Népszavazás a könnyű halálról
A világon csak Belgiumban és Hollandiában engedélyezett az aktív eutanázia, vagyis az, hogy saját kérésére az orvos véget vet betege életének. Az eutanázia passzív formája, az, amikor a klinikai halálba jutó, egyébként gyógyíthatatlan beteget nem élesztik újra, vagy csak a végstádiumú betegeknél hagyja az orvos, hogy a természet tegye a dolgát. Most az Amerikai Egyesült Államokban, Oregon után Washingtonban is lehetővé vált az eutanáziát "helyettesítő" eljárás, az, hogy a betegnek az orvos nyújthat segítséget az öngyilkossághoz. A halált hozó szert azoknak a betegeknek, akiknek legfeljebb hat hónapjuk van hátra, orvos írja fel, de mindenkinek önként kell bevennie. Magyarországon az eutanázia semmilyen formája nem megengedett, 1998-tól kizárólag arra van mód, hogy a beteg a számára fárasztó vagy elviselhetetlen életfenntartó kezeléseket visszautasítsa.
Az eutanázia pártolói szerint a végstádiumban lévő betegeket meg kell kímélni a hosszú szenvedéstől, csakhogy a holland televízióban milliók láthatták egy eutanáziára váró aszszony kínlódását, ahogy közeledett az élete befejezésére kijelölt nap. A humánus halál az, amelynek időpontja bizonytalan, amelynél a félelmet a remény enyhítheti. Ezt azonban az eutanázia lehetetlenné teszi - írja az orvosi etikáról szóló könyvében Kovács József bioetikus.
Dr. Matkó Ida, a Szószóló Alapítvány elnöke: "A döntés számomra a bizalomról szól. Arról, hogy a népszavazáson voksolók bíznak az egészségügyi ellátásban, abban, hogy az orvosok pontosan diagnosztizálnak, és ha tovább nincs, akkor bárki önmaga dönthet arról, mikor akar véget vetni az életének. Egy ilyen közösségi döntéshez szükség van a társadalom érettségére, szükség van megfelelő informáltságra, egészségkultúrára. Örülök annak, is hogy a kérdésben nem az orvosok szólaltak meg, hanem azok, akikről szól, a lakosság. Nálunk egy ilyen döntés lehetetlen, szóba sem kerülhetne, mert az ellátórendszer hiányos, a működés átláthatatlan, az emberek nem bíznak meg az ellátókban, de a polgárok jelenlegi egészségtudatossága, kultúrája, ismeretei sem megfelelőek, így ebben a kérdésben a kollektív döntéshozó képesség is alkalmatlan."
Éger István, a Magyar Orvosi Kamara elnöke: "A tradicionális orvoslásban aktív eutanáziát az orvosnak soha nem szabad végeznie. Így számomra meglehetősen furcsa, nem is igen érthető a döntés. Kérdéseim vannak: honnan tudjuk, hogy kinek mennyi van hátra, hiszen naponta találkozunk reménytelen esetekkel, akik csodás gyógyulás révén felépülnek. Persze ha az orvosnak gyakorlatilag nem kell részt vennie a folyamatban, az élet kioltásában, mondhatnánk, rendben van, de ez praktikusan mégiscsak a törvényesített öngyilkosság kérdése. De elképzelni sem tudom, hogy milyen gyógyszerhez, mekkora adaghoz jut hozzá? Mi van, ha célt téveszt, és tévedésből másvalaki veszi be? Azaz számtalan olyan kérdés van, amelyre abban a kultúrkörben, ahol mi élünk, nincs ismert válasz. A hazai orvostársadalom nem támogatja az eutanázia semmilyen formáját, nálunk ez bűncselekmény."
Varga Piroska orvos: "Az a legnehezebb orvosi döntés, hogy mi a reménytelen, illetve az orvos közreműködhet-e eutanáziában. Természetesen erre nem lehet kötelezni. Mindenesetre az nagyon jó, ha a beteg önmaga fölött rendelkezhet. Mégis: kérdés, hogy mi a garancia arra, hogy valóban jól dönt-e. Mi a garancia arra, hogy a halálos, gyógyíthatatlan kór diagnózisa pontos, az orvos nem tévedett-e, vagy a következő pár hétben a tudomány nem talál-e megoldást a betegség elviselhetőségére?"
Dr. Buda Béla pszichiáter: "Az eutanázia problémája része a hazai szakmai és laikus közbeszédnek, előbb-utóbb megúszhatatlan, hogy Magyarországon is elkezdődjék a társadalmi vita e kérdésről. Az emberek ma már egyáltalán nem, illetve nehezen veszik tudomásul, hogy az élet befejezése szenvedéssel jár. Nem akarnak szenvedni. Igény van arra, hogy a reménytelen állapotúak szenvedését rövidítsék le. Az orvosok egy része - persze ehhez joguk van - nem akar eutanáziában részt venni. Ezért a washingtoni döntés ebből a szempontból is nagyon kulturált, hiszen az orvos kimarad a procedúrából. Hollandiában, ahol az eutanázia lehetőség, orvosi bizottságok döntenek a beteg kéréséről, gyógyszerészekből álló bizottság állítja össze, hogy mi lehet része a halálos koktélnak. A tapasztalatok nem rosszak. Nálunk a társadalom egy részében nagyfokú ellenállás, félelem van: mi történik, ha az orvos visszaél a lehetőséggel? Ugyanakkor a magyar álláspont az, hogy nincs szükség eutanáziára, ha van megfelelő kezelés. A hospice, amikor a menthetetlen beteget az egész családdal együtt egy team szakszerűen ápolja, ilyen kezelés. Igaz, ehhez az ellátáshoz még nehéz hozzáférni, sokkal több a rászoruló ugyanis, mint a szolgáltatást nyújtó hely az országban."
Az elmúlt években több országban vizsgálták, hogy az orvosi gyakorlatban előfordul-e az eutanázia - ez derül ki a Társaság a Szabadságjogokért honlapján közzétett kutatásból. A vizsgálatok azt igazolták, hogy az orvosok többségétől már kértek segítséget betegek az életük megrövidítéséhez. A felmérésekből az is kiderült, hogy - a törvényi tiltás ellenére - az orvosok egy része olykor segédkezik gyógyíthatatlan betegei halálában. A legtöbbször titokban, a büntetés elkerülésének reményében. A British Medical
Journal által 1994-ben közzétett vizsgálat szerint az orvosok 60 százaléka nyilatkozott arról, hogy az élet megrövidítéséhez kértek tőlük segítséget, s 32 százalékuk eleget tett a kérésnek. Ausztráliában 1996-ban vizsgálták a kérdést, s a számok azt mutatták, hogy több esetben került sor önkéntes és nem önkéntes eutanáziára, mint az eutanáziát meghatározott feltételek esetén megengedő Hollandiában. Azaz: ott is sor kerül aktív eutanáziára, ahol azt a jogszabályok tiltják. A tiltó államokban gyakrabban hozzák meg az orvosok a végső döntést, mint a betegek, ami az önrendelkezési jog sérelmét jelenti. (D. A. N.)
