Sólyom László köztársasági elnök:

"A nemzeti egység nem épülhet önkényesen kiválasztott értékekre. (...) A forradalomnak már kitörésének pillanatától halottai voltak, számuk a harcokban, a civilekre adott sortüzekben, majd a megtorlásokban csak növekedett. Az október 23-i nagy tüntetést nem követték a győzelem és békés kibontakozás olyan derűs és bizakodó napjai, mint 1848. március 15-éét. Túlságosan közel van, sőt egybeesik a boldogság a gyásszal. Ezért szeretném újra és újra felidézni a forradalom fényes oldalát, boldogító élményét, ahogy az emberek egyszerre magukra találtak, és amikor végre kimondták az igazságot, úgy talált magára a nemzet is. Ez volt az októberi forradalom másik kincse, nagy ajándéka: a nemzeti egység. Ez az örökség az, amelyre oly nagy szükségünk van, s amely a legfontosabb, ha '56 mai tanulságairól és folytatásáról beszélünk."

Gyurcsány Ferenc miniszterelnök:

"Nagy Imre annak ellenére összekötheti az embereket a szabad Magyarországon, hogy baloldali politikus volt; a magyar baloldal pedig akkor jár el helyesen, ha soha nem gondolja azt, hogy Nagy Imre csak az övé, hiszen a politikus mindenkié. Politikai, vallási hovatartozásától függetlenül mindenki vállalhatja a Nagy Imre-i hagyomány valamelyik részét. (...) 1956-nak van egy vitathatatlan szimbolikus alakja, a mártír miniszterelnök, de ez nem azt jelenti, hogy nincsenek más szimbolikus alakjai is, például Mindszenty József bíboros. Nem lehet kiretusálni senkit a képről."

Orbán Viktor, a Fidesz elnöke:

"A mostani válságot nem az emberek, hanem a politikai vezetők okozták. Ültek már ingyenélő szélhámos kalandorok máskor is a nyakunkban, de a végén csak leráztuk magunkról és a porban kötöttek ki. (...) Mindig ugyanazok határozzák meg, mikor állunk rossz helyen, mikor vagyunk hajlamosak gondolatbűnt elkövetni, a végén még hálás lehet az adófizető, hogy nem Recsken kötött ki."

Fodor Gábor, az SZDSZ elnöke:

"A demokráciát, a szabadságot és a nemzeti összefogást jelenti 1956, ez az az üzenet, amely a mának is szól. A forradalom idején valóban tudtak egymásra figyelni a különböző politikai beállítottságú emberek, erre legközelebb talán csak a rendszerváltozáskor volt példa. Mai bajaink abban a magyar hagyományban gyökereznek, hogy nem tudjuk megérteni egymást, és mély a gyűlölet a különböző politikai erők között. A szembenállás nem tud máshová vinni, csak a mocsárba."

Schmidt Mária történész:

"A nemzet megmaradása volt a tét, az emberhez méltó élet biztosítása volt a cél. Egy nemzet önbecsülése, a magyar nemzet sorsa forgott kockán. A küzdelemben nemzetté vált a nép, eggyé vált az ország, mindenki szabad Magyarországot akart."

Göncz Árpád volt államfő, egykori elítélt:

"Az ünnepeknek, a forradalmaknak az a közös sorsuk, hogy az utókor alakítja történeteiket és történelmüket. Éppen ezért az a legfontosabb, hogy elmondjuk, 1956 nem kisajátítható, szellemisége, tartalma összetettebb annál, hogy bárki is jogosan magához ragadhassa. 1956 az ország közös ügye volt és az is kell, hogy maradjon. Üzenete már nem az akkor kitűzött célokban keresendő, hanem az akkor és ott megvalósult magatartás, az az összefogás kell, hogy példát mutasson."

Koncz Imre, az SZDSZ II. kerületi elnöke :

"Nem gondoltuk volna 1991-ben, hogy ez lesz az utolsó alkalom, mikor az egész város, az egész ország nyugodtan ünnepelheti október 23-át, (...) azóta bundás indulatoktól, szélsőséges eszméktől vezérelt kisebb-nagyobb csoportok teszik tönkre az ünnepünket."

Konrád György író:

"1953 júliusában, amikor húsz évesen az új miniszterelnök beszédét hallgattam, úgy éreztem, végre valami épeszű változás kezdődött. (...) Akkor értettem meg, hogy az a rendes dolog, ha többpártrendszer és korlátozatlan, alkotmányos demokrácia van az országban. A forradalmárok híján voltak a gonosz szándéknak, Pest utcáin lehetett érvelni, beszélgetni. Akik ma goromba, csúnya eseményeket kezdeményeznek, azoktól nagyon távol van ez a lelkesültség".

Wittner Mária 56-os szabadságharcos:

"Az 1956-os áldozatok csontjaira épült rendszerváltás megnyitotta az utat az internacionális globalizmus felé, amely a kommunizmus különös ötvözete. (...) Fél évszázaddal ezelőtt a júdáspénzen vett árulók szolgaian levezényelték a kegyetlen megtorlást, ma pedig dobra verik nemzetünk vagyonát, elszívják életterünket. A mákonyos európai uniós álomnak vége. Ezt az bizonyítja, ahogy az unió kezelte vagy lekezelte a forradalom ötvenedik évfordulóján történt véres eseményeket. A bíróság azóta sem tud végére járni az "őszödi böszme magánrendőrsége" két éve elkövetett kegyetlenségeinek. Ezt hívják böszme- demokráciának."

Pokorni Zoltán, a XII. kerület fideszes polgármestere:

"A konszolidált Kádár-kor, a felépített iskolák, lakótelepek, a legvidámabb barakk, a háromévenkénti utazás korszaka sem feledtetheti velünk az eredet bűnét, az akasztófát, a gyilkosságot, a halottakat, a meggyilkolt, megfojtott kamasz fiút, merev testét. (...) Akármilyen nemes célokat fogalmazott meg az egykori szocialista időszak, ott, ahol próbára tétetett, megbukott. Erkölcstelen és amorális volt, mert gyilkolt, noha nem kellett volna."

Mécs Imre, egykori 56-os halálraítélt:

"Az egykori harcostársak harcukat megharcolták, kiharcolták a rendszerváltozást és létrehozták a magyar történelem első igazi demokratikus jogállamát. Ma viszont hiányzik az, ami bennük megvolt, az egymás iránti bizalom, az önzetlenség és a tényleges, nem handabandázó hazaszeretet."