Ki őrzi az őrzőket?
Két hét múlva hallgatja meg a polgári titkosszolgálatok főigazgatóinak beszámolóját a parlament nemzetbiztonsági bizottsága. A főigazgatók beszámoltatása a kormány parlamenti ellenőrzésének egyik legfőbb eszköze - lenne. A bizottság ugyanis lassan egy éve "fél gőzzel" működik.
A tizenegy tagú testület négy tagja (Simicskó István KDNP-s, illetve Demeter Ervin, Kövér László és Lezsák Sándor Fidesz-képviselők) az év eleje óta bojkottálja az üléseket, mert a miniszterelnök a bizottság elutasító véleményét figyelmen kívül hagyva nevezte ki Laborc Sándort a Nemzetbiztonsági Hivatal főigazgatójává. A nemzetbiztonsági bizottság azonban nélkülük is határozatképes.
"Nem ülésezünk kevesebbet, és a napirendek sem kevésbé érdemiek, mint a bojkott előtt" - nyilatkozta lapunknak Tóth Károly (MSZP) alelnök. Valamennyi ügyet időben megtárgyalták, az elsők közt elemezték például a pénzügyi világválság nemzetbiztonsági kockázatait. E szempontból tehát Tóth szerint teljes körű a kontroll.
Simicskó István kérdésünkre elismerte, hogy távollétükkel szűkül a kormány ellenőrzésének lehetősége, de ezért, hangsúlyozta, a kabineté a felelősség. - Azért döntöttünk úgy, hogy nem veszünk részt az üléseken, mert nincs más lehetőségünk érzékeltetni, hogy a kormány semmibe veszi a bizottságot és a demokratikus játékszabályokat - mondta Simicskó.
Az ellenzékiek szemét nemcsak Laborc kinevezése csípi: a kormány Simicskó szerint nem ad módot az érdemi munkára, csak felszínes, formális tájékoztatást kapnak a szolgálatok vezetőitől és a jelentésekből. "Sokszor többet tudtunk meg az újságokból, mint az üléseken" - állítja Simicskó. Ehhez nem kívánnak asszisztálni.
Tóth Károly nem lát megoldást. "Hiába vesszük napirendre az ellenzéket érdeklő ügyeket, ez nem hatja meg őket. Azt is felajánlottuk, hogy osszuk ketté az üléseket, és a döntést nem igénylő ügyek tárgyalásán, a tanácskozásokon vegyenek részt. Ez sem nyert."
A patthelyzet a legkevésbé a hiányzóknak kedvez. A bizottság elsődleges feladatát, a szakterületet érintő törvényalkotásban való részvételt így csak részlegesen tudja ellátni, ha az öt párt közül csak az MSZP, az SZDSZ és az MDF előterjesztéseinek van esélye - hacsak a jelenlévők nem engednek át egy-egy Fidesz- vagy KDNP-javaslatot. Pedig az ellenzéknek öszszességében többsége lenne a bizottságban, úgyhogy elvileg leszavazhatnák a kormány elképzeléseit. Csak néhány aktuális előterjesztés, amelynek sorsa, kis túlzással, részben e bizottságon múlik: a zárszámadás, a 2009-es költségvetés, az új titoktörvény vagy a Kenedi-bizottság jelentése.
A "másodlagos" feladat a kormányzati munka ellenőrzése volna. A testület részben a nyilvánosság "helyett" is kontrollálja a titkosszolgálatokat, azok demokratikus működését tehát részint e bizottság garantálhatná. Tagjai állam- és szolgálati titkokhoz férhetnek hozzá, beszámoltathatják a szolgálatok irányítóit és a kormány illetékeseit, vizsgálatot kezdeményezhetnek. Igaz, az üléseket bojkottáló képviselők "képben vannak": megkapják a bizottság anyagait és az ülések jegyzőkönyveit egyaránt.
Afganisztáni magyar katonai misszió; a NATO és Oroszország viszonya; energetikai konfliktusok; Oroszország gazdasági térnyerése; magyarországi szélsőségesek akciói; hazai etnikai konfliktusok; szlovák-magyar kapcsolatok - csak néhány az aktuális nemzetbiztonsági vonatkozású ügyek közül, melyekben alighanem volna mit kérdezniük az ellenzéki pártoknak, különös tekintettel arra, hogy rendszeresen követelik is a válaszokat a kormánytól.
A patthelyzetet Gálszécsy András volt titokminiszter szerint nem volna lehetetlen feloldani, legalábbis a pártok közti együttműködés lehetőségét mutatja a gazdasági válság hatására formálódó ötpárti egyetértés, még ha az egyelőre csak a költségvetési kiadások törvényi korlátozásában érhető is tetten.
- Az ellenőrzés, a formális jog oldaláról nézve, működik - mondta Gálszécsy -, hiszen a bizottság határozatképesen ülésezik. - A magam részéről nem tartom szerencsésnek a bojkottot, jobb volna, ha a bizottság zárt ülésein érdekelődnének olyan ügyek iránt, amelyek felderítésére a közelmúltban más eszközöket vettek igénybe - mondta az UD Zrt. botrányára utalva.
Arra, hogy mi jelent nagyobb kockázatot, Laborc kinevezése-e vagy az ellenőrzés korlátozottsága, Gálszécsy András azt válaszolta: nem volt szerencsés olyan vezető kinevezése, akinek nem szavazott bizalmat a bizottság, de a bojkottot aránytalanul eltúlzottnak tartja. További probléma, tette hozzá, hogy ma már a kormányváltással szinte természetesen együtt járnak a főigazgató-cserék. Így szinte törvényszerű, hogy minden pártnak vannak olyan, ma már magánvállalkozásoknál dolgozó szimpatizánsai, akik korábban vezető tisztséget töltöttek be a szolgálatoknál vagy a rendőrségnél. Nem véletlen, jegyezte meg, hogy a magánzóvá lett volt titkosszolgálati vezetőkhöz köthető botrányoknak többnyire nincs következményük. "Nem hallottam, hogy az UD Zrt. ügyében például bárkit is kihallgattak volna a lehallgatott beszélgetések alapján vélelmezett törvénysértő cselekedeteik miatt, pedig állítólag ez egy demokratikus jogállam."
