Erre van igény, foglalja öszsze Szigeti András, a MÁV Nosztalgia Kft. értékesítési igazgatója röviden azt a vélhetően hosszú előkészítő munkát, mely a vállalkozást megelőzte. Nem kis dolog forog ugyanis kockán: a kft. 500 millió forintos összköltséggel négy De Lux hálókocsit készíttetett. Az alapot a Magyar Posta kiszuperált vagonjai adták, amelyek mindegyikében öt, apartmannak nevezett kétszemélyes, zuhanyzós fülkét alakítottak ki. Ilyen még az Orient expresszen sincs, hangsúlyozták többször is.

Az Orienttel példálózni persze értelmetlen. Az Orient olyan, mint a fociban Pelé, hiába születtek közben újak, mások, a Fekete Gyöngyszem említésére talán még a Fradi-szív sem Lipcsei nevét dobogja egy pillanatig. Az expressz első utasai egyébként 1883-ban még 83 óra és 30 perc alatt értek Párizsból Isztambulba, Várnában ráadásul hajóra kellett szállniuk, mert addig tartott akkoriban a vasútvonal. A vonatra csak első osztályú jegyeket lehetett váltani, és a kezdeti 457 aranyfrankos menetdíjba nem számolták bele az ellátás költségeit.

A történelmi kitérő nem véletlen: a MÁV Nosztalgia Kft. mintegy száz kocsiból és mozdonyból álló járműparkjának egyik darabja ugyanis az az 1912-ben készült szalonkocsi, mely egykor az Orient expressz részeként robogott át Európán. Az egymilliárd forintra biztosított kocsi az év nagy részében pihen, időről időre viszont munkába áll: ilyenkor egy háromórás gasztronómiai vonatozás fő attrakciójaként jár a Budapest-Vác-Veresegyház útvonalon.

Ha eddig nem derült volna ki ugyanis, divatba jött a nosztalgiavonatozás. Ebből lett például milliomos az angol Howard Trinder, aki a már említett négy De Lux hálókocsiból háromnak az átalakítását állta. Hajdan vasutas volt, majd a vasút biztonsági szolgálatánál dolgozott, amikor pedig a 80-as években elvesztette állását, egy nosztalgiautazásokra szakosodott céget alapított. A Great Rail Journeys azóta Nagy-Britannia egyik vezető utazásszervezője lett, Trinder pedig hiába vonult vissza pár éve, nem tudott nyugodtan ülni a fenekén. Tavaly aztán egy új nosztalgiavonat ötletével kereste meg a magyarokat, akikkel korábban már üzleti kapcsolatban állt.

A négy hálókocsiból, egy étkező- és egy bárkocsiból álló, Danube névre keresztelt luxusvonat azonban nem csupán Törökországba járna, de igény szerint Berlinbe, Prágába, Krakkóba és Gdanskba is eljutna. Az utasokra egy mesterszakács és két kukta főz majd, és csupán tojásételekből 12-féle szerepel a tervezett étlapon. Minden hálókocsihoz tartozik egy steward is, akik közül Füzi Endrével sikerült megismerkednünk.

Füzi mozdonyszerelőként kezdte, majd a kormány vasúti flottájánál, a sokáig Kádár-garázsként emlegetett részlegben dolgozott. Pályafutása átívelt a rendszerváltáson, kiszolgált több kormányt, és a hosszú évek tapasztalatát ebben az egyszerű mondatban foglalta össze: a hadügyminiszterek a legnehezebb utasok. Hogy miért éppen ők, az rejtély, de némi unszolásra felidézte azt a jelenetet, amikor Czinege Lajos sapkáját a földhöz vágta dühében, mert nem találta elég frissnek a zsemlét.

Mindezt csak azért említjük, mert a steward még tucatnyi ilyen anekdotát tud, és történeteivel az egyik potenciális szórakozási forrás lehet a vonaton. A Danube expressz ugyanis egész pályán nosztalgiázik, ezért fedélzetén nem lesz se televízió, se rádió. Nehéz persze eldönteni, hogy néhány nap nyugalom megér-e hat-hétszázezer forintot - csak oda. A MÁV Nosztalgia Kft. mindenesetre a félmilliárdos beruházás három-négy éven belüli megtérülésében bízik. A vasút szerelmesei pedig már most kezdhetik gyakorolni Esti Kornél ominózus kérdését: dohányos?

Bár itt nem bolgár a kalauz.