A birs nagy részét azonban nagyapám szedte fel, darabolta, s dobta be azon nyomban a cefrés hordóba - a szilva mellett ebből lett a legjobb pálinka, minden évben. Később, amikor felnőttként a városba kerültem, s a szomszédom egy idős úriasszony lett, bezzeg hallottam a birsalmáról eleget. Hogy milyen finom az, vadhúsok mellé, vagy alufóliában, szagos szegfűszeggel megsütve, darabos lekvárnak, netán langyos kompótnak délutáni tea után. De legeslegjobb mégis birsalmasajtnak. A világos narancsszínű, szinte áttetsző csemege novembertől kora tavaszig ott állt a kamrájában, mindig annyit főzött, hogy bőven jusson az unokáknak, ismerősöknek, sőt még a szomszédoknak is.

A birsalmasajt készítése eltartott egy álló napig.

Először hosszan áztatta a gyümölcsöket, majd kefével ledörgölte róluk a hamvasságukat őrző molyhos réteget. Aztán nekiállt, és éles késsel előbb meghámozta, majd kicsumázta és feldarabolta a sokszor több- lábasnyi mennyiséget. Főni tette, kavarta, passzírozta, cukrozta, újra felfőzte, tüllruhán átszűrte, megint forralta, végén pedig, bevizezett, szép alakú porcelántálakba öntötte, s mindegyikbe belenyomott néhány szem diót. Két-három nap múlva tálcára borította, s hagyta "kifagyni" pár hétig. Amikor már elég szikkadt és ruganyos lett, szép szeleteket vágott belőle, s azt kínálta vasárnapi ebéd utánt. Öt éve halt meg, azóta nem ettem efféle csemegét.

Nemrég viszont nagyanyám fája alól felszedtem kétvödörnyi birsalmát, gondoltam, a családi hagyományokat követve én is felékelem velük a szekrény tetejét. Így legalább nem kell vegyi anyagokat kilövellő, pumpás, fújós légfrissítőket használni, s a kínai füstölőket is elfelejthetem egy jó darabig.

Csakhogy elszámítottam magam.

Az én modern, vékonyka szekrényemen épp csak tucatnyi darab fért el, az is szinte összezsúfolva, de még mindig ott állt a konyha kövén két, majdnem teli vödör birsalma. Nem volt mit tenni, neki kellett állni a birsalmasajtnak. Receptet szakácskönyvekben, majd régi családi feljegyzésekben kerestem. Mind bonyolultnak tűnt, s amikor hozzákezdtem feldarabolni a gyümölcsöt, arra is rájöttem: sokáig tartana ezeket a nagyon kemény húsú, kristályos-kövecses darabokat apróra vágni. Az interneten viszont számos olyan fortélyt találtam, miként lehet meggyorsítani ezt a munkát: elég egészben megfőzni a megmosott birsalmákat, s amikor már puha, akkor kivájni a használhatatlan részeket, s héjastul feldarabolni a többit. Aztán mixelővel összepépesíteni, cukrozni, főzni, s mehet a csinos porcelánedényekbe az egész. Nem kellett egy egész nap, megvolt másfél óra alatt. Pár nappal később, amikor jól kiszikkadt, bekopogtam vele a szomszéd néni özvegyen maradt férjéhez.

- Hoztam egy kis birsalmasajtot - mondtam lelkesen.

Fancsali képet vágott, pedig nagyon igyekezett, hogy boldognak tűnjön. Mindjárt elő is vett egy kis kanalat, s kóstolt a borostyánszínű csemegéből. Forgatta a szájában, elégedetten hümmögött hozzá, de azért látszott rajta, alig várja, hogy túl legyen ezen a falaton.

- Elrontottam? Nem ízlik? - kérdeztem letörten.

- Biztos finom. Csak tudja, én tiszta szívemből utálom a birsalmasajtot - bökte ki végül.

- Hisz Aranka néni mindig kilószámra főzött ilyet! - csodálkoztam.

- Bizony, drága jó asszony volt, meg is értettük egymást, de a birsalmasajt miatt minden ősszel összevesztünk - válaszolta sóhajtva. - Ott volt az a rengeteg finom, pálinkának való gyümölcs, és ő minden alkalommal birsalmasajtot meg lekvárt főzött az egészből. Próbáltam meggyőzni, hogy ne bajlódjon annyit vele, egyszerűbb, ha az egészet a cefrének valóba dobjuk, de hajthatatlan volt. Én meg egy idő után feladtam a győzködést - tette hozzá.

Pár pillanatig hallgattunk, közben a birsalmasajt felett megjelent néhány muslica. Majd búcsúzkodni kezdtem, s megnyugtattam: nyugodtan kidobhatja az édességet, ha nem bírja megenni. Már az ajtókilincsen volt a kezem, amikor a szomszéd bácsi megállított.

- Ha meg nem sérteném, egy kis birsalmapálinkával azért megkínálhatom? - kérdezte. Aztán választ se várva bement a kamrába, kihozott egy szépen metszett üveget, elővett egy gyűszűnyi poharat, s öntött bele.

- Arankám egészségére! - mondta, s egy hajtással felhörpintette az egészet.