Vész esetén az emberek úgy viselkednek, mint a galambok. Ha a szorosan egymás mellett gubbasztó csapat egyik tagja felröppen, hirtelen szétrebben az összes - magyarázza Szendi Gábor klinikai szakpszichológus. - Ősi parancs a konformizmus, az egymásra figyelés, életmentő funkciója van. Inkább felrepülnek a galambok százszor feleslegesen, mint hogy egyszer rajtuk üssön a macska. Csakhogy az ősi ösztön sokszor éppen akadálya a túlélésnek. Jó példa erre az a magyarországi tűzeset, amikor az esküvőn felcsapó lángok elől a rokonok egymásba kapaszkodva rohantak a vészkijárathoz, amelyen így nem fértek ki. Ha elengedik egymás kezét, mindenki időben kijut. Válsághelyzetben a higgadtság nagy erény.

Komáromi György közgazdász arra figyelmeztet, hogy a gazdasági válság olyan társadalmi problémákat szorít háttérbe, amelyek megoldására a válságmenedzselésre szánt pénz töredéke is elég lenne. A tisztánlátást akadályozza szerinte az eseményeket beburkoló hatalmas médiafüst. Ráadásul a tőzsdepánikot követő nyilatkozatok egy része olyan emberektől származik, akik valamiképpen érdekeltek az eseményekben. A válság mélységét drámai szavakkal ecsetelő Warren Buffet tőzsdeguru például a három amerikai befektetési bank összeomlása után dollármilliárdokért vett részvényeket az egyetlen talpon maradt cégtől, majd figyelmeztette az amerikai kormányt, hogy ideje tenni valamit a bankrendszer megmentéséért. A biztonság kedvéért még felhívott néhány képviselőt a mentőcsomag szavazása előtt. A szavazás után egy nap alatt nyolc százalékot emelkedett frissen vásárolt részvényei árfolyama. A világ leggazdagabb embere a válság kezdete óta nyolcmilliárd dollárral növelte a vagyonát. Közben vezető amerikai lapok címlapján az 1929-es válságot idéző képek jelentek meg, a televízióban tajtékozó brókerek rohangáltak. A média a nagy gazdasági világválság idején még elképzelhetetlen mértékben vált részesévé a világot mozgató pénzügyi játszmáknak.

Nyugat-Európa polgárai emberöltő óta nem találkoztak komolyabb krízissel. Nem így a magyarok. Mi pánikról pánikra élünk. S ez immúnissá tesz. A sok megélt konfliktus mintha kiölte volna belőlünk a túlélést segítő reflexeket. A nyugat-európai sajtó megdicsérte a magyar közvéleményt, amely nagyon higgadtan fogadta az eseményeket. De lehet, hogy ez csupán a fásultság jele - veti fel Tamás Pál szociológus, aki szerint érdemes egy gondolat erejéig magunk elé idézni Jugoszlávia példáját. A szocialista különállás zsíros évei alatt az ott élőknek sikerült annyi tartalékot felhalmozniuk, amennyi a nehéz évek átvészeléséhez kellett. Csakhogy nekünk nem volt ilyen zsíros húsz évünk. Tartalékunk kevés.

Különös helyzetbe kerülhetnek a főként a pénzvilágból kikerülő, eddig látványosan fogyasztó ifjú yuppik, akik semmiféle védekezőmechanizmust nem fejlesztettek ki. A rendszerváltás után felnőtté válókat készületlenül érik a csapások. De a legtöbbet mégis azok veszthetik, akiknek se bankbetétjük, se hiteleik. Könnyen megeshet, hogy nem lesz, aki takarítónőt, bébiszittert, kutyasétáltatót és ablakmosót fogadjon. A szűkülő munkaerőpiacot elfoglalják a válság középosztálybeli vesztesei.

Magyarországon mintha csak a bankok estek volna pánikba, ami a magyarok megtakarítási és hitelfelvételi szokásait ismerve nem csoda - véli Csepeli György szociológus, aki szerint tömeges elszegényedés aligha vár ránk, hiszen az állami túlelosztás ezt megakadályozza. Minden attól függ, elhisszük-e, hogy válság van, vagy nem. A piac szerepét átértékelő új rendben az állam vélhetőleg sokkal nagyobb szerephez jut majd. Csakhogy az állam mi vagyunk, így a mi zsebünkből húzzák ki azt a pénzt, amelyből a bankokat konszolidálják. A következmény antikapitalista fordulat lesz - jósolja Csepeli. A kérdés csak az, hogy ez jobboldali vagy baloldali narratívába ágyazódik majd.