Csalásváltozatok szegénységre és gazdagságra
- Mekkora összeggel induljunk? Öt- vagy tízmillióval? - kérdezik sürgetően a telefonvonal másik végéről egy három embert foglalkoztató kisvállalkozás tulajdonosától.
- Idefigyeljen - mondja a vállalkozó -, azt sem tudom, kivel beszélek. Miféle milliókat emleget?
- Két hétre garantálok 15-20 százalékot - hadarja a telefonáló. - Egy rák elleni szer bejegyzése áll a háttérben. Elég a tízmillió, vagy emeljük húszra?
- Ember, nekem erre nincs ennyi pénzem - így a vállalkozó.
Akaratlan fültanúja vagyok a beszélgetésnek.
- Ki volt ez? - kérdezem.
- Fogalmam sincs. Sokszor hívnak ilyen-olyan képtelen ajánlattal, de ennyire szemtelen még egyikük sem volt.
Később fölhívom a számot. Nekem már nem beszél gyógyszerről a férfi, hanem amerikai alapokat emleget, de két hétre a 15-20 százalékos hozamot garantálja.
Ez az eset - no meg azok a hirdetések, amelyek munkáltatói igazolás nélküli hitelektől a meghökkentő méretű hozamokat ígérő befektetésig ajánlanak ügyleteket - irányították rá a figyelmemet a kölcsönökkel kapcsolatos csalásokra.
Dr. Riba Katalin, a Győr-Moson-Sopron Megyei Főügyészség ügyésze és sajtószóvivője szerint a csalások természete jól mutatja a mindenkori társadalmi állapotokat. Magyarországon együtt van jelen a szegénység a kiugró gazdagsággal. Ez látszik az elkövetési értékeken, a sértettek személyes sorsán is. Az ügyésznő kinyitja az aktáit, és példákat sorol belőlük.
Egy idős, beteg, beszámítható, de idegileg labilis asszony 300 ezer forint köztartozást halmozott fel. Felkereste őt egy idegen, aki üzletet ajánlott neki. Kérte, vegyen fel a saját nevére kölcsönt, s azt adja neki. Abból majd kifizeti az asszonynak a 300 ezer forintos köztartozását, és rendszeresen törleszti a banknak a részleteket is. Az asszonynak persze valószínűleg egyetlen pénzintézet sem adott volna kölcsönt, ezért a férfi hamis munkáltatói igazolást is szerzett neki.
Kilátástalan helyzetében az idős nő jótevőjeként fogadta a férfit, aki azonnal talált egy újságban is hirdető céget, amely hajlandó volt hitelezni neki. Az asszony aláírta a szerződést: ennek egyik pontja szerint az ő háza azonnal a hitelező tulajdonába kerül, amennyiben akár csak egyetlen hónapban nem fizetik a részleteket. Az asszony megkapta a 300 ezer forintot a "jótevőjétől", aki persze már az első részletet sem törlesztette. Az aszszony feje fölül elvitték a lakást.
Szerencsére nem véglegesen, hiszen az igazságszolgáltatás megállapította a csalást, a férfit egy év hat hónap szabadságvesztésre ítélte a bíróság.
Az is gyakori történet, mondja az ügyész, hogy megszorult emberek másoknak vesznek fel áruhitelt. Megbízóik hamis munkáltatói igazolást adnak nekik. Egy-egy ilyen kölcsönért 30-40 ezer forintot kap a hitelkérelmező. Az árut aztán a megbízók átveszik tőle, gyorsan eladják - a részleteket azonban nem törlesztik. Más kérdés, hogy a megszorult embereken a bankok sem mindig tudják behajtani a tartozásokat, úgyhogy ilyenkor általában nem a csalásban részt vevő kiszolgáltatottak - vagy nemcsak ők - károsodnak, hanem a pénzintézet is. Egyik oldalon tehát a nyomorban élők alamizsnáért adják a nevüket a csaláshoz, más csalásokban viszont tíz- és százmilliók röpködnek garanciák nélkül.
Győrött most két ilyen ügy is folyamatban van, egyikben benyújtották a vádiratot, a másikban már a tárgyalás is elkezdődött. Az egyikben gazdag vállalkozóknak, pénzembereknek 30-40 százalékos hozamot ígért egy befektető. Azt mondta, hogy Salvador Dalí-, Kandinszkij-, Chagall-képeket vesz, azokat drágábban eladja vagy értékesíti aukciókon, s a különbözetből tud a banki kamatoknál sokkal nagyobb nyereséget fizetni. Nagyon sokan mobilizáltak öt-tíz millió forintot erre a célra, de akadtak, akik nagyságrendekkel magasabb összegeket fektettek be a teljesen bizonytalanba. A bíróság most tárgyalja az ügyet.
Elkészült a vádirat egy 2 milliárd 202 milliós csalásban is, mely ugyancsak a sokpénzűek falánkságát használta ki. Egy ügynök létező életbiztosításra kötött valóságos szerződéseket. Ez a biztosítás alkalmat adott az úgynevezett esetenkénti befizetésre is. Ha tehát valakinek összegyűlt hat-nyolc millió forintja, s éppen nem talált más helyet neki, akkor ezzel soron kívül gyarapíthatta biztosítási számláját.
Az ügynök - a gyanú szerint - azzal ejtette tévedésbe az ügyfeleket, hogy elhitette velük: csak rajta keresztül lehet fizetni az esetenkénti összegeket. Cserébe pedig mesés hozamokat ígért. Elhitték. Akadt, akinek 180 millió forint befizetéséig terjedt a bizalma.
