Azt kell fésülni, aki kócos
- Azt mondjuk, piacképesség, ők azt mondják, segédmunka, vagy ami éppen adódik. Erre érettségivel kontrázunk, amire a válasz: "Az meg mi?"
Ezerötszáz cigány ember él Sajókazán. Nekik az "érettségi" mellett a "jövőkép" sincs a mindennapos szóhasználatukban. Sokkal inkább értik a "kamatos" kifejezést, ami lassan már nekünk is világos lesz, hiszen az uzsorakamat intézménye kistérségek lakóinak az életét keseríti sok éve. Sajókaza, Hegymeg, Alsóvadász... ezek a falvak Magyarország térképén fekete lyukakká váltak. A cigányok sorsa errefelé hasonló az indiai dalitokéhoz, akiknek még az árnyéka is érinthetetlen. Ezekre a helyekre is el kell vinni az érettségi lehetőségét, támadt az ötlete néhány elkötelezett embernek.
- Iskolánk a második tanévét kezdte el - meséli Derdák Tibor, a sajókazai Dr. Ámbédkar Gimnázium igazgatója. - Olyan borsodi közösségeket szolgálunk ki, ahol az érettségizettek aránya jelenleg egy százalék alatt van. Azért jöttünk épp Sajókazára, mert itt van már két egyetemistánk, egy szociális munkás és egy joghallgató: Lázi István Benő és Rontó Zoltán. Ők kérték, hogy szomszédaiknak, rokonaiknak helyben kínáljuk föl a továbbtanulás lehetőségét. Reméljük, hogy később a jobb státusban lévő családok, netán a nem cigányok gyerekei is eljönnek hozzánk.
Derdák Tibor elmondja, hogy évekkel ezelőtt találkoztak dr. Ámbédkar alakjával és az indiai kirekesztettek, az "érinthetetlen" dalitok buddhista mozgalmával. Ez a világ legnagyobb hátrányos helyzetű kisebbségének polgárjogi szerveződése, mely sok-sok millió embernek siet a segítségére Ázsiában - szakasztott olyan nyomortelepeken, mint amilyen Sajókazán is van. Így látta ezt kollégája, Orsós János is Indiában tett látogatása alkalmával. Ezért hozták létre saját egyházi szerveződésüket, a Dzsaj Bhím Közösséget, amely Sajókazán, a falu közepén lévő épületet május óta működteti. Itt pingpongasztal, csocsó, számítógépek várják a falu cigány és nem cigány gyermekeit. Az internet segítségével angol nyelven mindennapos kapcsolatot ápolhatnak a diákok a hozzájuk hasonlóan hátrányos helyzetből induló, indiai egyetemistákkal, köztük Ashwin Jangammal, aki tavaly egész nyáron át önkénteskedett Sajókazán, Alsószentmártonban Gilvánfán.
A közösség feladatának tekinti, hogy a cigánysághoz köthető életmódmintákat értékesnek mutassa föl, ugyanakkor érvényesülési mintákat közvetítsen a falusi szegényeknek. A gimnázium nappali és esti tagozatos hallgatóinak együtt tartják az órákat. A hazai szociálpolitikai rendszer visszásságai miatt a tizennyolc évesnél idősebbek abban érdekeltek, hogy munkanélküli státusban legyenek, ezért nem lehetnek nappali tagozatos hallgatók. A diákok harmada árva, nekik viszont nappalisoknak kell lenniük ahhoz, hogy árvajáradékot kapjanak, de a kisebb munkalehetőségeket persze ugyanúgy ők is megragadják. A mélyszegénység tragikus viszonyai között trükközésre kényszerülnek hogy eljussanak az érettségiig.
Orsós János, a közösség vezetője maga is cigánytelepen nőtt föl.
- A cigány tanulók középfokú oktatásban való megjelenésének első állomása, a pécsi Gandhi Gimnázium a büszkeségünk - jegyzi meg. - Ide integrált körülmények között élő roma gyerekek kerültek. De olyan helyeken mint Sajókaza, Gilvánfa vagy Alsószentmárton, sokáig egyetlen gyerek sem tudott élni ezzel a nagyszerű lehetőséggel. Az olyan programok, mint a Józsefvárosi Tanoda vagy a mánfai tehetséggondozó Collegium Martineum sem érik el a szegregált térségek gyermekeit. Nekik tehát helyben kínáljuk fel az érettségit adó iskolát. Így jött létre Baranyában a Kis Tigris Gimnázium, Szabolcsban a Dankó Pista Gimnázium és Borsodban a Dr. Ámbédkar. Kicsit féltünk, hogy a gettóban gettóiskola lesz, de arra jutottunk, hogy a középiskola ma már alapszolgáltatás, és ezt nyújtanunk kell annak is, aki a cigánytelepen élve még ilyen egyszerűen látja az érvényesülés útját: "Leérettségizek, utána targoncavezető szeretnék lenni." A falvakban egyre többen lesik el a jó példát, és az érettségi megtelik jelentéssel - mondja.
A tiszaladányi polgármester, Benkő Ferenc hozzáteszi: náluk az egész falu és a testület támogatja a cigány gyerekek továbbtanulását, mert a faluban az a mondás járja, hogy "azt kell fésülni, aki kócos".
