Nők, hajlék nélkül
Katalin 52 éves, de sokkal többnek látszik. Most egy aluljáróban él, körülötte három reklámszatyor, azokban van az összes holmija. Szandál van rajta és télikabát, a körmén lepattogzott vörös lakk. Hat éve hajléktalan, akkor vált el, és a férje családja szó szerint kidobta a lakásból. Van egy fia, de évek óta nem látta. Azt mondja, hogy ez nem is baj, mert a fia nem tudja, hogy hajléktalan lett, és Katalin nem is akarja, hogy megtudja. Nem került rögtön az utcára: élt albérletben, egy ismerőse sufnijában és hajléktalanszállón. Két éve lakik aluljárókban, kapualjakban. Nincs egyedül: barátja már tíz éve hajléktalan.
A nők aránya megnőtt a hajléktalanok között az utóbbi években - mondja Hoffmann Kriszta, a tatabányai Utcai Szociális Segítők Egyesületének munkatársa. Még nem készült kutatás kizárólag a nők hajléktalanná válásának okairól, ezért nem tudják pontosan, hogy miért, hogyan kerülnek az utcára.
- Vannak, akik intézetben nőttek föl, és onnan kikerülve csak az utca maradt nekik, vannak, akik egy válás után kerültek utcára - sorolja a lehetséges okokat. Hoffmann Kriszta szerint a családon belüli erőszak is gyakori ok. Sokan - akár gyerekkel is - az utcára menekülnek egy erőszakos partner elől. - Bármilyen furcsa, előfordul, hogy a család a bántalmazó oldalára áll, és az áldozatnak kell mennie - meséli.
Az Utcai Szociális Segítők női ügyfeleinek 99 százaléka párkapcsolatban él. Így nagyobb az esélyük az életben maradásra.
Hoffmann Kriszta hozzátette: a hajléktalanszállók férőhelyeinek alakulása nem mindenhol követte a nemek arányának változását. A közép-dunántúli régióban vannak például olyan városok, ahol egyáltalán nincs női férőhely. - Tatabányán a 23 helyből hat nőknek van fenntartva, ez már nagyon jó arány - mondja.
Hoffmann Kriszta szerint nem biztos, hogy kizárólag a női szálláshelyek bővítése javítana a helyzeten. Célszerűbb lenne úgy bővíteni a lehetőségeket, hogy a szállók lakói szociális bérlakásokba tudjanak tovább lépni, így a helyükre bekerülhetnének a most még utcán élők. - Az lenne a legjobb, ha mindenkit az állapotának, szükségletének megfelelően tudnánk elhelyezni - teszi hozzá.
Csak a fiatalok körében nőtt a hajléktalan nők száma - állítja Gurály Zoltán, a Menhely Alapítvány munkatársa. Azt mondja, hogy a harmincévesnél fiatalabbak között valóban több, harmincszázalékos lett a nők aránya, de a többi korosztályban évek óta nem változott a körülbelül húszszázalékos jelenlétük. Korábban azt hitték, hogy Magyarország néhány év múlva utoléri a skandináv országokat, ahol a hajléktalanok fele nő. De nem így történt, az idősebb nők körében ugyanis Gurály Zoltán szerint nem nőtt a számuk. Hogy miért van így, azt csak találgatni tudják. - Talán a közösség kevésbé engedi, hogy az idősebb nők utcára kerüljenek. Vigyázhatnak az unokákra, részei maradnak a családnak - mondja.
Budapesten több hajléktalan nő él az utcákon, mint amennyi szállókon. Gurály Zoltán szerint ez nem a helyhiány miatt van. - Öt-hat éve óriási nyomás volt a női hajléktalanszállókon, sokan nem tudtak bejutni, de ez már nem jellemző - állítja. Tapasztalatai szerint a szállókon élő és az utcán élő hajléktalanok nem kedvelik egymást, egyik csoport tagjai sem akarnak a másikhoz tartozni. E tekintetben nincs különbség a férfiak és a nők között. Gurály Zoltán szerint abban sincs, hogy hogyan kerültek az utcára. - Nincs tipikus történet, csak lefelé haladó, ide torkolló életutak vannak - mondja.
Határozottan több a nő a hajléktalanok között - állítja Horváth Olga, a szombathelyi Savaria Rehab Team Kht. vezetője. Azt mondja, hogy náluk az országos átlaggal ellentétben az idősebb nők is többen lettek. - Még 80 éves hajléktalan nénit is ismerek, aki mindennap nyakába veszi a várost - meséli. Horváth Olga szerint a nők rosszabbul viselik a hajléktalanságot, hamarabb tönkremennek. - Ráadásul sokan közülük amúgy is rosszabb állapotban, súlyos bántalmazások után kerültek az utcára - teszi hozzá. Az alkoholizmus, ami a nőknél éppúgy jelen van, mint a férfiaknál, gyorsabban pusztítja a női szervezetet.
Kissné Erdélyi Erzsébet az Oltalom Karitatív Egyesület női szálláshelyét vezeti. Szerinte az egyik legnagyobb probléma nem is a női, hanem a koedukált férőhelyek hiánya. Ha a hajléktalan párok nem lakhatnak együtt, inkább az utcát választják, mint a szállót. A nők nagy része ezért él fedél nélkül. - Senki nem ítélheti el őket, hiszen természetes, hogy ragaszkodnak a párjukhoz - mondja a vezető. Pedig az utca és a szálló között is óriási a különbség: Kissné Erdélyi Erzsébet szerint egy évet élni az utcán legalább négy tető alatti évvel ér fel.
