Jelentősen átdolgozták a pártok a médiatörvényt, de annak lényege alig változna. Az új javaslat szerint a politika megtartaná eddigi befolyását.

Új Nemzeti Médiahatóságot hoznának létre, amelynek hatósági jogosítványai messze túlnőnének a mai ORTT jogi lehetőségein. Annyira, hogy több szakértő egyenesen médiarendőrség felállításáról beszél. Az ötpárti egyetértéssel kidolgozott szabályozási terv lehetővé tenné, hogy a médiahatóság "magánszemélytől és szervezettől bekérjen adatot". Ezen túl bármely helyszínt átkutathat, oda a tulajdonos (birtokos) akarata ellenére is beléphet - igaz, csak bírósági engedéllyel. A hatóságnak erre akkor lenne joga, ha piacelemzési eljárást folytat, vagy ha a médiapiaci verseny tisztasága érdekében hozott kötelességek megtartását vizsgálja. Ezzel szemben általánosságban jogosult adathordozókról tükörmásolatot készíteni, az azon tárolt adatokat átvizsgálni, az üzleti titkokat korlátlanul megismerni.

Bayer Judit médiajogász szerint az új hatóság jogosítványai a középkori inkvizícióhoz tennék hasonlatossá az új médiahatóságot. A rendőrségi jogkörök alkalmazása már csak azért is abszurd, mert ezekben az esetekben többnyire nem történik bűncselekmény. A reklámvétségekkel, emberi méltóság megsértésével, a gazdasági szabálytalanságokkal szemben az alkotmány által is szigorúan védett szólásszabadság joga áll, amely súlyosan sérülhet. Bayer pozitívumként említi, hogy az új szabályozás megteremti a vezérigazgatók (ők vezetnék a jelenlegi elnökök helyett a köztévét és közrádiót), egyes esetekben a felelős szerkesztők személyi felelősségét.

A jövőben megszűnne a frekvenciaengedélyezés, mivel a digitális átállás után már bőséggel lesz tévé- és rádióhullámhossz. A médiahatóság mindössze nyilvántartásba venné a szolgáltatókat, ám itt is élhetne szigorú szankcióval, amit Bayer Judit ismét túlzásnak tart. Például azt, hogy a hatóság versenyjogi határozatainak be nem tartása esetén 30 nap elteltével törölhetné a jelentős piaci erejű szereplő egyes szolgáltatásait. Jónak tartja viszont, hogy a politikai jelölési mechanizmus és a személyi feltételek minden szabályozó testületnél azonosak. Ugyanakkor a pártpolitika görcsös érvényesítését látja az új öt-öt fős irányító testületekben.

És valóban: az ORTT helyett Nemzeti Médiahatóság alakul, továbbá Tulajdonosi Vagyonkezelő Testület a kuratóriumi elnökségek helyén. Ezekbe az országgyűlési frakciók parlamenti erejük szerint kialakítandó kétharmados többséggel jelölnek tagokat. (Most az a főszabály, hogy ellenzék és kormánypártok azonos számú jelöltet küldhetnek az elnökségbe, ahol kétharmaddal születnek a legfontosabb döntések.) A jövőben, ha a két nagy párt megegyezik, a kicsik labdába sem rúgnak. A sokat bírált társadalmi kuratóriumok az elképzelés szerint megszűnnének.

Rossznak látja a politikai befolyás továbbélését Zsolt Péter médiaszociológus is. Szerinte az, hogy 1996-ban nem sikerült megfelelő puffereket beépíteni a média és a politika közé, még nem jelenti azt, hogy a mostani tervezetbe nem kellett volna ilyeneket beépíteni. Helyteleníti, hogy a szabályozó testületek tagjainak mandátuma nem nyúlik át a választási ciklusokon. Furcsállja, hogy a tervezet csak különösen indokolt esetben engedné meg a külső gyártást a közszolgálati médiumok számára - ez szembemegy a vezető európai médiumok, köztük a BBC diktálta trenddel.

A politika optikája