Sorra vesznek el az életmentő szívek
Mirjam hónapokig hiába várt új szívre. A műszív beültetése után az egész ország megtudhatta ezt, s feltehetően ettől nem függetlenül néhány napon belül Mirjam új szívhez jutott. Szakemberek szerint ez is bizonyítja, hogy a tájékoztatás kulcskérdés.
A hozzátartozók felnőttek esetében nem akadályozhatják meg, hogy elhunyt szerettük veséjét, máját, szívét vagy tüdejét egy másik ember életének megmentésére használják. Gyerekeknél viszont kell a szülői beleegyezés. Ritkán, de megadják, így kaphatott új szívet Mirjam is. A szülők valószínűleg ismerték a történetét, s néhány nap gondolkodás után egyeztek bele a műtétbe. Korábban a környezetvédelmi miniszter beszélt arról, hogy balesetben elhunyt fiának szerveit felajánlotta: két vese- és egy májbeteg életét mentették meg így.
A szakma nem egységes annak megítélésében, hogy szabad-e a nyilvánosság segítségével donort keresni. Van, aki szerint fölösleges a "médiafelhajtás", a szervkoordinációval megbízott Országos Vérellátó Szolgálat nem híve a nyilvánosságnak. Nyilatkozni nem is kívántak, álláspontjuk ismerhető: az akut esetekben kiplakátolják az osztályokat, így az orvosok előtt folyamatosan ott a felhívás, s ez szerintük elegendő.
Dr. Offner Péter, a Gottsegen György Országos Kardiológiai Intézet főigazgatója szerint azonban a nyilvánosság csak segíthet. - Nem véletlen, hogy a kislánynak hét hónap után éppen most sikerült szívet találni - mondja. - Hiszem, hogy a következő egy-két hétben újabb jelentéseket kapunk, és a várakozó másik kisgyermekünknek is találunk szívet. Ő szerencsére még nincs olyan kritikus állapotban, hogy műszívvel kellene átvészelnie a várakozást. Az országban most 3-4 olyan gyerek van, akinek az állapo-ta "transzplantáció körüli", vagyis nem akut a helyzet, de tudni lehet, hogy végül szívbeültetésre lesz szükségük.
A transzplantáltak szervezetének vezetője szerint a nyilvánosság kétélű fegyver: egy-egy konkrét eset ronthatja a helyzetet, a hiteles tájékoztatás viszont rengeteget segíthet. Szalamanov Zsuzsa alapítványával rendszeresen látogatja a kórházakat, és előadásokat tart az orvosoknak. Most újra kezdeményezték, hogy a szerveket minősítsék "nemzeti kinccsé", így a beültetésre alkalmas szerv mindenképpen jusson életmentő helyre.
S mi szükség az orvosoknak tartott előadásokra? Nos, leginkább rajtuk múlik ugyanis, hogy melyik "agyhalottból" lesz donor. Az ország donorjelentésre alkalmas, komoly intenzív osztállyal dolgozó több mint száz kórházából mindössze 50 jelent, s közülük is kevesen rendszeresen.
Dr. Ökrös Ilona, az Aneszteziológiai és Intenzív Társaság szervdonációs munkacsoportjának vezetője, az egyik legaktívabb donorkórház, a Miskolci Megyei Kórház osztályvezetője szerint a túlterheltség, a létszámhiány és sok esetben a hozzáállás gátolja, hogy több legyen a donáció.
- Az orvosok sokszor föl sem ismerik a lehetséges donort, vagy eszükbe sem jut a donáció lehetősége. A mi osztályunkon is előfordult már, hogy tele voltunk, nem tudtuk már felvenni a lehetséges donort. Ha arról van szó, hogy nincs elég hely, nyilvánvaló, hogy a megmenthető életeké az elsőség. Leginkább azonban az a gond, hogy nem jelentenek az osztályok, kórházak - mondja a főorvos, aki ezért tehermentesítő, "donorfelkutató" csoport felállítását javasolja. Ökrös Ilona szerint szankcionálni kellene az elmulasztott eseteket.
Ezzel egyetért dr. Szenohradszky Pál, a Magyar Transzplantációs Társaság elnöke, a szegedi sebészeti klinika főorvosa is, bár szerinte a megoldás az lenne, ha az intézményen belül, félállásban alkalmaznának donációért felelős szakembert.
- Hiába fizeti jól a biztosító a szervkivételt, évente akár 10-20 donorral is több lehetne, ha volna, aki figyel erre.
Az egészségügyi tárca szakállamtitkára, Medgyaszai Melinda szerint nem jó ötlet a pénzbeli szankció egy-egy elveszett esetnél, szerinte inkább a kiemelt, súlyponti kórház minősítést kellene a donációban való közreműködéshez kötni. Tervezik, hogy a szakma javaslatára próbaképp donációt segítő külső és belső "megfigyelőket" jelölnek ki.
Regionális cseremegállapodások
Mirjam esete kapcsán került szóba a nemzetközi együttműködések kérdése is. Hiszen, míg a kislány új szívre várt, négy olyan donor is akadt, akinek csak azért "veszett el a szíve", mert Magyarországon arra a lehetőségre nem volt befogadó beteg. Az egészségügyi tárca ezért most azt tervezi, hogy Csehországgal, Szlovákiával és Ausztriával együttműködési megállapodást kötne az országok közötti szervcserékről. Így az adott országban "felesleges", fel nem használható szervek máshol életet menthetnének.
