Még novemberben a kormány elé terjeszti Molnár Károly a tudománytechnológiai irányítási rendszer stratégiájának felülvizsgálatát. Ezzel párhuzamosan több fontos változtatást is javasol a tárcavezető. A Nemzeti Kutatási Technológiai Hivatal a jövőben lényegében az innovációs alap évi 50 milliárdjának az elköltésébe szólhatna bele meghatározó módon. A tudománypolitika és a K+F tevékenység egészére vonatkozó stratégiák kidolgozása Molnár Károly újonnan felállítandó tanácsadó testületéhez (Nemzeti Innovációs Tanács) kerülne. A miniszter mellett egy további szakmai fórum gyűjtené össze a K+F tevékenységet végző intézmények céljait, véleményét; egy harmadik testület pedig a tárcaközi koordinációért felelne annak érdekében, hogy Molnár Károly tárcája a teljes hazai K+F forrás (250-280 milliárd forint évente) tervezésére és felhasználására rálásson.

Molnár egyébként hangsúlyozta: ezen a téren már most is kiváló az együttműködés Bajnai Gordonnal és Hiller Istvánnal - e tárcáknál ugyanis jelentős, fejlesztési célú, főként uniós pénzek összpontosulnak.

A májusban kinevezett kutatási és innovációs miniszter beszélt a közeljövő feladatairól is, amelyeket az OECD ajánlásával akar a kormány megvalósítani. A legfontosabbak közt említette az elaprózott kutatások koncentrálását, valamint a kutatói személyi állomány erősítését. Kiemelte továbbá a tehetséggondozást, a reálpályák megkedveltetését - az általános iskoláktól kezdődően.

Hasonlóan fontos célkitűzés a szabadalmi termékek mostaninál fokozottabb és hatékonyabb nemzetközi védelme és hazai megbecsülése. Sikerként könyvelik el, hogy néhány év alatt sikerült jelentősen emelni a vállalati szféra hozzájárulását a K+F tevékenységhez (43 százalék) - ez az arány ma csaknem eléri az állami támogatás mértékét, ám még így is távol van a Nyugat-Európában megszokott hetven százaléktól.