Rázós út a fájdalmak ellen
Messziről érezni a füstöt. Éles, vijjogó sziréna vezet el a faluba, ahol apró vályogház kapott lángra. A tüzet ugyan eloltották, de a bent lakók mindene oda. Az öreg, a ház tulajdonosa, az út szélére állított széken kuporog. A botját szorongatja. A bámészkodók hol őt, hol a tűzoltókat szidják: az utóbbiak csak a negyedik hívás után jöttek, addig nem hitték, hogy baj van. Sok a vakriasztás, így egy ideje a környező településekről a segítség addig el sem indul, míg a jegyző vagy más hivatalbéli ember meg nem erősíti, hogy tényleg jönni kell. Fél négy után, ha lejár a hivatali munkaidő, a falu menthetetlen.
Az öreg maga próbált tüzet gyújtani, s lángra kaptak a ruhái. A házban nincs víz, a legközelebbi csap az utca végén van, legalább ötszáz méter.
- Nincs segítség - motyogja az öreg, akit senki nem akar befogadni: 83 éves. Nem akar éjszaka az utcán maradni. - Kórházba akarok menni - hajtogatja, de a mentős nem viszi el. Nem indokolt. Ez Tiszabőn szinte példátlan, mert ritka kivétel, hogy a mentő nem visz magával innen beteget, de ezúttal az öreg nélkül indulnak vissza a szolnoki állomásra.
- Éltek már olyan faluban, ahol évek óta nincs állandó orvos? - kérdi egy "katasztrófalátogató" asszony. Ömlik belőle a panasz: - Tudja, mit jelent állandóan kuncsorogni, hogy a lázas gyerekkel fogadják idegenben orvosok az embert? A szomszéd faluban lévő, hiába dugnám a zsebibe a pénzt, évek óta egyszerűen csak továbbküld: nem oda tartozunk, menjek a szolnoki kórházba, ott meg azért nem jutunk a doktor elé, mert nincs beutaló. Ha lenne, nem lennék ott, hiszen már látta volna a gyereket orvos.
A nő egyre indulatosabb lesz, aztán kiderül, miért: a láz megint lekéste a hivatalos rendelési időt. Az orvosi rendelőben délelőttönként helyettesítő Slezák Sándor doktornak fél egykor indulnia kell, várja őt a saját praxisa Szolnokon. Tiszabőn reggel nyolcig nem lesz orvos.
Aki orvosra szorul, rendszerint kocsit fogad, és úgy négyezer forintért végigjárja az aszszony által már elmesélt utat a szomszédos Fegyvernek orvosi ügyeletére, onnan a szolnoki kórházba, aztán vissza. Ha szerencséjük van, valaki megszánja a gyereket, és ellátja. Ha nem, amint visszaérnek, hívják a mentőt Szolnokról. A mentők jó ideje az ügyeletes orvos szerepét is ellátják Tiszabőn.
Orvos csak az egyetlen és a legsúlyosabb esetekre szolgálatban álló rohamkocsin van. Ha az éppen úton van, akkor másik kocsival a tiszabői beteget, kompetencia híján, be kell szállítaniuk a kórházba, onnan meg rendszerint haza. A mentőtiszt, illetve az ápoló ugyanis nem állapíthat meg betegséget, nem diagnosztizálhat, nem írhat gyógyszert. De nem is vállalhat felelősséget, ha a tünet mégis tragédiába torkollana. Így általában jön a mentő, és viszi a tiszabői beteget. Szolnok és Tiszabő között 40 kilométer a távolság, a mentő egyetlen kilométere 65 forintba kerül, az orvos bére óránként 2000, az ápolóé 500. Azaz egyetlen kivonulás, ha szabad egyáltalán az orvossal közlekedő mentő, 7700 forintba kerül a felhasznált gyógyszerek és egyéb eszközök használata nélkül.
Az Országos Mentőszolgálat adatai szerint a tiszabői mentőhívások 50 százalékában nem lenne szükség mentőautóra. Elég volna a telefonos tanácsadás vagy az orvosi ügyelet. Az utóbbi jóval olcsóbb is, hiszen ott az orvos 2000 forintos, az ápolónő 500 forintos bére áll szemben a sürgősségi ellátás áraival. Tiszabőnek azonban csak a legdrágább megoldásra futja.
Az idősebbek úgy emlékeznek: 1988 óta nincs olyan orvos, aki állást vállalna a faluban.
A falu jegyzője, Ulviczky László szerint a kártyapénzből - az Országos Egészségpénztártól az egyes betegek után járó normatívából - megélhetne egy főállású háziorvos. Több mint 2100-an élnek a faluban, közülük 1084 gyerek. A praxis nagyjából havi másfél millió forint bevételt hozna az orvosi vállalkozásnak. Ebből a pénzből kell fenntartani a rendelőt, fizetni az ápolónőt. De van szolgálati lakás helyben, és ha jönne egy orvos, az önkormányzat vállalná a rendelő fenntartását. Mindhiába.
A miértre egy mosoly és egy kérdés a válasz: ki akarná "eltemetni" magát egy olyan faluban, ahol szinte csak romák élnek? Ahol szinte az egész falu segélyből él?
Az alapellátás, így az ügyelet megszervezése az önkormányzat kötelezettsége. A jegyző szerint a feladat meghaladja a lehetőségeiket.
A jogszabály szerint vagy maguk tartanak fenn önálló orvosi ügyeletet, vagy társulnak a környező települések valamelyikével, és osztoznak a költségeken. Tiszabőn mindkét út járhatatlan. Az önálló ügyeleti szolgálat a falunak megfizethetetlen, velük társulni pedig egyetlen környező település sem akar.
Először az alig nyolc kilométernyire lévő Fegyverneket keresték meg. A képviselő-testületük kétszer is határozatban utasította vissza a kérést. Hasonlóan döntött az összes, 25 kilométeres távolságon belüli, orvosi ügyeletet működtető önkormányzat (Törökszentmiklós, Kunhegyes, Abádszalók) is.
Próbáltak a környező, magán ügyeleti szolgáltatókkal egyezkedni. A fél tucat társaság mindegyike vállalta volna, de csak borsos áron a munkát. Volt olyan társaság, amely havonta egy-kétmillió forintot kért, de az ajánlatok közt szerepelt 36 milliós is. Tiszabő viszont a feladatra az egészségbiztosítótól csak havi 149 ezer forintot kap. Farkas Barnabás polgármester azt mondja, hogy ezt hajlandóak lennének százezer forinttal megtoldani, s ha az orvos netán tartana a cigányoktól, kísérőt is biztosítanának neki, de ennél több, ha megfeszülnek, akkor sincs.
A nyáron az Észak-alföldi Regionális Közigazgatási Hivatal elmarasztalta az önkormányzatot, mert nem tett eleget a törvénynek, azaz nem szervezte meg az orvosi ügyeletet. A Kistérségi Tisztiorvosi Szolgálat pedig közigazgatási határozattal rendelte el, hogy amíg más megoldás nincs, a fegyverneki orvosok lássák el a tiszabőieket. Fegyvernek azonnal tiltakozott. Az első fellebbezést a közigazgatási hivatal elutasította, a bíróságon azonban a fegyvernekiek igazsága győzött. A perben jogerősen hatályon kívül helyezték a tiszabőiek ügyeleti ellátására kötelező közigazgatási okiratot.
Péntek délután egy nőt veseköves rohama kényszerített autós körútra. Hiába élt át elviselhetetlen fájdalmat, sehol nem fogadták. Többórás reménytelen kuncsorgás után ellátás nélkül ért haza. Közben a fájdalom enyhült, a lánya szerint valószínűleg a rázós utak segítettek anyja kínjain, mert elmozdíthatták a követ. Így kibírta a hétfő délelőtti rendelésig.
A tiszabőieknek azért van miért átmenniük Fegyvernekre. Ott van a Kálváriadomb, egyike az ország nevezetes, csodatevő kunhalmainak. A néphit szerint az átlagnál érzékenyebb, nyitottabb emberek itt megérezhetik a feltöltődést, a domb csodatévő, gyógyító hatását. Ha az orvosi ügyeletért nem is, a csodáért talán mégiscsak érdemes átmenniük a fegyverneki kunhalomra a tiszabőieknek.
