Kérlelhetetlen üzenetek az ünnep ürügyén
Az ötvenhatos állami megemlékezések kordonok mögött, viszonylagos nyugalomban kezdődtek tegnap. Az öt fő közjogi méltóság közös részvételével a Kossuth téren felvonták az állami zászlót. Ötven ember a távolból szitkozódott.
A megemlékezések már előző este kezdődtek, a Műegyetemen az október 22-i forradalmi diákgyűlés tiszteletére. Sólyom László államfő a valódi nemzeti egységről tartott beszédet, mondván, az emberek csalhatatlanok abban, hogy megérezzék, mikor hiteles a nagy, közös értékekre való hivatkozás. Az ilyen esetek szerinte ritkák, de az ötvenhatos forradalom ilyen volt.
Csütörtökön is a közjogi méltóságoké volt a főszerep - meg a koszorúké. Sólyom megkoszorúzta a műegyetemi emlékművet, Nagy Imre szobrát, illetve az Ötvenhatosok terén, a Piarista közben, illetve az MTA előtti emlékműveket is. Gyurcsány Ferenc koszorúzott az ötvenhatos emlékműnél, illetve - biztonsági okból előre be nem jelentett időpontban - a nemzeti emlékhelynél, továbbá virágot helyezett el a Nagy Imre- szobornál.
A miniszterelnök a felújított Nagy Imre Emlékház átadási ünnepségén arról beszélt, hogy a rendszerváltás pillanataiban még sokan tülekedtek Nagy Imre koporsója körül, mostanában azonban mintha kevesebben lennének. Van, akinek mintha még az is erőfeszítést okozna, hogy kimondja Nagy Imre nevét. Ez így nincs rendben - mondta a kormányfő.
Orbán Viktor néhány órával később, a Fidesz nagygyűlésén válaszolt: hosszan beszélt Nagy Imréről, akit Rákóczival és Széchenyivel egy sorban említett, megvesztegethetetlenségét emelte ki, majd hozzátette, ma viperát és könnygázt kapna. A megszokottnál kevésbé jelentős nagyságú tömeg előtt beszédének másik vonulata is Gyurcsányra felelt: a miniszterelnök néhány napja felelősségre vonta azokat, akik kiengedték a szellemet a palackból, mintegy felhatalmazást adtak a radikálisok randalírozására. Orbán a Dísz téren azt mondta, ideje lenne 1956 után újra kiengedni a szabadság szellemét a palackból.
A rákoskeresztúri Újköztemetőben viszont jobbára csend honolt, miközben egymást váltották a nemzeti emlékhelyen koszorúzó politikusok. Felolvasták Göncz Árpád exállamfő kiegyezést sürgető levelét.
A szélsőjobboldal is számos megemlékezést tartott. A MIÉP a Hősök terén szűk körben emlékezett, ahol Csurka István pártelnök azt mondta, hogy a pénzügyi válságnak mondott bankcsődsorozattal a keresztényellenes rendszer megindult a végromlás felé. A Jobbik és gárdistái a Bajcsy-Zsilinszky úton "emlékeztek": Vona Gábor pártelnök azt tartotta fontosnak kiemelni, hogy a 2010-es választásokra Irántól kér megfigyelőket.
Gyurcsány Ferenc este az Operában mondott ünnepi beszédet. - Én azt csodálom a legjobban Nagy Imrében, hogy képes volt átlépni egy olyan határt, amit egész addigi életében érintetlenül hagyott - ő maga is változott a forradalomban. Akkor változik az ország, ha mi magunk is megváltozunk. Legyen erőnk, hogy változtassunk, mert akkor változik az ország is - mondta a kormányfő. Gyurcsány Ferenc leszögezte: nem az a demokrácia, amikor az ország egyik fele legyőzi a másikat. - Azt kívánom, hogy ne meneküljünk. Ne akarjunk elbújni a világ elől. Az '56-osok fegyvert is mertek ragadni, ma ennél jóval kevesebbet kell tenni: csak azt kell mondani, hogy fölvesszük a kesztyűt, ha már elénk dobta a világ - így utalt a miniszterelnök a pénzügyi válságra.
