Szélsőségek kihívása előtt áll a Nyugat
- Regényíróként miért foglalkozik politikával?
- Nem a politika, hanem a történelmi folyamatok, a korszakok karaktere foglalkoztat, a hatásuk az egyének, csoportok mentalitására. A mindennapokban tapasztalható devalválódás. Az, hogy semmi sem az, aminek mutatja magát. Az ilyen érdeklődésnek szép példái vannak az európai és a magyar irodalomban.
- Az SZDSZ országos vezetésének magatartása fölveti: a liberálisok a költségvetés szavazásakor megbuktathatják a kormányt. Van-e reális esélye annak, hogy ez bekövetkezik?
- Remélem, nincs. Az MSZP és az SZDSZ álláspontja még összecsiszolódhat. Meg kell érteniük, hogy amiként a mostani adóvita, a költségvetési vita is többről szól majd, mint ami napirendre kerül. Mindkét félnek keresnie kell a kompromisszumokat. Nincs párt, nemcsak nálunk, Európában sem, amelyik tökéletes megoldást tudna találni a globális receszszió idején költségvetési kérdésekben. Legutóbb Bauer Tamás magyarázta el, mi lehet az álláspontok összecsiszolásának a technikája, amely lehetővé teszi a demokrácia alapjait megvédő kormányzást a 2010-es választásokig. Mindkét pártnak érdemes a mégoly jogos sérelmeit feledni, s ehhez az SZDSZ-nek nem kell a koalícióba visszalépnie. Majd 2010-ben a választók elé viheti az elveit, programját, és megküzdhet a szavazatokért. Kívánatos, hogy sikerrel.
- A liberalizmus társadalmi támogatottsága a mélyponton van. Ebben a helyzetben mivel magyarázható az SZDSZ vezetésének a politikája?
- Talán azzal, hogy nem mérlegelte a magyar demokrácia karakterváltozásait. Az elnökválasztási vitákban, a személyes ambíciók érvényesítése közepette, de a már korábbi időkre is jellemző belterjes pártéletben - amelyben nem tudott dialógusra lépni a lakosság nagyobb részével - nem figyelt fel kellően arra, hogy a tét a parlamenti demokrácia biztosítása a közvetlen, népszavazásos, a parlamenti munkát semmibe vevő populizmussal szemben, ami a nagyobbik ellenzéki pártot a két világháború közötti ideák felújításával a szélsőjobbal is öszszefonta. Nem érzékelte kellőképpen, hogy a márciusi népszavazás - a kormány reformmunkájának zsákutcába szorításával - egyben az SZDSZ még radikálisabb reformterveit is elsöpörte. Nem honorálta, hogy a miniszterelnök az erősebb, nagyobb koalíciós pártot milyen küzdelemmel próbálta a reform mögé szervezni, aminek a megvalósítására az SZDSZ-nek önmagában sem kormányon, sem ellenzékben nincs, és nem is lesz ereje.
- Egy előre hozott választás esetén veszélybe kerülhet a liberalizmus parlamenti képviselete. Milyen kockázatokkal járhat ez a magyar demokráciára?
- Úgy látom - bár tévednék -, hogy az SZDSZ mai vezetésének eltűnt a látómezejéből az európai eseménytér. A história menete - benne egy ország sorsa - nem a mégoly fontos adóügyeken dől el. Nem érzékelik - s ebben nem állnak egyedül - az európai átrendeződést. A szélsőjobb általános, arcátlan jelentkezését. Közép-Európa újra zavarzóna. A lakosság jelentős részének mentalitásában - nem csak nálunk - felújultak a két világháború közötti ideák. Elszakadtak attól a látásmódtól a mai liberális vezetők, ami Jászi Oszkártól Fejtő Ferencen át Göncz Árpádig, Vásárhelyi Miklósig, Litván Györgyig a magyar liberalizmus legjobbjait jellemezte. A magyar liberalizmus huszadik századi és ezredfordulós alakjai nem voltak tévedhetetlenek. Nemegyszer illúziókat kergettek. Lehettek magányosak, de korukról reális álláspontjuk volt. Legtöbbször hiábavalónak tűnt az igyekezetük, de nem veszítették el a történelmi horizontot, és soha nem segítették elő súlyos demokráciadeficittel rendelkező politikai párt térnyerését. Vezércsillaguk a parlamentarizmus, az állampolgári egyenlőség volt. Az elmúlt másfél évtizedben meglehetősen egyedülálló fordulat történt. Az egykori állampárt demokratikus alapokra tudta helyezni a működését. Az MSZP minden hibájával, kormányzati tétovaságaival a parlamentarizmus alapelvei szerint dolgozik. Fordulat történt a jobboldalon is, és nem most. Ez nyomta, majd tartotta bent az SZDSZ-t a koalícióban. A Fidesz a nagy európai parlamenti pártokkal ellentétben antiparlamentáris, a közvetlen demokráciát meghirdető, az akcionizmust hallgatásával segítő, szélsőjobbra is kacsingató párt lett. Számára az SZDSZ "nemzetidegen" volt és maradt, még ha elnökük taktikai mosolyát mostanában rájuk is sugározza. A Fidesz elnöke jól méri fel, hogy az esetleges közeledéssel sem számíthat a liberálisok felől szavazatokra, ám kétségessé teheti a szélsőjobbról megszerezni kívánt szavazatokat. Kis Jánosnak igaza van: az MSZP és az SZDSZ - minden különbözőségük ellenére - egyelőre egymásra van utalva az elmúlt 18 év alatt a többi párttal együtt megteremtett parlamentarizmus, egyben a nagy liberális elődök törekvéseinek védelmében.
- Európában élénkülnek a szélsőjobboldali mozgalmak. Nemzetközi összehasonlításban milyen esélyei vannak hazánkban és a kontinensen a liberalizmus megerősödésének?
- A XX. században a szélsőjobb mindig közös nevezőre akarta hozni, s mindig együtt rágalmazta a baloldalt és a liberálisokat. A liberalizmus nagyjai ezt az összemosást nem fogadták el, de a szélsőjobb ellen általában a demokratikus szellemiségért mindig kiálltak. Jászi Oszkár a proletárdiktatúra idején emigrált, de egész életében bírálta a Horthy-rendszert, és támadta a szélsőjobbot. Európára újabb megoldhatatlanságok várnak. Talán már a század második, harmadik évtizedében bekövetkezhet az olyan konfliktusok, mint a bevándorlás, ökológia, elszegényedés miatti robbanásveszély. Akár egy-egy országon belül, akár országok között. A fasizmus pusztításai ma már felidézhetetlenek az újabb nemzedékek számára. Auschwitz időbeli távolodása talán az inkvizícióhoz hasonló múlttá teszi a holokausztot. A rasszizmust tovább fogják erősíteni a be- és átvándorlási hullámok. Az európai demokráciák súlyos, szélsőséges akcióknak lesznek kitéve. Ez a Nyugat számára is nagy kihívás lesz. Még erősebb lesz a konfliktushalmaz azokban az országokban, ahol nem szilárdak a demokrácia intézményei, nem tudnak a mentalitások megtisztulni, ahol nem vonták le a történelem tanulságait, ahol tévtanok uralkodnak. Ezért is nagy a felelősségük a mai liberális pártoknak, hogy merre haladnak tovább.
- Mekkora szerepet tulajdonít a szélsőjobboldal térnyerése megfékezésében Európa és Magyarország tekintélyesebb írástudóinak?
- Az író a szélsőséget, az embertelenséget sohasem tudta megállítani. Ábrázolhatja, átvilágíthatja, a mélyére pillanthat különböző műformákban. Amennyire rálátásom van, a közelmúlt, a jelen traumái, dilemmái az újabb osztrák, német, délszláv, angol irodalomban megjelennek. A mai magyar irodalomban is.
