Kisfiú, nagy puska
November másodikán apám végigbiciklizte velem a várost, mert mindent összevissza fecsegtek a rádiók. Tizennégy éves fiú élőben - élőben? - a forradalom helyszínein. A Parlamentnél gyomron vágtak az emberi foszlányok, a megbarnult vértócsák, de leginkább egy fél pár trottőrcipő, épp olyan, mint az anyué. Az Aradi utca sarkán, a Béke szállónál egy ávós lógott fejjel lefelé a fán. A Köztársaság teret csákányozták, ásták.
- Menjünk haza! - kértem a papát.
Ők a konyhában beszéltek anyuval, én a szobámban a heverőn hason fekve bontottam a rojtos takarót.
Megszólt a csengő.
Anyu nyitotta ki az ajtót, és egy kisfiú állt ott nagy puskával.
- Néni kérem, ha jól letörlöm a lábam, kilőhetek egyet az ablakon?
- Istenem! - kapta anyu a szája elé a kezét.