Ezzel az érdekegyeztető tanácsot közhatalmi jogosítványokkal ruháznák fel, ám az OÉT nem választott szerv, így nem rendelkezik az ehhez szükséges demokratikus legitimációval - érvelt Sólyom.

Az AB osztotta az elnök aggályait, és leszögezte: jogalkotásra csak az alkotmány adhat felhatalmazást, abban pedig az OÉT ilyen felhatalmazása nem szerepel. Kétségtelen ugyanakkor, hogy az alaptörvény egyeztetési kötelezettséget ír elő munkavállalói, munkaadói képviseletek és a kormány között, ám ennek eredménye a rendeletalkotás során nem köti a kormányt vagy annak tagjait. Vagyis: ebből az következik, hogy a szakszervezetekkel kötött megállapodás a végrehajtó hatalmat semmire nem kötelezheti.

Az AB tegnapi döntésénél rezgett a léc: a határozathoz a kilenc bíróból ugyanis négy - Bragyova András, Kiss László, Kovács Péter és Lévay Miklós - különvéleményt fűzött. Mindannyian úgy látják, hogy az AB nem adott választ a köztársasági elnök indítványára. Álláspontjuk szerint Sólyom nem az egyetértési jogot kifogásolta, hanem azt, hogy az OÉT demokratikus legitimáció hiányában kapott volna kvázi jogalkotási hatáskört. Négyen tehát úgy vélik, hogy az egyetértési jog kérdését nem is kellett volna vizsgálni. Ráadásul az elnök éppen az alapkérdésre nem kapott választ - állítják -, mert az AB az OÉT demokratikus legitimációjáról egyetlen szót sem szólt.

Az AB döntése után az érdekegyeztetés korábbi - ma is működő - rendje visszaállhat. A testület azonban azt is kimondta, hogy - szemben a jelenlegi helyzettel - törvényben kell szabályozni ezt a szisztémát. Ameddig ez meg nem történik, az Országgyűlés alkotmányos mulasztást követ el.