Válság nincs, de gond akad bőven
A mindenkori kormányok és a rendőri vezetők is próbálták "reformok, korszerűsítések" címszóval újjászervezni a rendőrséget, ám az EU követelményeinek megfelelő átlátható struktúrát és parancsnoki rendszert máig nem sikerült létrehozni - állítja a Rendészeti Szemlében megjelent írásában Csányi Csaba, a Rendőrtiszti Főiskola oktatója. Szerinte az ugyancsak gondot okozhat, hogy nem egyértelmű: miként biztosítják a politikai erők az állami szervezetek - közöttük a rendőrség - politikamentes működését. Azt állítja ugyanakkor, hogy szemben mindazzal, amit oly sokan állítanak, nincs morális válságban a rendvédelem.
Csányi kérdésünkre leszögezte: a visszatérően emlegetett válság azt jelentené, hogy a szervezetben olyan drámai és radikális fordulat történt, amely az alapvető funkciók ellátását veszélyeztetné. Erről azonban nincs szó. A közvélemény a rendőrök által elkövetett bűncselekmények, valamint a nyilvánosságra került kisebb-nagyobb szakmai hibák alapján ugyanakkor hajlamos arra, hogy a helyzetet súlyosabbnak ítélje meg, az oktató azonban ezt másként látja. Ő a statisztikai adatokra hivatkozik: azok ugyanis a rendőrök által elkövetett jogsérté-
sek számának csökkenését - vagyis a morális állapotok javulását - mutatják, miközben a közbiztonság állapota sem romlik.
Kétségbevonhatatlan ugyanakkor, hogy nincs tervszerű vezetői utánpótlás-nevelés, nincs kiszámítható pályakép, az állomány alulfizetett, a rendőrök korábban szerzett kedvezményeit alaposan megnyirbálták - sorolja Csányi. Ennek következménye az elbizonytalanodás és a leszerelési hullám lett. Ugyanakkor jellemző a gyakran autoriter vezetési stílus, amit a tartózkodás és a bizalmatlanság légköre kísér.
A parancsnokok kiválasztásakor elsődleges szempontként kell érvényesülnie a szakmaiságnak - fogalmaz meg egy alapvető követelményt Csányi. Ugyanakkor a ciklusokon átívelő vezetői megbízatásról célszerű lenne a politikai szereplőknek konszenzusra jutniuk, tehát az országos főkapitány kinevezésénél elképzelhetőnek tart olyan megoldást, mint bizonyos közjogi méltóságok - például a legfőbb ügyész - esetén, amikor a politikai pártok támogatására van szükség.
A rendészetnek, és annak az egyik legfajsúlyosabb tevékenységét végző szervezetnek, a rendőrségnek megfelelő szakmai függetlenséget kell biztosítani, más állami szervektől elkülönítve. Csányi hangsúlyozza: a rendészet ma már önálló - egyebek mellett a büntetőjoghoz, a kriminalisztikához és nem utolsósorban a közigazgatás-tudományhoz kapcsolódó - tudományág, a közbiztonság pedig mindannyiunk közös ügye, és azt ennek megfelelően kell kezelni. E terület jelentőségét szerinte az önálló minisztériumi szervezet kialakításával is kifejezésre juttathatnák.
Az átszervezéseket tudatosan, a különböző szolgálati ágak feladatainak újragondolásával, a változó igényekre - például a közösségi vagy önkormányzati rendőrség iránt mutatkozó igényre - figyelemmel kellene végrehajtani, törekedve a meglévő párhuzamosságok felszámolására is - véli Csányi.
A személyi kérdésekben szerinte a meghatározó szempont csak a felkészültség, a szakmai végzettség, a nyelvismeret, a minél többirányú kompetencia lehet. Az oktató fontosnak tartja, hogy a rendőri állomány legyen minden szinten személyesen is elszámoltatható a saját tevékenységéért vagy mulasztásáért, az alárendelteknek kiadott parancsokért. A fokozott követelményeket pedig kiszámítható pályaívvel, tisztességes jövedelemmel és a juttatások korábbi rendszerének visszaállításával kell ellentételezni.
Csányi írásában fontosnak tartja a közbizalom visszaszerzését. Ennek egyik eleme az állampolgárok objektív és szubjektív biztonságérzetének javítása lehet, amelynek feltétele, hogy a rendőrség szakmai színvonalát fejlesszék. Emellett a tanár kommunikációs paradigmaváltást tartana szükségesnek, szerinte nem a bűnesetek minél szélesebb körű bemutatására lenne szükség - bár kétségtelenül van erre igény -, inkább a kitűzött célok, az elért eredmények ismertetésével javíthatnák a rendőrségről kialakult képet.
