Sajnos szakmai szempontból a benyomásaim nagyon vegyesek voltak. Az érdekes és néha kitűnő riportok és cikkek ellenére az olvasót gyakran akaratlanul félrevezető címek (amelyeket nem először teszek szóvá) nemcsak bosszantóak, hanem az újság jövője szempontjából időnként aggodalmat keltőek. Ezért szeretném a rendelkezésemre álló teret most ennek illusztrálására is kihasználni.

Az első oldal és a gazdasági rovat megismételt főcíme - "Úton a Nagy Testvér" - teljesen értelmetlen. Azt kellett volna az alcímmel együtt kiemelni, hogy egy 17 milliárdos informatikai kamerás rendszer bevezetését tervezik 2010-től 17 autópályán megvalósítani.

Azt is meglepve olvasom, hogy Ukrajna és Grúzia "együtt van", de Volker amerikai NATO-nagykövet "nem akarja szétválasztani" a két államot. Csak a cikk közepén derül ki, hogy a decemberi NATO-csúcson a két ország csatlakozásának kérdéséről van szó, de mindvégig rejtély marad az is, hogy Zalán Eszter hol és mikor készítette "a magyarul is beszélő" Volkerrel az interjút.

A 27-i szám címoldalán két bulvárfőcím: "Elképesztő történetek" (megfigyelési ügy), s alatta "A csodavárók hoppon maradnak" (az autópálya önmagában nem élénkíti a beruházásokat). A 30-i számban a főcím: "Elbukott az amerikai pénzügyi mentőcsomag" túl általános. A gazdasági rovatban már jobb a cím: "A Capitolium elutasította a mentőcsomagot". De még ez sem világos az olvasónak. Ugyanis a képviselőház utasította el a 700 milliárdos pénzügyi mentőakciót. Értelmetlen ezért a gazdasági melléklet október 1-jei főcíme is: "Újra nekifutnak a csomagnak?" Későbbi számokban a lap a "kongreszszusról" beszél, így például a főcím október 3-án: "A kongresszuson a világ szeme", s az alcím már "itthonról" szól. Sokkal egyértelműbb lett volna azt írni: "Ma szavaz újra az amerikai képviselőház." Ez ugyan valamivel hosszabb, de már előbb meg kellett volna magyarázni, hogy "Capitolium", kongresszus és képviselőház ugyanaz.

Az amerikai elnökválasztási kampány még sok anyagot szolgáltat majd, de ilyen címet egyik külföldi lapban sem láttam: "Népi hősök vitáznak Amerikában", amikor az alelnökjelöltek, a veterán Biden szenátor és a kezdő alaszkai kormányzónő, Sarah Palin esélyeiről van szó tévévitájuk előestéjén. Minden amerikai politikus egy választási kampányban közvetlen hangot próbál megütni, de ezért nem nevezném őket "népi hősöknek".

Két szerző számol be a horvát INA olajvállalat körüli harcról, és benne a Mol szerepéről. A cím azonban megint érthetetlen: "A pánik eladta az INA-t". Nem tudtam eddig, hogy "a pánik" az INA tulajdonosa... Arról van szó ugyanis, hogy a Mol az árfolyamzuhanása következtében jelentősen tudta növelni tulajdonrészét az INA-ban. Újabb teljesen értelmetlen főcím október 8-án: "Csomagol az egész világ", mintha a turistaszezon kezdetéről számolna be, ahelyett hogy a pontosabb alcímet hozták volna főcímnek: "Ötvenezer euró lesz a betétgarancia minimuma". Pontosabban, akkor ezt tervezték az Európai Unió pénzügyminiszterei.

Összefoglalva: a bulvárcímek nem mindig, sőt a Népszabadság esetében általában nem érik el a kívánt hatást. Az érthetetlen, szellemeskedő, bennfentes címek megzavarják az olvasót, ahelyett, hogy újakat nyernének. Ezek a címek az én szememben nem merész nyitottságot, hanem provincializmust mutatnak. Próbálja meg a lap a tartalmával, információival és stílusával megtartani az olvasóit. A jó címadás ötletet és talán több időt igényel, de az erőfeszítés hosszú távon kifizetődik.

Az érdekes bel- és külpolitikai cikkek közül szeretném kiemelni (nem először) Kácsor Zsolt három riportját, illetve interjúját: egy angolt tanító pedagógusnő kálváriájáról a teremi polgármesterrel, aki válaszok helyett végül is kidobta a kíváncsi újságírót; aztán arról, hogyan lett egy mozambiki fekete fiúból, aki nagyszerűen megtanult magyarul, a nyíregyházi evangélikus szeretetház egyik vezetője. Tanulságos, néha lehangoló, máskor biztató emberi történetek Debrecen környékéről, az október 3-i számban. Három nappal később ugyancsak Kácsor készített egy kitűnő interjút Sándor Iván Kossuth-díjas íróval az alkotók felelősségéről és a liberalizmus jövőjéről.

Egy országos lapban még több ilyen tehetséges riporterre lenne szükség, hiszen nyilvánvaló, hogy nemcsak Debrecenben és környékén, hanem Pécsett, Miskolcon, Szegeden, Győrben és más nagyobb városokban és vonzáskörzetükben is van elég téma, mely országos nyilvánosságot érdemelne.

Tanulságos és hasznos volt Friss Róbert egész oldalas elemzése a három és fél órás DVD-ről, a "Dokumentumok a Fidesz történetéről", illetve arról, ami nyilván nem véletlenül maradt ki az anyagból. Különösen informatív volt a cikk a liverpooli előkészületekről az európai kulturális főváros programjára (R. Hahn Veronika) és a "Grúzia elrablása" című helyszíni beszámoló Nyilas Gergelytől.

Színvonalas és megrendítő megemlékezéseket olvashattunk a reformközgazdászról, Antal Lászlóról (Csillag István) és a százéves David Ojsztrahról (Fáy Miklós). A Nobel-békedíjas nyolcvanéves Elie Wiesel életéről és munkásságáról, akit magyar csendőrök hurcoltak el 1944-ben Máramarosszigetről, s aki túlélte Auschwitzot, éppen egy vezető magyar napilapnak, nem utolsósorban a mai aggasztó antiszemita és romaellenes jelenségek miatt, hoszszabb és színvonalasabb cikkben kellett volna megemlékeznie. Különösen most, amikor éppen ezekben a napokban jelentette a lap, hogy a lakosság egyharmada idegenellenes.

Végül megemlíteném még a budapesti tőzsde volt elnökének a Wall Street-válságról szóló tartalmas cikkét és a jobboldali tv-adók (Hír TV és Echo TV) rövid, de kitűnő elemzését.

Remélem, hogy a Népszabadság nagy figyelmet fordít majd a nemzetbiztonsági iratokról szóló Kenedi-jelentés alapos megismertetésére és politikai sorsára. A múlt maradéktalan feldolgozása előfeltétele annak, hogy a megfigyelési és lehallgatási botrányról a demokratikus sajtó, személyekre való tekintet nélkül, most is és a jövőben is be tudjon számolni.