Próbaidősök megpróbáltatásai Komáromban
Elmegyünk hát a "gettóba", amely egy városszéli munkásszállás. Korábban a Duna túlsó partján, a szlovákiai komárnói egyetemi kollégiumban laktak a debreceniek, amit elfogadhatónak tartottak, ott csak a főzési lehetőségeket hiányolták. A mostani épületben a közeli építkezés zajától nem tudják kipihenni a napi fáradalmakat.
A szálláson a csapok egy része csöpög, az ablakok nem zárnak jól, s az ott lakó külföldiek miatt a rendőrség idegenrendészeti ellenőrzéseket tart.
- Debrecenben és a környékén nagy a munkanélküliség, de nem annyira, hogy szó nélkül eltűrjük a megaláztatásokat - fogad bennünket a szálló konyhaként is használt előterében a huszonhat éves Kónya Zoltán, aki azt mondja: legalább háromszázan jelentkeztek Debrecenben a telefonalkatrészeket gyártó Foxconn cégnek a megyei újságban megjelent hirdetésére. Írattak velük egy felvételi tesztet, majd tudomásuk szerint 160 emberrel szerződést kötöttek.
- Azt ígérték, hat hét lesz a betanulási idő a komáromi gyárban, de még nem készült el a debreceni üzem, ezért továbbra is itt akarnak bennünket tartani - teszi hozzá Oláh Norbert, aki huszonkét éves, és környezetvédelmi méréstechnikusi végzettsége van.
- Hat hete nem láttam a kétéves kislányomat, akit egyedül nevelek, amíg itt vagyok, a nagymama vigyáz rá - szól közbe egy fiatalasszony mosogatás közben. - Haza akartam menni, hogy találkozhassam vele, de nem volt pénzem az útiköltségre.
- A komáromi gyárban létszámhiánnyal küzdenek - állítja Kónya Zoltán, majd hozzáteszi: a próbaidős ember a legolcsóbb munkaerő.
- Nettó hetvenkétezer forintot keresünk, ennél többet ígértek - bizonygatják többen. Havi 12 ezer forintos meleg-étkezési utalvánnyal próbálják meg kiszúrni azoknak a szemét, akik a hat hétnél tovább maradnak.
Olvasom a szerződésüket: abban 400 forintos bruttó órabér szerepel, valamint az a kitétel, hogy a munkavégzés helye Debrecen, illetőleg bármely olyan hely, amely "a munkavállaló kötelezettségeinek a teljesítéséhez szükséges".
De miért írták alá a szerződést? - kérdezzük
- Kellett a munka - válaszolják többen is. - Azt hittük, sokkal több lesz a pénz és hat hét után hazamehetünk.
Kónya Zoltán azt mondja: ő nettó 75 ezer forintos, stabil állást hagyott ott ezért a lehetőségért. Értetlenkedünk, mire elmagyarázza: korábbi munkahelye is nagyon távol volt Debrecentől, albérletbe kellett költöznie. Azt gondolta: ha Debrecenben találna állást, megspórolhatná az albérleti díjat.
Oláh Norbert szülőhelye környékén nem tudott elhelyezkedni a végzettségével. Legutóbb a "szippantósoknál" dolgozott, de a próbaidő után onnan elküldték. A kislányát egyedül nevelő fiatalasszony vámügyintéző, valamint gyermek- és ifjúságvédő szakember. Ő is abban bízott a jelentkezéskor, hogy Debrecenben lesz jól fizető munkája, ha nem is a tanult szakmáiban.
A debreceniek úgy érzik: kihasználják őket. A százhatvan emberből már többen feladták, visszaköltöztek a munkanélküliségbe. Néhányan átmentek dolgozni a komáromi Nokiába, ahol több a pénz, de szintén feszített a tempó.
- Azt szeretnénk, hogy hat hétnél ne kelljen tovább maradnunk Komáromban - vágják rá és kiegészítik azzal: - De úgy kerüljünk vissza, hogy azonnal legyen munkánk, vagy ha még nem tudnak bennünket foglalkoztatni, legalább az állásidőt fizessék ki. Ja, és jóval magasabb bért szeretnénk.
- Amit itt kell csinálni, azt egy nap alatt megtanulja az ember. Monoton ez a munka, de nem nehéz - vágnak vissza.
A Komáromban háromezer embert foglalkoztató világcég, a Foxconn egyik magyarországi igazgatójától, Tálos Pétertől azt kérdeztük: miért kell hat hétnél több időt tölteniük a debrecenieknek Komáromban?
- Semmit sem kell - válaszolja Tálos Péter. - Ez egy szabad ország, mindenki maga dönti el, hogy akar-e velünk dolgozni, vagy nem akar.
Ezután azt tudakolom az igazgatótól: valóban azt ígérték-e a Debrecenből és a hajdúsági megyeszékhely környékéről érkezőknek, hogy hat hét betanulási idő után saját településükön kapnak munkát?
- Sajnos nem a tervezett ütemben sikerült üzembe állítanunk a debreceni gyártósorokat - közölte Tálos Péter -. Ennek ellenére már ott is hatszáz embernek adunk munkát. Aki Komáromból visszatér, annak megvan a helye. Néhányukat tényleg megkértük arra, hogy pluszpénzért maradjanak pár héttel tovább Komáromban. Erre azért volna szükség, hogy amikor visszahívjuk őket, már kész legyen a munkahelyük. De nem kötelező elfogadni az ajánlatunkat. Ha valaki úgy gondolja, hogy hat hét után visszamegy, annak várnia kell. A várakozási időre nem tudunk fizetni a próbaidős dolgozóknak. Amikor lehetőségünk adódik, visszavesszük őket.
Néhány nyugat- és közép-dunántúli munkaügyi szakember véleménye szerint az Alföldről és Észak-Magyarországról érkező embereket nehéz beilleszteni az ipari világcégek hierarchiájába, feszes munkarendjébe - vetettük fel az igazgatónak.
- Erre én nem szeretnék reagálni - közölte Tálos Péter.
Néhány munkaközvetítő viszont névtelenül megszólalt.
- A Nyugat- és a Közép-Dunántúlon az elmúlt tizenöt évben letelepedő világcégek megkövetelték az általuk kívánatos munkakultúrát - fejtegeti egyikük. - Ez nagy fegyelmet és munkaintenzitást követel meg. De ezt a munkastílust az állattartók, növénytermesztők szabadságához szokott alföldi emberek nehezen fogadják el. A szocialista nagyiparban szocializálódott munkavállalók is lassan tudnak beilleszkedni ebbe a munkakultúrába. Ezért nincs esélye manapság annak, hogy a komáromi, a székesfehérvári vagy a győri üres állásokat a társadalmi mobilizáció erősítésével lehessen betölteni.
- Ezért nem lehet a debrecenieket felelőssé tenni, pláne nem kihasználni - állítja egy másik munkaügyi szakember -. A Foxconn gyakorlatát nem ismerem, de az tény: több cég is arra játszik, hogy olcsó, próbaidős munkavállalókat alkalmazzon. Tőlük a három hónap leteltével indoklás nélkül megszabadulhatnak, s jöhet az újabb turnus, a lehető legkisebb bérért.
