Az alaphelyzet: egy amerikai középiskola jómódú, szabadjára engedett diákjai éppen a nácikról és a haláltáborokról tanulnak. Pontosan azt kérdezgetik, amit mindenki más világszerte. Hogyan történhetett meg? Miért engedték a németek, hogy egy szélsőséges párt átvegye a hatalmat, és előbb honfitársaik millióit, majd világszerte emberek tízmilliót pusztítsa el?

A tanár nem tud épkézláb magyarázattal szolgálni. Hazamegy, tépelődik és elhatározza, hogy a történelem szemléltetésére létrehoz egy mozgalmat. "Csak hogy a gyerekek ízelítőt kaphassanak abból, milyen volt az élet, és hogyan is zajlottak az események a náci Németországban". A pedagógiai kísérlet ijesztően jól sikerül. A diákok nagy többsége gyorsan elfogadja a poroszos fegyelmet, könnyen - sőt: örömmel - aláveti magát a karizmatikus vezető szerepét betöltő tanár akaratának. A mozgalom az egész iskolában elterjed, az ellenkezőket kiközösítik. Még mielőtt végképp elszabadulnának az indulatok, a tanár véget vet a rémálomnak. Nagygyűlést hív össze, és Hitler arcképét kivetítve ábrándítja ki híveit: "mindnyájatokból remek náci válhatott volna".

Todd Strasser A hullám című regénye (a tanár ezt választotta a mozgalom jelképéül) valóságos, még a hatvanas évek-
ben történt eseten alapul.
Pár évtizedes késéssel, de az Athenaeum Kiadó jóvoltából a könyv magyarul is olvasható, a mozik pedig ugyanezzel a címmel mostanában kezdték vetíteni Dennis Gansel tavalyi filmjét, amely - egy korábbi amerikai változat után - német környezetben dolgozza fel a témát.

A könyv és a film művészi elemzését engedjük át a kritikusoknak. Az Uránia mozi kávézójában rendezett fórum sem az alkotások esztétikai értékeiről szólt, hanem arról, hogy a múltat nem lehet egyszerű mozdulattal kipipálni: ha nem vigyázunk, akkor "bármi, bármikor újra megtörténhet". Ezt Morvai Edit (Goethe Intézet) mondta, és nem nagyon akadt, aki vitatkozott volna vele. A körülmények ma is kitermelik ezeket a figurákat - állapította meg Tracikievicz Zsófia szerkesztő. Láng András, a könyv fordítója kísérteties hasonlóságot vélt felfedezni a regényben leírt amerikai kísérlet és a Magyar Gárda megalakulása között. Még csak politikai vagy ideológiai töltetre sincs szükség, tökéletesen elegendő, ha a formálódó mozgalom az összetartozás, a közösség élményét kínálja. A kezdeti szakaszban az antidemokratikus szerveződések is pozitív eredményeket produkálnak - hangsúlyozta a fordító. Jelen esetben: a diákok fegyelmezettebbé válnak, jobban tanulnak, az addig kirekesztett osztálytársak is megtalálják a helyüket, a sportban erősödik a csapatszellem. Csak aztán óhatatlanul kialakul az elitizmus, a mozgalom tagjai egyre inkább felsőbbrendűnek érzik magukat, és ellenséget látnak azokban, akik nem hajlandók csatlakozni hozzájuk.

A könyv és a film receptet kínál arra, hogyan kell diktatúrát építeni, de ahhoz is, hogyan lehet időben felismerni a veszélyt és mit lehet tenni ellene. A hullám provokálja a kérdést: hogyan viselkednénk hasonló helyzetben?! Baltay Levente (Társaság a Szabadságjogokért) elmondta, hogy már sokat gondolkodott ezen, és - bár régen kinőtt a gimnazista korból - még mindig kétségek gyötrik. Ez egyáltalán nem baj - nyugtatta meg Sárossy Bogáta, a Goethe Intézettől meghívott másik vendég. A fontos az, hogy senki ne elégedjen meg azzal a reflexből jött válasszal, hogy "engem nem lehet manipulálni".