"Az üzenet tiltott kifejezést tartalmaz"
"Értékes iránymutatásnak" nevezi az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata elfogadásának 60. évfordulóján meghirdetetett etikai kódexet az AFP által idézett Jerry Yang, a Yahoo! vezérigazgatója az olyan cégek számára, mint a Yahoo!, melyek a szólásszabadságot és a magánélethez való jogot igazságtalanul korlátozó országokban működnek.
A globális hálózati kezdeményezés (Global Network Initiative), melyhez a Yahoo! mellett a Google és a Microsoft is csatlakozott, sajátos szivárványkoalíciót takar. Befolyásos internetcégek mellett jogvédők, befektetők, oktatási intézmények csatlakoztak, hogy "ellenálljanak azon kormányok erőfeszítéseinek, amelyek a nemzetközi normákat megsértő cenzúrába és megfigyelésbe akarnak bevonni internetes cégeket". Az aláírók vállalják, hogy biztosítják a felhasználóknak a szólásszabadsághoz és a magánélethez való jogát; nagyobb átláthatóságot, számonkérhetőséget ígérnek, és azt is megfogadják, hogy korlátozzák a hatóságokkal megosztott felhasználói adatokat.
A multicégek piacszerzési módszereit elnézve kérdéses, hogy egy papír aláírásától várhatunk-e érdemi önkorlátozást, netán azt, hogy az aláírók megszakítsák kapcsolataikat a diktatórikus államokkal. Amikor ugyanis az IT-cégeknek a nemzetközi jogi normák és az ezzel adott esetben szöges ellentétben álló nemzeti szabályozás (a jogok tiszteletben tartása vagy lábbal tiprása) közül kell választaniuk, hajlamosak félretenni erkölcsi megfontolásaikat, kiváltképp, ha a megszerzendő piac akkora, mint Kína.
A vezető netvállalkozások néhány éve jelentek meg a kommunista ország milliárdos piacán. Ennek azonban nagy ára volt, mivel vállalniuk kellett a helyi szabályokhoz való alkalmazkodást. Ez a gyakorlatban azt jelentette-jelenti, hogy egyáltalán nem, vagy csak korlátozott mértékben tehetnek elérhetővé a diktatúrát megkérdőjelező, ne adj' isten, a demokratikus szabadságjogokat éltető internetes tartalmakat. Az érintett cégek vezetői széttárták karjukat: Kína az Kína...
A szabadság pedig szabadság - hangzik a jogvédők riposztja; aligha meglepő tehát, hogy az elmúlt években a kínai piacra lépő mamutcégek, javarészt a jogvédők jóvoltából, nemzetközi botrányok sorozatával szembesültek - alighanem ezek is hozzájárultak az etikai kódex megszületéséhez.
A Yahoo!-t legkevesebb három kínai "cyberdisszidens" bebörtönzéséért teszi felelőssé a párizsi Riporterek Határok Nélkül (RSF) jogvédő szervezet, mondván, a kaliforniai cég kiadta a kínai hatóságoknak rendszerellenes tevékenységgel vádolt kínai újságírók adatait. (Egyiküket, a 37 éves Shi Taót tíz évre csukták le, amiért külföldre továbbított egy "államtitkot tartalmazó" e-mailt, amelyben a hatóságok figyelmeztették az újságírókat a társadalmi destabilizáció veszélyére a Tiananmen téri mészárlás 15. évfordulóján.) Kínában az RSF adatai szerint legkevesebb 30 újságírót és 50 "cyber-disszidenst" tartanak fogva.
A Microsoft (MS) viszont tagadta, hogy segédkezett volna egy kínai újságíró lebuktatásában, aki az MSN Hotmail levelezőrendszeren keresztül küldözgetett "felforgató tartalmú" e-maileket. Azt azonban az MS is kénytelen volt elismerni, hogy az MSN Spaces kínai változata automatikusan visszadobta a "demokrácia", "Dalai Láma", "Kína+korrupció", "emberi jogok" kifejezéseket tartalmazó bejegyzéseket, mert "Ez az üzenet tiltott kifejezést tartalmaz, kérjük, törölje ezt a kifejezést", sőt több bloggert le is tiltott a felhasználói közül, majd a botrány hatására visszaengedte őket. Erre is az RSF hívta fel a figyelmet, amikor tesztelték a Yahoo!, a Google és a Microsoft MSN Spaces szolgáltatásának kínai változatát. Arra a meghökkentő következtetésre jutottak, hogy a Yahoo! nemcsak riválisainál, de a tartalomszűrésben még a világhálós tartalmak felett kontrollt gyakorló helyi kormánynál is szigorúbban szűri keresőjét.
Ilyen előzmények után kérdés, van-e értelme az etikai kódexnek. Annál is inkább, mert éppen az RSF vonult ki (ha nem is teljesen) a globális hálózati kezdeményezésből, mondván: mindez szép és előremutató, de kevés és gyenge. "Ezen alapelvek alapján továbbra is megtörténhetnek a Shi Taó-éhoz hasonló esetek" - olvasható az RSF honlapján. A jogvédő szervezet hiányolja a jogi hátteret, amelyre hivatkozva az arra hajlandó IT-vállalatok ellenszegülhetnének a szólásszabadságot sértő hatósági megkereséseknek. Ennek hiányában a vállalatok továbbra is a helyi jogszabályokat tekintenék mérvadónak, még akkor is, ha azok sértik a nemzetközi emberi jogi normákat.
A Magyarországi Tartalomszolgáltatók Egyesülete (MTE) kevésbé pesszimista: ők üdvözlik a kódexet. A hasonló kezdeményezéseket hasznosnak tartják, mert a normatív szabályozás rugalmatlanságával szemben az internet struktúrája sokkal inkább alkalmas a résztvevők közös és önkéntes megállapodásán alapuló szabályok végrehajtására.
- A kezdeményezésben a piacvezető informatikai cégek mellett az akadémiai szféra ismert, internettel foglalkozó intézményei és a szabadságjogoknak az interneten való érvényesülését támogató civil szervezetek is részt vesznek, s ez arra enged következtetni, hogy a szándék komoly - mondta lapunk kérdésére válaszolva Halász Mónika, az MTE jogásza. Arra viszont ő is felhívta a figyelmet, hogy a különböző rezsimekkel való együttműködés kérdésében a kezdeményezés finoman fogalmaz, vagyis a résztvevők csak azt vállalják, hogy megtesznek mindent annak érdekében, hogy minimálisra csökkentsék az esetleges megszorításoknak a védett jogokra gyakorolt hatását. Önmagában e kezdeményezés is jelentős lépés - hangsúlyozta a jogász -, s reményeik szerint ez kihat majd a nagy cégek emberi jogokkal kapcsolatos attitűdjére. Halász Mónika azt is elmondta, a résztvevők nem azt vállalták, hogy minden esetben megtagadják az elnyomó rezsimekkel való együttműködést, hanem azt, hogy az iránymutatásokkal összhangban mindent megtesznek azért, hogy a szabadságjogok korlátozásának hátrányos következményeit minimalizálják. Ez azt jelenti, hogy a szabadságjogok korlátozását kezdeményező hatóságtól pontos, írásbeli megkeresést kell kérni, amely megjelöli a korlátozás jogalapját, az elrendelésre hatáskörrel és illetékességgel rendelkező államigazgatási szerveket. Kirívó jogsértés esetén próbaperekkel kell támadni a korlátozásra vonatkozó megkeresést.
Egy kézbe kerülhet a hírközlés és az informatika
Különös ötpárti és civil egyetértés alakult ki annak érdekében, hogy ismét miniszter felügyelje az informatikai ügyeket - tudta meg a Népszabadság. Az Országgyűlés
e-befogadásügyi eseti bizottsága ugyanis azt javasolja, hogy a kormány vizsgálja meg az informatika és a hírközlés egységes irányításának lehetőségét a Miniszterelnöki Hivatal berkein belül. Az ötpárti bizottság életre hívásában komoly szerepe volt az Informatikai Érdekegyeztető Fórumnak, a szervezet pedig egy hete azt kérte a bizottságtól, hogy támogassa a szakma kezdeményezését, hogy egy tárca nélküli miniszter kezébe kerüljön a két terület ügye. Úgy tudjuk, a bizottság javaslatában ez ugyan nem szerepel, a közös irányítást viszont támogatják. Ennek ellenére a kormány nem utasította el a tárca nélküli miniszteri poszt ötletét, de csakis a MeH-en belül tudják elképzelni. A miniszteri poszt várományosaként Baja Ferencet emlegetik. Az egységes irányítás egyébként létfontosságú az informatikai cégek számára. Az Informatikai Vállalkozások Szövetsége tegnapelőtt jelentette be, hogy számításaik szerint hat százalékkal csökkenhet jövőre az ágazat teljesítménye, ebben a helyzetben pedig jól jöhetnek az állami megrendelések. (V. G. G.)
Homályos üze(l)mek
Az internetes keresőóriások nemcsak totalitárius rezsimek kérésére távolítanak el tartalmakat, illetve keresőtalálatokat, hanem sokszor önként is, mivel saját szabályzataik is tiltják a törvénytelen tartalmak hozzáférhetővé tételét. A Windows Live Spaces (MSN) viselkedési szabályzata például tiltja a pornográfiát, a szeméremsértést, a trágárságot, a gyűlöletet, a vallási fanatizmust, a rasszizmust vagy az erőszakot hirdető, kifejező, vagy arra ösztönző tartalmakat, a személyes adatok megsértését, a kiskorúak kihasználását, a kéretlen üzeneteket.
Az internetes tartalmakat demokratikus országok hatóságai is leszedethetik. A Google például náci, holokauszttagadó, antiszemita, radikális iszlám, szcientológus, pedofil- vagy szextartalmak százait tette elérhetetlenné saját keresőjében, de a YouTube videomegosztóról is folyamatosan távolítanak el oda nem illő - például szerzői jogokat sértő - felvételeket. (Emlékezetes, hogy egy időre rejtélyes módon eltűntek, majd megint felbukkantak a YouTube-on az MDF-es megfigyelési ügy hangfelvételei.) A Google térképszolgáltatásán pedig a Pentagon kérésére távolították el például az amerikai katonai támaszpontok térképeit, de kitakarták vagy homályossá tették számos európai ország vegyi üzemeinek vagy királyi családok rezidenciáinak felvételeit is.
A Google-cenzúra történetének alighanem legmeglepőbb epizódja 2005-ben történt, amikor Elinor Mills, a Cnet újságírója azzal szemléltette a Google veszélyességét a magánszféránkra, hogy rákeresett Eric Schmidt Google-vezér nevére a Google keresőjében, és megírta, amit talált: hogy mennyit keres, mi a hobbija, milyen környéken lakik, és milyen pártokat támogat.
A Google válaszul eltávolította a "kínos" találatokat, és egy évre feketelistára tette a Cnet riportereit.
