Ez a hangnem egyáltalán nem felel meg annak a határtalan tiszteletnek, megbecsülésnek, szeretetnek, amelyet bankunk táplál adósai iránt. Biztosíthatjuk Önt, hogy a levél megfogalmazóját azonnali hatállyal eltávolítottuk pénzintézetünk kötelékéből, kétszer három méteres fényképét fiókjaink szégyentáblájára függesztettük, és azt tervezzük, hogy az elkövetkező tíz évben az ő arcmására faragott cölöpöket használunk majd banki csapatépítő tréningjeink cölöpverő versenyein.

Kedves Ügyfelünk!

Mi azt is megértjük, ha múltbéli megbocsáthatatlan viselkedésünk miatt meglehetős távolságtartással fogadja őszinte bocsánatkérésünket, és azt is belátjuk, hogy némi időre van szüksége, amíg újra bizalmába fogadja arra méltatlanná vált pénzintézetünket. Készséggel elismerjük, hogy a múltban számtalanszor kihasználtuk az Ön jóhiszeműségét nyereségvágyó, kapzsi céljaink érdekében. Minden eszközzel azt a látszatot igyekeztünk kelteni, hogy ajánlgatott kölcsöneinkkel önzetlen pénzügyi segítséget nyújtunk Önnek és családjának, holott valójában csak piszkos anyagi érdekeinket hajhásztuk az Ön mélyen tisztelt rovására. Mértéktelen és sokszor értelmetlen költekezésre buzdítottuk azt az illúziót keltve, hogy az általunk nyújtott hitel tulajdonképpen talált pénz, és minden eszközzel igyekeztünk elmismásolni azokat a súlyos terheket, amelyek Önre és családjára várnak majd a törlesztés során. Azt meg abszolút elsumákoltuk, hogy mi mekkorát kaszálunk, kihasználva adósaink naivitását. Gyakran több száz százalékos THM-eket ígérve (ezt a rövidítést a szakmában csak Tök Hülyék Megkopasztásaként emlegettük megbocsáthatatlan módon), érthetetlen szakkifejezések, apró betűs záradékok, megtévesztő pénzügyi halandzsák mögé bújva uzsoráskodtunk.

Drága Ügyfelünk!

Ennek vége! Eddig Ön dőlt be nekünk, most mi dőlünk be. Hacsak nem találunk valamiféle megoldást az időközben kialakult mélyen tisztelt helyzetre.

Egyáltalán nem áll szándékunkban visszaélni az Ön, megkülönböztetett megbecsülésünknek örvendő türelmével, de pár szóban szeretnénk vázolni a tényállást: Esetünkben is igazolódott a mondás, hogy aki másnak vermet ás, maga esik bele! Mérhetetlen pénzsóvárságunkban, a könnyen szerzett uzsorajövedelemtől megrészegülve elszaladt velünk a ló(vé), már fűnek-fának kölcsönöztünk, már biztosítékot sem kértünk senkitől, már egyáltalán nem vizsgáltuk, hogy az adósaink vissza tudják-e majd fizetni a kölcsönöket.

Hát nem tudják!

Még istenes lenne a helyzet, ha csak mi jártunk volna így, mert akkor pénzügyi problémáink áthidalására kölcsön tudtunk volna kérni más bankoktól. De ebbe a verembe, úgy látszik, az összes pénzintézet beleesett, nem- csak nálunk, hanem úgy tetszik, a világ nagyobbik részén. Kölcsön tehát nincs, más megoldást kell keresnünk.

Talán nem teljesen újdonság az Ön számára, hogy ügyfeleinknek van egy másik csoportja, akik furcsa, már-már deviáns módon nem hitelből gazdálkodnak, hanem pénzt takarítanak meg, s azt többnyire bankban helyezik el. Őket betéteseknek hívjuk. Furcsa attitűdjük valószínűleg az ősember gyűjtögető életmódjából eredeztethető, és egyáltalán nem felel meg a mai ember költögető életmódjának. De ne törjünk könnyen pálcát felettük, mert hosszú távon tulajdonképpen az ő betétjeiket helyezzük ki hitelként ügyfeleink másik, korszerűen gondolkodó csoportjának.
Most az a veszély, hogy a helyzet láttán a betétesek megrohanják a bankokat, kiveszik a pénzüket, mert belátták, nagyobb biztonságban van az a párnacihában. Ebben az esetben még gyorsabban dőlünk be.

Mivel tehát a betétesekre sem számíthatunk, már csak az állam segíthet ki bennünket a bajból. Erre volt már példa Magyarországon is.
A kilencvenes években hatszázmilliárdot költött a kormány ún. bankkonszolidációra (ez ma kb. 2000 milliárdot ér), aztán kihúzta a bajból később az Agrobankot, majd a Postabankot is, belátva, ha dől a bankrendszer, akkor dől a gazdaság, ha dől a gazdaság, dől a kormány is. Most is ki fognak húzni bennünket a bajból, efelől nincs kétségünk.

Szeretett Ügyfelünk!

Reméljük, hogy őszinte megbánást tanúsító levelünk új alapokra helyezi kapcsolatainkat, és Ön további erőfeszítéseket tesz részleteinek törlesztésére. Ha ez mégsem történne meg, akkor arra a sajnálatos tényre szeretnénk felhívni a figyelmét, hogy a kormány természetesen csak az adófizetők pénzéből tudja majd konszolidálni a bankokat. S ha most Ön nem fizet adósként, akkor majd úgyis fizetnie kell adózóként. Ezt a gondolatsort ajánlja Önnek szíves megfontolás végett, és marad őszinte híve

Az Ön bankja.