"Semmi olyat nem követtünk el, ami miatt pironkodnunk kellene" - jelentette ki az UD. Zrt. vezetője, Horváth József a Magyar Nemzetnek nyilatkozva. Többször hangsúlyozta, hogy csak legális és nyilvános adatbázisokból dolgoztak. Demeter Ervin, a Fidesz politikusa pedig a Magyar Hírlapnak azt mondta: a Laborc Sándor vezette Nemzetbiztonsági Hivatal képtelen megvédeni a magyar érdekeket, ezért is lehet szüksége a botrányba kevert UD Zrt.-re a Molnak és az OTP-nek.

A fenti kijelentések tükrében érdemes - legalább virtuálisan - ismét belehallgatni néhány, az interneten is közzétett, majd részben eltávolított hangfelvételbe. A cég ellen államtitoksértés gyanúja miatt folytatott nyomozás során keletkezett dokumentumok némelyikéből ugyanis egészen sajátos következtetések adódnak. Valószínűsíthető, hogy a cég a pénzbehajtás erőszakosabb módjától sem riadt vissza, legalábbis a következő párbeszédből akár erre is lehet következtetni.

- Szervusz, Jóska, M. I.

- Szia, szia. Örülök, hogy újra hazai földön. Én is kerestelek volna már. Azért mi közben dolgoztunk, uram. Hogy a barátaink kint voltak a múlt hét csütörtökön.

- Aha.

- Mondván, hogy akkor jöttünk. És a faszi sírva kért február, szó szerint sírva, február 15-ig haladékot, mert hogy most mit tudom én, ki nem fizetett és hogy nem fizetett. Úgyhogy ennyit tudtunk tenni, hogy most azt mondtuk, hogy jó, február 15., aztán már törjük a kezét.

- Aha, jó.

- Akkor már úgy jobban a lábára léptek a fiúnak. Már most meg is fogták.

Majd később még elhangzik: "úgyhogy kezeljük, meg igyekszünk is kipréselni belőle a dolgokat".

Az egyik felvétel egy ügyvédi iroda elleni - vélhetően nem teljesen legális - akcióról szól. "A kaputelefonnal engednek be. Ott a fal, meg az egész környezete ennek a kapunak fából van, tehát oda lehetne kihelyezni egy valami olyan eszközt, amin keresztül lehetne nézni, hogy ki megy be, meg ki közvetlen az ügyvédi irodába (...) Két üres lakás van jelenleg az épületben (...), annyira nem közel az ügyvédi irodához, viszont kívülről mennek több helyen is a telefon-, meg az internetdobozok. Tehát elképzelhető, hogy hozzá lehet férni" - magyarázza valaki Tóth Jánosnak, az UD Zrt. egyik vezetőjének.

Később elmondja azt is, hogy "kamerát elméletileg, ha van olyan kicsi, meg olyan, amelyik betehető, meg esetleg valami vezeték nélküli megoldással stb. megoldható, akkor szerintem simán megnézhetnénk azt is, hogy ki jár be hozzájuk". Majd felveti: a két üres lakást "lehetne esetleg bérelni, és onnan valamit kiépíteni".

Igen érdekes az is, miként lehet legális és nyilvános adatbázisokból kideríteni, hogy mikor és kinek a telefonját hallgatják le. De a cégnek ez is sikerült: az akcióra VI. 2-tól VI. 6-ig kértek engedélyt.

- Hát, másodika, harmadika, negyedike, ötödike, hatodika, öt nap ez végül is (...)

- És utána?

- Igen, és a korábbiaknak a kérője is az ORFK volt (...)

- És a másikat, amit múltkor ugye levettek egy hónap után?

- Igen, a konkrét ügy csak az volt, amit mondtam (...)

Máskor Tóth valószínűleg környezettanulmány elkészítésére ad megbízást.

- (...) Elvileg lenne két új munka, két faszit kell megnézni alaposan megint, szokás szerint.

- Menjek be?

- Szerintem holnap elég lesz, mert most rakjuk össze, hogy azért melyik címen voltak.

Utána megbeszélik azt is, hogyan lehet kijátszani, ha valaki a cellainformáció alapján akarná megtudni, hogy egy mobiltelefon - illetve a tulajdonosa - mikor és hol járt. Ilyen adatot a szolgáltatók egyébként csak a bűnüldöző hatóságok kérésére adnak ki.

"Szakmailag felépített dezinformációs játszma zajlik, ami arról szól, hogy különféle ügyekből vett töredékekből, igaznak ható információkból egy merőben új történetet alakítanak ki" - nyilatkozta Horváth. Ez a néhány töredék önmagáért beszél.