A "puha száműzetés" évei után az egyetemre visszatérve a közgazdaságtanra nyergelt át, a fejlődő országokról tartott előadást, miközben a formálódó demokratikus ellenzék aktív tagjává vált. Az elmúlt ötven évben nem kellett átértékelnie a magyar forradalomról alkotott véleményét. A 2006-ban magyar érdemrenddel kitüntetett professzor azonban fájlalja, hogy a posztszovjet Oroszország újraértékeli a szovjet érát: ismét önigazolást keres a magyarországi szovjet beavatkozásban, amelyet a társadalom egyre inkább újra elfogad. Ebben Sejni szerint, aki az utolsó szovjet, majd az első orosz parlament két ciklusában a liberális Jabloko képviselője volt, a demokratikus reformok képviselői is hibásak, akik nem tudták megakadályozni az orosz történelmi előképek alapján mindig kézenfekvő megoldásként megjelenő új autoriter rezsim kialakulását.

- Számomra ötvenhat megtisztító zivatar, villámcsapás a sötét éjszakában. Világosan láttam, hogy az igazság nem az én hazám oldalán áll - emlékezett vissza a professzor, aki Magyarországgal először a leningrádi egyetemre érkező magyar diákok révén került személyes kapcsolatba, köztük olyanokkal, akik később a Petőfi-kör tagjai voltak. - Persze, már korábban ért bennem a változás. A Sztálin halála utáni egy évben történt események - az elismerése annak, hogy az orvosper koncepciós ügy volt, hogy Lavrentyij Berija belügyminiszter amnesztiát adott 1,2 millió embernek - mind arra utaltak, hogy a sztálini rendszer sok bűnt követett el. Akkor persze sok mindent nem értettem, azt sem, hogy az 1953 nyarán végül letartóztatott, majd kivégzett Berija igazi változást akart hozni, de érződött, hogy komoly fordulat előtt állunk. A sajtó hiába volt kontroll alatt, a sorok között olvasva sok minden világossá vált - mondta Sejnisz.

Nem volt ez másképp 1956-tal sem. De a sorok közötti értelmezésen túl ott voltak a BBC nehezen fogható rádióadásai, a szabadon vásárolható jugoszláv Borba napilap és a könyvtárakban egy rövid ideig, meglepő módon, szabadon hozzáférhető Times is. - Ezekből összeállt számomra a kép, ezt szerettem volna ismertetni barátaimmal, ezért született az Igazság Magyarországról című írás, miközben az aspirantúrán vizsgáimra készültem. A barátaimnak szántam, nem gondoltam a következményekre, arra végképp nem, hogy az első olvasóim a leningrádi KGB munkatársai lesznek - mondja mosolyogva, a hatéves kényszerkitérőre emlékezve. Bár a Kirov traktorgyárban dolgozva egy ideig úgy gondolta, mérnöki pályára lép, végül mégis a visszatérés mellett döntött.

- Kompromisszumra is hajlandó voltam, 1963-ban beléptem a pártba. Talán semlegesebb témát keresve kezdtem foglalkozni az afrikai országok gazdaságával, bár ez beleillett a tanszék irányvonalába is - mondja a visszatérés éveiről, amihez az őt meghívó tanszék vezetőjének személyes bátorsága is kellett. - Sok mindenben nem értett velem egyet Szergej Celipanov, bár antisztálinistának tartotta magát. Sokszor azt mondta, hogy ha velem egyetértene, azzal elismerné, hogy fölöslegesen élte le az életét.

Ám Sejnisz szerint nem ez a magyarázata annak, hogy a mai orosz társadalom helyesnek ítéli a magyar forradalom, a mai orosz terminológiában "magyarországi események" leverését.

- Mondok egy nagyon jellemző példát: 1957 elején megjelent egy brosúra a "fasiszta magyar forradalomról". A pályaudvaron vettem egyet, és felszálltam a vonatra. A velem szemben ülő elkérte a könyvet, lapozgatta, majd így szólt: "Hát, igen, világos, hogy mindenki Rákosi és Gerő ellen volt, a nép nem az ő oldalukon állt." Na, gondoltam magamban, végre valaki, aki hasonlóképp látja, mint én. Erre így folytatja: "Már így kellett volna bánnunk előbb is a magyarokkal." Ezt gyakran elmesélem, nagyon tipikusan orosz jelenség.

Sejnisz szerint a mai orosz vezetés szívesen rá is játszik arra, hogy a társadalomban népszerű az erő bevetése. Ezért is rendeződik vissza a magyar forradalom megítélése, bár az orosz- magyar államközi szerződésben Moszkva elítéli a beavatkozást és ezt, Sejnisz szerint, hivatalosan nem is fogja felülbírálni.

- Azonban ma a Szovjetunió külpolitikája újból olyan értelmezésben jelenik meg, mintha kényszerű válaszok sorozata lenne az amerikai fenyegetésre reagálva, a jaltai rend, a határok védelmében. Beleértve a magyar forradalom elfojtását is. Fontos felhívni a figyelmet a szovjet külpolitika folyamatban lévő átértékelésére, már csak azért is, mert a grúziai eseményekhez is ez az újraértékelt logika vezetett - véli Sejnisz az augusztusi dél-oszétiai fegyveres konfliktusról. Egyúttal elismeri azonban, hogy a katonai hadműveleteket a grúz hadsereg kezdte a szakadár terület feletti fennhatósága visszaállítására, ami végzetes hiba volt. - Oroszország viszont békefenntartói révén mindent megtett az elmúlt tizenhét évben, hogy gyakorlatilag elszakítsa Grúziától Abháziát és Dél-Oszétiát. A bevetett orosz hadsereg pedig aránytalanul nagy válaszcsapást mért Grúziára. És ez a megoldás nagyon népszerű Oroszországban.

Az egykori parlamenti képviselő azonban nem tagadja, hogy erről a demokraták is tehetnek, többek között azzal, hogy asszisztáltak a kommunista többségű orosz parlament 1993-as szétkergetéséhez és az 1996-os, a kommunista Gennagyij Zjuganovval szemben Borisz Jelcin győzelmét hozó, vitatható tisztaságú elnökválasztáshoz. A "demokrácia védelmében felfüggeszthető demokrácia" elve a mai rezsim talaját készítette elő. - Elleneztem a parlament feloszlatását, javaslatot is küldtünk Jelcinnek, hogy egyezzen ki ezzel a parlamenttel. De megnyugtattam magam, hiszen végül is nem egyszemélyi diktatúrát vezetett be, hanem választásokat írt ki a parlament feloszlatása után. Akkor úgy tűnt, végeredményben ez a demokrácia védelmében történt a kommunisták visszatérésével szemben. Helytelen megoldás volt. Oda vezetett, hogy a demokraták a Jelcin lokomotívjából idővel tehertétellé lettek. Onnantól kezdve már nem hallgattak meg minket, elég, ha a demokraták által ellenzett csecsen háborúkra gondolunk - hozott példát az Orosz Tudományos Akadémia főmunkatársa.

A demokraták Jelcin hatalmának megerősítését is segítették az új - ma is érvényes - alkotmánnyal, bár Sejnisz úgy látja, bármennyire túlerőben van is benne az elnök, még így is kiegyensúlyozottabb lett az alaptörvény, mint amilyet Jelcin akart. - Az alkotmányt persze felhasználta a Kreml hatalma megerősítéséhez, de ha megnézzük, nem ez volt a döntő: elvégre Vlagyimir Putyin formálisan távozott az elnöki hatalomból, utódja, Dmitrij Medvegyev ennek ellenére csak "ifjabbik cár", hiába áll mellette az alkotmány. A valódi hatalom a miniszterelnöki poszton lévő Putyin kezében van, miközben formálisan sokkal gyengébb az elnöknél - érvel a professzor. A demokraták elszalasztották a lehetőséget, hogy megkerülhetetlen erővé váljanak, hogy Oroszország őszintén szembenézzen a szovjet történelemmel, és hogy az akkori eseményeket, köztük 1956-ot valós súlya szerint értékelje.

- Ennek az esélye párhuzamosan gyengült a demokráciával. Mára Oroszország kevésbé demokratikus, mint amilyen 1989-ben volt. Inkább olyan a helyzet, mint 1984-ben - ad igazodási pontot Sejnisz mosolyogva, mintha "a sorok között" inkább Orwellre, és nem Csernyenko Szovjetuniójára gondolt volna.

Részlet a tanulmányból, amelyből bővebben
a Beszélő októberi száma idéz

"A legkeményebb budapesti harcok idején azonban a szovjet katonákat erősen dezinformálták: úgy állították be, hogy a felkelés a budapesti szovjet katonai kommendatúra elleni váratlan támadásból robbant ki. Azt híresztelték, hogy állítólag nagyszámú szovjet civil lakos is áldozatul esett - még neveket is soroltak. Az ellenőrzés során azonban kiderült, hogy a megnevezett személyek életben vannak, és decemberben-januárban visszatértek a Szovjetunióba. Ezekre a híresztelésekre aztán vissza sem tértek: soha senki hivatalosan nem tett olyan bejelentést, hogy a szovjet csapatok beavatkozásához az önvédelem vagy a szovjet állampolgárok életének védelme szolgáltatott volna ürügyet.

Ami még fontosabb, s amit a szovjet sajtó ugyancsak elhallgat: a forradalmi szervezetek felléptek a pogromok kirobbantói és a gyilkosok ellen. Az önkéntes munkás- és forradalmi tanácsok képviselőinek kormány által összehívott értekezlete már november 2-án határozatot hozott, hogy el kell kobozni a fegyvereket az (újonnan létrehozott állambiztonsági erők parancsnoksága által kiadott) engedélylyel nem rendelkező személyektől. ... Ugyanebbe a sorba illesztendő az a kormányrendelet is, hogy a korábbi állambiztonsági szolgálat munkatársainak fel kell adniuk magukat a hatóságoknál - világos, hogy a kialakult helyzetben csak így lehetett garantálni a biztonságukat, s egyúttal előkészíteni a talajt a terror teljes felszámolásához. Ami a fosztogatásokat illeti, ezek nagyobb hullámban csak november 4. után kezdődtek."

Viktor Sejnisz