Az aranypolgár

Ezt a klipszet kellene megjavítani - mondja a vevő, s a dobozkából az üveglapra teszi az ezüst fülbevalót. Az ötvös - parányi, negyven körüli nő - megvizsgálja: elhajlott a patent, forrasztani kell. Kitölti az átvételi elismervényt, és mondja, másnap délben lehet érte jönni. Búcsúzna, de a vevő - köpcös, kacsajárású negyvenes férfi - megérinti a vállát, s közelebb hajol. Nem zavarja, hogy mögötte állok, csak a rend kedvéért csinál úgy, hogy ne halljak meg mindent.

- Aranyra volna szükségem - mondja jelentőségteljesen.

- Nyakláncra? Fülbevalóra? - néz rá az ötvös, s nyúl a katalógusért. - Esküvőre? Más alkalomra?

A férfi az üveglap fölött mutatja, hogy pontosan mire gondol. Két kezével tégla alakot formáz.

- Tömb kellene.

- Tömb? - kérdez vissza az ötvös, s a férfi válla fölött öszszeakad a tekintetünk. - Ötvös vagyok, kérem. Javítok, forrasztok, régi gyűrűket alakítok át.

- De csak van itt magánál arany, nem?

- Amennyi kell. Tömböt pedig még életemben nem láttam.

- Most nem tud, vagy nem akar segíteni? - kérdi a köpcös férfi, majd a választ meg sem várva rávágja az ajtót az ötvösre.

- Mit parancsol az úr? - fordul hozzám az ötvös. - Előre szólok, hogy kilós gyémántot nem árulok.

Top cikkek
Érdemes elolvasni
1
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.