- Mikor és kitől értesült unokatestvére, Veres László letartóztatásáról?

- A Duna TV egyik esti híradójából. Döbbenten hallgattam a hírt. Még valamikor 1993 nyarán pucoltam ki két takarékszövetkezetet; az egyiket valahol Rákos...akárhol, a másikat Óbudán, a Bécsi út végén. Ebben a két rablásban Lacinak az volt a dolga, hogy gázpisztollyal a kezében álljon az ajtóban, és figyeljen. Épp a soron következő rablásra készültünk, amikor a főhadiszállásul szolgáló búvóhelyen egy cetli várt: bocsássak meg neki, de nem bírja a stresszt, kiszáll. Nagyon dühös voltam rá, úgy éreztem, cserbenhagyott. Később többször találkoztunk - gyakran jártam akkoriban Erdélybe, vittem pénzt az otthoniaknak -, mindent tisztáztunk. Elfogadtam a döntését. Ő nem olyan bűnöző alkat, mint amilyen én vagyok. Nem is értem, mi történik most körülötte. Kevéssel az elfogásom után, valamikor 1999 nyarán Lacit beidézték a román rendőrök. Kihallgatták, arról jegyzőkönyv is készült, ujjlenyomatot vettek tőle, lefotózták, ahogy kell, majd elengedték.

- Hogy lett Veres a bűntársa?

- Asztalosmunkákat végzett a konyhámban, ő szerelte öszsze a frissen vásárolt bútorokat. Látta, milyen jól élek, és azt kérte, mutassam meg neki az okosságot, mert ő is szeretne sok pénzt keresni. Tudta rólam, hogy balhés csávó vagyok, mégis elkerekedett a szeme, amikor elmondtam neki, hogy nemcsak a vállalkozásaimból van mindez, hanem bankrablásból. Több hónap gondolkodási időt hagytam neki. Közben többször beszélgettünk, s én mindannyiszor figyelmeztettem: ha lebukunk, az évekbe kerülhet mindkettőnknek. Tudta, mit vállal.

- Két takarékszövetkezetet raboltak ki együtt. Mekkora volt a zsákmány, és mennyi jutott belőle Veresnek?

- Az elsőnél, úgy emlékszem, hárommillió volt. A második nagyon rosszul sült el: valaki beindította a riasztót, aztán meg összeugrottunk a főnökasszonnyal, előbb csak verbálisan, aztán tettlegesen is - jól megjegyzett, a tárgyaláson elmondott mindennek... Annyiban igaza volt, hogy nem viselkedtem úriemberként. Végül, azt hiszem 400 ezer forinttal távoztunk. Az első rablás után Laci kapott egy dzsipet.

- Miért dobta fel? Mert állítólag, az ön vallomásán kívül nincs más bizonyíték ellene.

- Ez nem olyan klasszikus feldobás, bár az igaz, hogy a nyomozók tőlem tudták meg, hogy egyáltalán Veres László, és hogy együtt rabolt velem... Mit szépítsem: Keszthelyi úrék (Keszthelyi József, a BRFK akkori rablási osztályának a vezetője irányította a Whiskys elleni nyomozást - A szerző) csőbe húztak. Az utolsó rablásunk után kevéssel elfogták az akkori társamat. Nem tudtam, mennyit mondott a rendőröknek. Miután a zsaruk találtak egy halom fegyvert a rejtekhelyemen, vészjóslón rám néztek, és azt mondták: tudják, hány balhét követtem el. Ha nem ismerem be valamennyit, néhányat visszatartanak, hogy később elővehessék, s azokban az ügyekben külön eljárásban ítéltetnek el. Akkoriban még messze nem ismertem úgy a jogszabályokat, mint ma. Csak azt láttam, ha beváltják a fenyegetésüket, a műanyag lakat is rám rohad majd, annyit fogok ülni. Jóval többet, mint ha egy eljárásban ítélnek el. Célszerűbbnek láttam, ha mindent elmondok.

- Veres László tudta, hogy ön beszélt róla a nyomozóknak?

- Felteszem, abból, hogy a román rendőrség kihallgatta és rabosította, rájött, hogy tudnak a szerepéről. Csíkszereda környékén mindenki tudta róla, miket csinált velem. Ő maga többeknek el is mondta, hogy jó ideig nem lépheti át a határt, mert valószínűleg keresik. Számomra ezért is érthetetlen, hogy miért vették őrizetbe, és miért akarják 15 évvel a két rablás után kiadni Magyarországnak, ha '99-ben már elengedték. Gondolom, amióta Románia tagja az EU-nak, ott is másképp mennek a dolgok. Nyilván egy olyan valaki került fontos pozícióba, aki nem utálja annyira a magyarokat, s nem abból indul ki, hogy "ezeknek nem adunk ki senkit". Biztos, hogy valami politikai ügy lehet a háttérben.

- Foglalkoztatják még a "Whiskys ügyei"?

- Teljesen lezártam magamban a múltat. Sokáig másokat okoltam azért, hogy ide jutottam. A társam, akivel az utolsó rablást elkövettük, és aki elárulta a nevemet a rendőröknek, szintén jégkorongozó volt. A legjobb futó a csapatban. Nem értettem, hogyan kaphatta el két fakabát. Miért nem futott el, ahogy én elfutottam? Mindig arra a következtetésre jutottam, hogy "nem én vagyok a hibás azért, hogy így alakultak a dolgok". Aztán rá kellett döbbennem, hogy mégiscsak én vagyok a felelős mindenért. Leginkább azért, hogy 1993-ban rablásra adtam a fejem. Akkor épp kilátástalannak éreztem a helyzetemet, az első sikerek után megrészegített a könnyen jött sok pénz. Mindent meg lehet magyarázni. Nem akarok azonban többet foglalkozni a múlttal. Tettem, amit tettem, megkaptam érte, ami jár.

- Mennyit zsákmányolt összesen?

- Az ítéletben, ha jól emlékszem, 194 millió forint áll. Ebből úgy százmilliót eltapsoltam; jól éltem, sokat utaztam, sokat költöttem barátokra, barátnőkre. A bűntársaim sem éheztek mellettem, és jutott belőle az otthoniaknak is.

- Mikor szabadul?

- Az egyik opció szerint három év és két hónap múlva. A rosszabb forgatókönyv szerint 2016-ban. Én azért bízom abban, hogy 2012-ben már nem leszek itt. Jogerősen 17 év fegyházra ítéltek. Azóta az enyhébb, börtön fokozatba helyeztek. Főiskolára járok, harmadéves médiakommunikációs hallgató vagyok.

- Újságírónak készül?

- Bűnügyi és sportújságíróként is helyt tudnék állni. Képes és hajlandó is vagyok utánajárni a dolgoknak. Alig olvasni tényfeltáró riportokat a sajtóban, szerintem lenne számomra hely a médiában. Feltéve persze, hogy akad olyan főszerkesztő, aki az én múltammal hajlandó lenne alkalmazni és leadná a cikkeimet.

- Miért kommunikációval kezdett foglalkozni? Mért nem, mondjuk, bankbiztonsággal? Ha van valaki, aki képes lenne felmérni, hogy melyik bankot könnyű kirabolni és miért, ön biztos közéjük tartozik.

- Maradjunk a realitások talaján: rám jó ideig még egy szeneslapátot sem bízna senki, nemhogy egy bank biztonsági átvilágítását. Azért tanultam kommunikációt, mert kínálkozott egy lehetőség. Dobray György rendező megkeresett, hogy filmet készítene a történetemből. Megállapodtunk, hogy övé a filmkészítés és a rendezés joga, cserébe - miután pénzt nem kaphatok - az ő költségén járhatok főiskolára.

- Miért nem kaphat pénzt?

- Attól még, hogy mostanában ritkábban ír rólam a sajtó, sokan emlékeznek rám, köztük egynéhány végrehajtó is. Minden évben előkerül egy, hozza a maga 20-30 milliós tőke- és az arra rárakódott 60-70 milliós kamatkövetelését. Nem tudom, mit remélnek. Annyi biztos, hogy ebben a helyzetben nekem sem most, sem a jövőben még jó ideig nem lehet semmim; legalábbis papíron és jogilag.

- Mikor kerül a mozikba a whiskys rablóról szóló film?

- Ki tudja. Dobray legutóbb azzal hitegetett, hogy decemberben elkezdik a munkát. Jó szándékú ember, szeretné megcsinálni a filmet, de nincs rá pénze. Évek óta húzódik ez a dolog, én közben elszalasztottam néhány nagy lehetőséget, mert 2010-ig szerződés köt Dobrayhoz. Akkor sem tehetek semmit, ha ő nem tudja elkészíteni a filmet. Pedig kaptam néhány komoly ajánlatot, a Warner Bros például igen szép summát ígért, de nem kaphatok pénzt.

- Szeretné magát filmvásznon látni?

- Lehet, hogy senki nem hiszi el nekem, de nem. Négy könyv jelent meg rólam, a legjobb is csak 80-90 százalékos hűséggel adja vissza a történteket, azt is sok pontatlansággal - kell-e mondanom, hogy nem magyar szerző műve? Nem rólam kellene könyvet, filmet írni, hanem olyanokról, akiket példaként lehet állítani a gyerekek elé.

- Ha már újságírónak készül, miért nem írja meg maga a saját történetét?

- Az első könyv részben az általam összeírtakra épül. Ma már a legszívesebben összetépném. Úgy tűnik, magamról nem tudok úgy írni, hogy nekem is elfogadható legyen.

- Egy időben sztár volt. Hol vannak ma a régi lányok, a barátok?

- A pótmamám és a régi szerelmem s néhány barátom - akik nem csak azért dörgölődztek hozzám, mert azt remélték, maradt még pár tízmillióm a kertben elásva - kitartottak mellettem. Amúgy mindenkit megnyugtatok: miután elkaptak, valaki felásta a kertemet, nyilván pénz után kutatott, de ő sem talált semmit, mert soha nem ástam el egy fillért sem. Nemrég majdnem megnősültem. Megjegyzem, ennyi év után én akár a gonosz boszorkát is elvenném, de ez talán érthető. Régi ismerősöm a hölgy, akivel, amióta elítéltek, leveleztünk, gyakran beszéltünk telefonon, többször meglátogatott. Az utolsó pillanatban azonban a környezete lebeszélte rólam.

- Mihez kezd magával a szabadulás után?

- Még nincsenek pontos terveim, de néhány végrehajthatónak látszó terv már kezd körvonalazódni előttem. Egyedül semmire sem megyek. A barátaim segítségére szorulok, már csak a végrehajtók miatt is. Most az a fontos, hogy befejezzem a főiskolát. Van egy C típusú román nyelvvizsgám - ami kellett a főiskolához -, de az utolsó két évemben szeretnék megtanulni angolul is. A többit majd meglátjuk.

- Ön azért lett "whiskys rabló", mert minden rablás előtt ivott egy whiskyt a kiszemelt pénzintézet közelében. Szabadulása után is iszik egy whiskyt?

- Nem akarom kísérteni az ördögöt. Józan életet akarok élni. Már csak azért is, mert ezzel a névvel - Ambrus Attila - rá sem nézhetek egy autóra ittasan. De talán egy pohár borral azért majd koccintok valakivel az új életemre.

Ambrus Attila: Soha nem ástam el egy fillért sem