Aki hajléktalanokat gyűjt
- Küldjön már egy faxot, hogy így intézkednek az elhelyezésükről - mondta Bőhm Sándor területi vezető. - Ne vegye szőrszálhasogatásnak, de az önkormányzat szeptemberi ülésén az egyik képviselő azt mondta: azért van annyi hajléktalan a városban, mert én gyűjtöm őket. Úgyhogy más településről érkező embereket most csak akkor fogadunk, ha írásban felkérnek rá.
Míg a fax megérkezett, Bőhm Sándor számba vette a szálló lakóit. Papíron húsz ágy van az intézményben, a valóságban huszonheten laknak ott, már a folyosóra sem tudna újabb pótágyakat berakni. A kisgyermekes családot csak akkor tudja befogadni, ha négy embert kiküld az utcára. Négy olyan embert, akit nem kell naponta gyógyszerezni, és egészséges annyira, hogy kibírja a hűvös, őszi éjszakát a szabadban.
- Feri, Gyula, Gábor és maga, Mária, jöjjenek már ide - hívta félre a kiválasztottakat. - Arra kérem önöket, engedjék át a helyüket egy kisgyermekes családnak. Néhány napról vagy hétről lenne szó, amíg az ügyüket elintézzük. Egyikük kimehetne az állomásra, beszéltem a vasutasokkal, a kilences vágányon álló vagont nyitva hagyják, abban elalhat reggel hatig. A Kecske-ligetben most üres a betonbunker, tehetünk oda egy matracot, de elfér valaki a kék-sárga áruház bevásárlókocsi-tárolójában is, száraz és tiszta a hely, csak onnan is el kell jönni hat óra előtt.
A következő héten első dolga volt ideiglenes lakóként bejelenteni az újonnan érkezett családot a Vöröskereszt Thököly utcai szállóján. A felnőttek a lakcímkártya birtokában jelentkezhetnek a munkaügyi központban, de a taj-kártya kiváltásához és a kisgyermekes anyuka elhelyezéséhez is iratokra lesz szükség. Az okmányirodában viszont azt mondták, a balassagyarmati szálló címére csak balassagyarmati emberek bejelentkezését tudják elfogadni, Bőhm Sándor erre odaadta a kapitányságról kapott faxot, hogy a rendőrség intézkedett így a család elhelyezéséről. Arra megcsinálták a négy lakcímkártyát.
Bőhm Sándor nyilvántartása szerint jelenleg 232 hajléktalan él Balassagyarmaton. Többségük a város peremkerületeiben, nem lakásként nyilvántartott épületekben (fészerekben, gazdasági helyiségekben, külterületi ingatlanokban) húzza meg magát. A tizenhatezres városban aránytalanul magas a számuk, hasonló településeken legfeljebb egy-kéttucatnyi fedél nélkül maradt emberről gondoskodnak a helyi segélyszervezetek. Csakhogy Balassagyarmaton ott a börtön és a pszichiátria. Mindkettőt számos olyan ember hagyja el, akire a hozzátartozók már nem tartanak igényt. Vagyontalanok, nincs hová menniük. A Vöröskereszt gondozottjainak nyilvántartásában 137 személy - 91 férfi és 46 nő - kartonján szerepel a pszichiátriai beteg megjegyzés.
O. Júlia egyike a szállón élő, skizofréniában szenvedő betegeknek. A huszonéves fiatalasszony varrónőnek tanult, de két hétig sem dolgozott a salgótarjáni varrodában, ami ez idáig élete egyetlen munkahelye volt. Egyszerűen képtelen volt hoszszabb időn át a gépre figyelni. Nap végén az előírt norma tíz százalékával sem volt készen. Édesanyja fiatalon elküldte otthonról. Összeköltözött egy fiatalemberrel, akitől gyereke is született, kislányát azonban már a kórházban átmeneti gondozásba vette a gyámhivatal. A pszichiátriára első öngyilkossági kísérlete után került be először. Később előfordult még néhányszor, hogy írt egy búcsúlevelet, majd az üvegben található nyugtatókat magába döntötte. Csitáron élő élettársa közben más párt talált magának, oda már nem mehetett haza.
Júliának reggel és este négy-négy erős nyugtatót kell szednie, ezeket a szálló szociális gondozója adja oda neki egy zárt szekrényből. Négyhetente beviszik a pszichiátriai osztályra, ahol egy, hatását lassan kifejtő, úgynevezett depóinjekciót adnak be neki, amivel kórházi kezelés nélkül kihúzza a következő hónapot.
- Négy hónap, négy injekció és huszonöt kiló mínusz - válaszolja R. Tünde a hogylétét firtartó kérdésre. A huszonkilenc éves nő nincs ötven kiló, de tavasszal még nyolcvan fölött volt. Legalábbis így emlékszik.
A fiatal nő négyévesen került állami gondozásba, miután meggyilkolt nagybátyjának holttestét megtalálta a patakban. Betegségei is körülbelül akkor kezdődtek. Nagykorúvá válása után hazakerült Bercelre, ahol rokonai lopni tanították. Ő maga élettársáról mesél, aki rendszeresen verte, két alkalommal késsel is megszúrta. Egyszer a hátán, egyszer a combján. Ez utóbbi után került kórházba, ahol a sebészetről egyenesen a pszichiátriára vitték. Most a Vöröskereszt szállójának lakója. Ő is olyan beteg, aki egy kombinált injekció formájában, egyetlen szúrással kapja meg havi gyógyszeradagját.
("Nehogy azt gondolják, hogy a depóinjekciót direkt a hajléktalanok kezelésére tartjuk" - mondja kérdésünkre dr. Csekey László osztályvezető főorvos. "Azoknak adjuk, akiktől nem várható el, hogy gyógyszereiket önállóan beszedjék. Van olyan egyetemista betegünk is, akit így látunk el.)
R. Béla utoljára két éve szabadult a börtönből, a pártfogó tisztje hívta fel Bőhm Sándort azzal, hogy az öreg rabnak nincs már helye Bujákon, a szülőfaluban. R. Béla akkor töltötte a hatvanhetet, de a nyugdíjfolyósítónál csak 14 évet és 74 napot tartottak számon, amiben az odabent ledolgozott napok a férfi szerint nincsenek benne, pedig naponta hat forintjával vonták a járulékot benti keresményéből. R. Béla több emberen elkövetett emberölés kísérlete miatt tizenegy évet töltött a szegedi Csillagban (késes kocsmai verekedés volt, mondja), majd Budapesten és Balassagyarmaton is volt rab, közben betöltötte a nyugdíjkorhatárt, csak épp nyugdíj nem járt neki.
Az egyik délután nagy köteg fűzfavesszővel állított be a szállóra. Két óra alatt formás kosarat font belőle. Másnap eladta a piacon. Nem sokkal később már vagy kéttucatnyi kosárra volt előjegyzése. Szükség volt nagyméretű tüzelőhordó kosárra, kisebb méretű kerek és hagyományos füleskosárra is. Az idős férfi nem győzte fonni őket.
Bőhm Sándor elnézte az ügyes kezű férfit, közben támadt egy ötlete. A városkörnyéki falvak polgármestereit azzal kereste meg, hogy településenként megélhetne egy-egy hajléktalan ember a kosárfonásból. De hát nálunk nincs hajléktalan, felelték a polgármesterek. A munkaügyi központot azzal hívta fel, önálló egzisztenciát adhatnának néhány elesettnek, ha szerveznének egy kosárfonó tanfolyamot. Nincs ilyen képzés, mondták neki az irodában. Van kőműves, szobafestő és asztalos. Kosárfonó nincs a képzési jegyzékben.