"A második blöff megbukott"
A valóságban mindez együtt sem magyarázza, hogy Éger István, a Magyar Orvosi Kamara elnöke kétszáz, zömében idősebb orvosnak mondhatta el: ha nekünk Mohács kell, akkor, íme, itt van. A szombati fórumnak elvben a kamara által tavasszal meghirdetett bérharcstratégiáját kellett volna meghatároznia. Mert Éger szerint az orvosok nem várhatnak a végtelenségig arra, hogy végre tisztességes bért kapjanak. Évek óta tűrik, hogy az alacsony összegű ügyeleti és túlmunkadíjakkal foglalkoztatják őket. Harcosan állította: a háziorvosi vállalkozások átlagosan havi hatszázezer forintos közfinanszírozásának minimum a megduplázására lenne szükség. Gerle János, a MOK alelnöke szerint a debreceni megyei kórházban kétszáz forintért ügyelnek óránként a belgyógyászok, de nem jobb a helyzetük az alapellátásban dolgozó fogorvosoknak sem. Ezért a pénzért eleve nem kell bemenni a kórházba, vagy ha mégis, akkor nem szabad felvenni a bért, csak ellátni a betegeket, hogy az orvosok visszaszerezzék az emberek bizalmát.
A gyűlésen eredetileg az egészségügyi minisztert is kérdezhették volna, ám a tárcavezető más elfoglaltságára hivatkozva nem ment oda.
A rendezvényen pótolták volna a tavasz óta gyűjtött íveket, miszerint a háziorvosok tömegesen fölmondják az OEP-pel kötött szerződésüket. Eddig néhány százan küldték vissza aláírva a szerződés felmondásáról szóló űrlapot, ám a kamara ezt egységesen csak akkor továbbítaná a finanszírozó hivatal felé, ha legalább négyezer szándéknyilatkozatot összegyűjt.
A szót kérő Gyenes Géza, a MOK vezető tisztségviselője szerint ezúttal nem maradt más, mint beismerni: a második blöff nem jött be. Tavaszszal ugyanis hatott, amikor azt mondták, ha nem javul a finanszírozás, felmondják a szerződéseiket, és a betegek ellátatlanul maradnak. Akkor meghátrált a kormány, a kieső vizitdíj-bevételt pótolták, ám a mostani kezdeményezésük, ami ennek az akciónak a folytatása lett volna, megbukott.
A közönség soraiból ötödikként szóhoz jutó orvos a gyógyítómunka becsületét az azóta már világválság miatt viszszavont, jövő évi költségvetési tervezet két tételének összevetéséből vezette le. Mint mondta: mit remélhetnek az orvosok egy olyan országban, ahol a munkaerőpiacról, a formális megélhetési csatornákból kiszoruló mintegy 200 ezres tömeg szociális segélyezésére 94 milliárdot, a 6800 háziorvosi praxis működtetésére pedig 78,5 milliárdot szán a kormány. Szerinte ez a két szám elmondja, mennyi ma az orvosi munka társadalmi értéke.
A panasznappá silányult stratégiai fórumon szóhoz jutó háziorvosok hol ostoroztak, hol erőgyűjtésre biztatták a jelenlévőket. Volt, aki a megtorlástól való félelmet, mások a média rosszindulatát fedezték fel a kamara kudarcai mögött. Vastapsot kapott az egyetlen egri kórházvédő, aki eljött. A doktorok székeikről fölállva verték vörösre a tenyerüket, Éger István pedig a színpadról kérte az "ünnepeltet": tartsanak ki.
