik vezetője.
1998. július 2-án délelőtt 11 óra 50 perckor azonban megtörtént az, ami addig soha. Egy Polski 126-osba rejtett pokolgépet fölrobbantottak Budapest belvárosában. A máig a merénylet célpontjának tekintett Boros Tamáson kívül hárman haltak meg, s több mint harminc sérültet kellett kórházba szállítani.
Boros az alvilág ismert figurája volt, aki azonban jó kapcsolatokat ápolt a rendőrséggel is. Elsősorban olajügyekben érdekelt konkurenseit mártotta be a nyomozóknál. Miután rendőri segédlettel eltávolította őket, átvette, vagy legalábbis megkísérelte átvenni a piacaikat. Egy informátorom szerint Boros százmilliókat keresett a rendőri védelem alatt, amit azért kapott, mert még több információt reméltek tőle, és mert feldobott riválisai megfenyegették. A rendőrség Boros halála után elismerte, hogy "sokat segített nekik bizonyos ügyek hátterének megértésében", tagadták viszont, hogy "védelem alatt állt volna". A rendőrség hamar kiderítette, hogy az úgy 4,5 kilónyi, bányászatban használt szlovák ipari robbanóanyagot, Danubitot tartalmazó bombát távirányítással hozták működésbe. Ugyanilyen robbanóanyagot használtak máig ismeretlen tettesek a Fidesz és a Kisgazdapárt székháza, valamint a Szájer József lakásánál elkövetett merényletekhez. (A kisgazdák székházánál tervezett robbantás meghiúsult, a többi merénylet azonban tetemes károkat okozott. Sérülés nem történt.) Egy évvel később Dézsi Mihály, akkori rendőrségi szóvivő meglehetősen magabiztosan nyilatkozott arról, hogy a nyomozók olyan bizonyítékok birtokában vannak, amelyekkel adott esetben (értsd: ha sikerül elfogni őket) kétséget kizáróan képesek lesznek bizonyítani az elkövetők bűnösségét. "Nincs szükségünk arra, hogy körözési felhívást tegyünk közzé, annyira jól állunk", mondta.
Ma már tudjuk: a rendőrség soha senkit nem körözött az Aranykéz utcai merénylet miatt. Kiderítették, hogy a Rohác csoportjához tartozó 33 éves Jozef Hamala vette a robbantáshoz használt Polskit hamis papírokkal. Emellett volt számos ujjlenyomatuk, amelyeket egy körúti szálloda három, egymással szomszédos szobájában rögzítettek. Ezekből a szobákból néhány órával az Aranykéz utcai robbantás után hat szlovák állampolgár sietve kijelentkezett. A szobákban állítólag robbanóanyag-maradványokat is rögzítettek.
Csakhogy a hotelban rögzített ujjlenyomatok egyike sem egyezett a szlovák alvilág ismert alakjainak nyilvántartott ujjlenyomataival. Rohácé sem volt köztük. Az ő ujjlenyomata azonban megegyezett egy 1997-ben Seres Zoltán ellen végrehajtott merényletkísérlet után lefoglalt pokolgép belsejében rögzítettével, ami azt jelenti, hogy Rohác szerelte össze a bombát, legalábbis közreműködött az elkészítésében. Emiatt adtak ki ellene nemzetközi elfogatóparancsot. Prágai elfogásakor csak a BRFK körözte Rohácot, noha Szlovákiában rendőrgyilkossággal is gyanúsítják.
Rohác prágai letartóztatása után derült csak ki, hogy a Fővárosi Főügyészség már száz nappal korábban, július 15-én elrendelte a 2001. november 14-én felfüggesztett Aranykéz utcai nyomozás folytatását. Egyelőre nem tudni, milyen adatok alapján. Rendőrségi források szerint a Nemzeti Nyomozó Iroda több, jóval a robbantás után elkövetett súlyos bűncselekmény nyomozása során összegyűlt bizonyítékok elemzése, az érintettek kapcsolatrendszerének feltérképezése után vette elő újra az aktát.
Továbbra is több azonban a kérdés, mint a válasz. Az eddig is nyilvánvaló lehetett, hogy Rohác sokat tudhat a magyarországi robbantásokról, a kábítószer- és fegyverkereskedelemről, s persze az olajügyekről is. Nemcsak a közvetlen alvilágiakról, hanem azokról is, amelyekben a mesés haszonért az alvilággal való együttműködésre is hajlandó, minden gyanú felett álló vállalkozók, cégvezetők vannak érintve. Mert ne feledjük: az adózatlanul forgalomba hozott sok millió liternyi gázolaj jelentős részét nagy tételben adták el a keresztapák a nagybani vásárlóknak.
