- A felemelkedés programjáról nemzeti csúcstalálkozót hirdetett a miniszterelnök. A megvitatandó témákról - állami takarékosságról, pártfinaszírozási, szociális, illetve nyugdíjreformról - már korábban is egyeztettek, javaslataik többsége mégis elbukott. Sólyom László államfő már közölte, hogy ő nem megy el, részben azért, mert a résztvevőknek sem szakértelmük, sem felhatalmazásuk nincs ilyen horderejű döntésekre. Ezek fényében látja értelmét a csúcsnak?

- A nemzeti csúcson természetesen részt veszünk, bár álláspontunk szerint nem csúcsra, hanem azonnali kormányzati cselekvésre van szüksége az országnak. Sólyom László amellett, hogy köztársasági elnök, a demokratikus berendezkedés egyik kiváló magyar ismerője, ezért teljesen igaza van, amikor felhívja a figyelmet arra: a felelősség nem ad hoc testületek, hanem a kormány kezében van. A meghívóban szereplő kérdések az Országgyűlés hatáskörébe tartoznak. Másképp fogalmazva: a köztársaság "nemzeti csúcsa" a magyar Országgyűlés, a miniszterelnök által javasolt "nemzeti csúcson belüli szekcióülések" pedig a parlamenti bizottságok egy jogállamban. A két rendszer közti különbség, hogy míg a nemzeti csúcsoknak sem felhatalmazásuk, sem jogkörük nincs a cselekvésre, addig az Országgyűlésben a választók akaratából ülnek a politikusok.

- Mit fognak képviselni a csúcson? Az eddigi, államról, öngondoskodásról vallott elképzeléseik korrekcióra szorulnak a pénzpiaci válság nyomán? Vagy épp ellenkezőleg, úgy látják, hogy az SZDSZ bezzeg megmondta...

- A világválság inkább megerősít abban, hogy igazunk volt, javaslataink megalapozottak voltak, sőt, ezeket most még erőteljesebben kell képviselnünk. Érdemes felidéznünk, hogy amikor politikai fordulatot hirdettünk és párbeszédet kezdeményeztünk a politikai, társadalmi szereplőkkel, akkor épp az volt a kiindulópontunk, hogy tegyük félre az ellenségeskedést, próbáljunk közös pontokat találni. Ennek érdekében kértünk cselekvési programot a kormánytól. Utána beszéltünk a szakértői kormányról, amelynek az volt a lényege, hogy széles körű politikai és parlamenti összefogásra van szüksége az országnak. Javaslatunk nem nyert többséget a parlamentben, de továbbra is az asztalon van, és bármikor elővehető.

- Most volna ez a pillanat?

- Nem, de hadd folytassam. A következő stáció az volt, amikor láttuk, hogy a szakértői kormányhoz nincs meg a szükséges többség, akkor álltunk elő a költségvetési plafon megállapítására vonatkozó javaslatunkkal, megint csak hogy konszenzust teremtsünk az ország érdekében, és takarékosságra szorítsuk az államot.

- Ezt akarnák a szocialisták közpénzügyi törvényébe tuszkolni, ami részben kétharmados többségű támogatást igényel.

- Kétségtelenül nem mindegy, hogyan tárgyalunk ezekről a javaslatokról, fennáll a veszélye, hogy a politika erők megint egymásra mutogatnának, hogy ki miatt nem jött össze a kétharmad. Számunkra az a legfontosabb, hogy a takarékos állami gazdálkodásról szóló javaslatunk érdemben ne változzon, és ehhez a képviselők felének egyetértése elegendő.

- Márpedig Kékesi Tibor MSZP-s képviselő nyolc módosító indítványa azt jelzi, már elkezdődött a puhítás.

- A módosítókat érdemben fogjuk megvizsgálni, de a javaslat lényegéből nem engedünk. Hiszen a baj mindig akkor következett be, amikor megindult a költségvetési túlköltekezés, nőtt a hiány és az államadósság. A pénzügyi válság csak növeli a javaslatunk jelentőségét, hiszen az ország iránti bizalmat erősíti. A gazdasági teljesítmény várható visszaesését pedig a versenyképesség növelésével, tehát az adóreformmal lehet ellensúlyozni. Hangsúlyoznám, a válságretorika nem leplezheti, hogy átfogó megoldásra van szükség. És nem felejthetjük el, hogy az ország gazdasága már a pénzpiaci válság előtt is nehéz helyzetben volt. A válság tehát nem lehet indok arra, hogy ne csináljunk semmit, épp ellenkezőleg.

- Adóreform? A kormány most vonta vissza az adótörvényt, a kormányfő tizenkét pontjának egyikében elhalasztotta az adócsökkentést is.

- Nem szabad presztízskérdést csinálni a tizenkét pontból, a helyzet felelős magatartást követel valamennyi fél részéről. Ezért is szolgált örömömre, hogy a Fidesz nem vonult ki a parlament hétfői üléséről, illetve az is, hogy Gyurcsány Ferenc is változtatott azon a korábbi álláspontján, hogy Magyarországot nem fenyegeti a pénzügyi világválság. Az adócsökkentés ügyében pedig mi is kinyilvánítottuk nyitottságunkat azzal, hogy a stabilitást tettük elsődlegessé az adócsökkentés helyett. A sarokpontokhoz azonban ragaszkodunk. Az első az volt, hogy a költségvetési hiányt már az idén közelítsük a három százalékhoz.

- Ami megvalósulhat, legalábbis a miniszterelnök tizenkét pontjában benne van.

- Így van, de tudjuk, hogy az ördög mindig a részletekben, ez esetben a költségvetés részleteiben lakozik. A második sarokpontunk a kiadási plafon, de annak a szigorú, tehát nem a felpuhított változata.

- Amire, mármint a szigorú verzió elfogadására, ha jól sejtjük, nem kötne fogadást.

- Ez hamarosan kiderül. A harmadik pedig az adóreform-alap, amelynek lényege, hogy kétharmad-egyharmad arányban fordíthatná adó-, illetve hiánycsökkentésre a kormány a pluszbevételekből feltöltendő alapot.

- Miután a kormány visszavonta az adótörvényeket, nem lesz adóegyszerűsítés, csak a Robin Hood-adó marad meg, tehát az energiaszektort súj-
tó nyolcszázalékos különadó. Eddigi nyilatkozataik, javaslataik alapján feltételezhe-
tő, hogy erre nem túl nyitot-tak.

- Valóban abszurd lenne, hogy minden a régiben marad, csak bevezetünk egy új adófajtát.

- Amennyiben az új költségvetés a fent vázolt peremfeltételeknek eleget tesz, elfogadják?

- Erre nagyon korai lenne válaszolni, hisz éppen most vonták vissza a költségvetést. Mi megtettük javaslatainkat, a labda ismét a kormány térfelén pattog. Egy biztos: mi készek vagyunk változtatni javaslatainkon, ha Magyarország érdeke ezt kívánja meg. A kormánytól pedig cselekvést, kompromisszumkészséget és felelős magatartást várunk.

A javaslat lényegéből nem engedünk