Ebben az oktatási formában is a részt vevő gyerekek száma után jár az állami támogatás, csak körülményes ellenőrizni, hogy valójában tízen vagy mondjuk húszan vesznek részt például egy képzőművészeti kurzuson. Tény, hogy a tavalyi országos átvilágítás több olyan esetet feltárt, amikor ezer gyerek után hívtak le támogatást néhány százfős intézmények. Ezzel együtt sokan - közéjük tartozik Hoffmann Rózsa kereszténydemokrata parlamenti képviselő is - a kormányt hibáztatják, amiért nem járt utána: milyen okok állnak a csaknem hatvanezres csökkenés mögött.

- A vizsgálatok megmutatták, hogy az intézmények többsége becsületesen működik - mondta lapunknak Tatai-Tóth András, az MSZP oktatáspolitikusa, aki szerint előnyére válik a rendszernek az is, hogy a minősítési eljárások tisztázták, hol, milyen típusú művészetoktatásnak vannak meg a feltételei. A nagy port felkavart képesítési vitákat - ami tavaly számos, művészetet oktató pedagógus elbocsátásához vezetett - Tatai szerint sikerült részben megoldani. A gond az, hogy immár csak szakos tanári vagy művészdiplomával engedik az oktatást, miközben nagyon sokan akár évtizede is tanítottak színházat, képzőművészetet vagy mást - "csak" pedagógusi vagy nem megfelelő művészi papírral. Tatai emlékeztet rá, hogy nemrég a közoktatási törvény módosításával viszont elérték, hogy a művészeti iskolák alsóbb évfolyamain tanítói diplomával is lehessen tanítani. Tatai sem tudja, milyen folyamatok húzódnak meg a több mint ötvenezerrel csökkent normatívaigénylés mögött, de valószínűsítette, hogy a csalások viszszaszorulása áll a háttérben.

Ember Csaba, a Magyar Zeneiskolák és Művészeti Iskolák Szövetségének elnöke szerint a képesítési problémák a kilencezres művészeti tanári karból ezer embert érintenek. A zenetanárok közül például sokan nem a szakképesítésüknek megfelelő hangszert oktatják - az ő szaktudásukat a minősítő testület elismerte, de oklevél híján az Oktatási Hivatal nem fogadhatja el. Az egyéves türelmi idő lejártával az egyik megoldás az lehet, ha két-négy félév alatt kiegészítő másoddiplomát szereznek, ám az egyetemek és főiskolák csak most ébrednek, a képzési keresztmetszet szűk. Ember szerint azoknak, akik mondjuk harminc éve a pályán vannak, lehetőséget kéne biztosítani arra, hogy szakmai bizottság előtt tegyenek szakvizsgát, és így a pályán maradhassanak. Megtudtuk: ez év december 15-ig a szakmai szervezetek bevonásával elkészül egy lista, amiből világossá válik, milyen képesítéssel mit lehet tanítani az alapfokú művészetoktatásban.

A tavaly két lépcsőben megvalósított, és idén is folytatódó minősítési eljárások tétje nem csak személyes. Az az intézmény, amely nem kérte az átvilágítást, vagy nem felelt meg legalább az első körben, 2007 szeptemberétől csak az alapnormatívát kapja, ami a túléléshez sem elegendő. Igaz, nincs sok ilyen iskola. A több mint nyolcszáz intézményből 47-et utasítottak el, nem jelentkezett az eljárásra 56 intézmény - ez utóbbi tavaly őszi adat. Januártól a támogatáshoz már nem elég a jogszerű működés, hanem a második körben vizsgált szakmai színvonalnak is meg kell felelni.

A teljes normatívára jogosult intézményeknek idén a zeneművészeti képzésben 105 ezer forint jár tanulónként, a többi három ágban (tánc, képző- és iparművészet, szín- és bábművészet) 40 ezer. Emellett a minősített iskolák 360 millió forintra pályázhatnak az idén.

Az alapfokú művészetoktatás a közoktatási rendszer része. Általában délután, a "rendes" tanórák után folynak a foglalkozások. A hagyományosan "zeneiskolának" nevezett intézmények is ide tartoznak. Ezek mintájára fejlődött ki a többi művészeti ágazat, ezeknek 1999-től vannak tanterveik, a melyeket idén vizsgálnak majd felül.
Az iskolarendszerű művészetoktatást az különbözteti meg például a szakköri foglalkozásoktól, hogy itt a hangsúly az iskolaszerűségen van - a diákok hosszú távon kitűzött célokat teljesítenek, végzettségükről bizonyítványt kapnak, az elért eredményeket pedig a közép- és felsőfokú művészeti képzésben is figyelembe veszik. Az oktatásért pedig nem, vagy csak minimálisan kell fizetni.