Állami támogatás bérlakások építéséhez?
Új eszközök bevetésére lenne szükség a honi lakáspolitikában. Sőt, egy friss felmérés tanúsága szerint a lakáshelyzet javítására szánt pénzből csak kicsivel kevesebbet költenének a polgárok egy korszerű bérlakás-építési programra, mint a tulajdonszerzés támogatására. Az indok: a megkérdezettek háromnegyedének a környezetében akadnak olyanok, akiknek a lakhatás - hitel, rezsi, karbantartás - komoly megterhelést jelent. De komoly érv az is, hogy a fialatok képtelenek lakáshoz jutni.
A Társaság a Lakásépítésért Egyesület (TLE) megbízásából készített országos reprezentatív felmérés válaszadóinak többsége az elmúlt években indított programok ellenére is úgy látja, hogy szülői segítség nélkül kevés fiatal tud lakást vásárolni. S ha mégis belevágnak, a lakásvásárláshoz felvett hitel súlyos teherként nyomja őket hosszú évekig. Egy gyermek érkezése pedig könnyen kibillentheti a családot pénzügyi egyensúlyából.
Önkormányzati bérlakáshoz jutni szinte esélytelen, az albérletek drágák és kiszámíthatatlanok. Havi 35-45 ezer forintos bérleti díjat viszont kifizethetőnek tartanának egy korszerű, megfelelő méretű és jól karbantartott lakásért. Ha lenne ilyen. De nincs. Márpedig a megkérdezettek 94 százaléka szerint szükség lenne rájuk. S nem csupán átmeneti szállásként. A válaszadók 40 százaléka szerint egy kiszámítható helyzetet teremtő bérlakás hosszú távon is jó megoldást jelenthetne azoknak, akik képtelenek megfizetni a magas törlesztőrészleteket. De új esélyt adhatna a munkanélkülieknek is, akik közül sokakat az ingatlanváltás nehézségei kötnek röghöz. Minden második megkérdezett szerint a program javíthatna a gazdaság helyzetén, hiszen a nagyszabású építkezések, illetve a lakások későbbi karbantartása, üzemeltetése sokaknak biztosítana megélhetést.
Változást várnak az önkormányzatok is. Az egyesület megbízásából egy korábbi kutatás során megkérdezett polgármesterek egybehangzóan állították, hogy az általuk vezetett településen jelentős gondot okoz a lakhatás biztosítása. S abban is egyetértettek egymással, hogy a megoldatlan lakáskérdés elvándorláshoz, a lakosság elöregedéséhez, illetve szociális feszültségek fokozódásához vezet. Harmaduk - rákérdezés nélkül is - a szociális bérlakásépítésben látta a megoldást, de szinte kivétel nélkül úgy nyilatkoztak, hogy érdekelné őket egy ilyen irányú program. A városvezetők fele egyébként telek biztosításával, míg a másik fele a beruházásban való részvétellel szállna be a projektbe. Bár a jelenlegi lakáspolitika megítélésében nem igazán egyezett a megkérdezettek véleménye - a jobboldaliak szerint nincs is, a baloldaliak szerint a lakásszerzés támogatása a cél -, abban a többség egyetértett, hogy mind az országos lakáspolitika, mind a települési célok tekintetében
a bérlakásépítés jelentheti a megoldást.
A fent ismertetett felmé-
rés eredményét némiképp árnyalja a megrendelő. A Társaság a Lakásépítésért Egyesület ugyanis immáron évek óta felhasznál minden fórumot a bérlakásépítés osztrák modelljének hazai népszerűsítésére. Nem véletlenül. Az építőipari cégeket tömörítő egyesület nem rejti véka alá, hogy az állami eszközökkel szabályozott bérlakásszektor kiváló eszköz lehetne az építőipari megrendelések nagy amplitúdóval ingadozó piacának kiegyenlítésére. Mindemellett határozottan állítják, hogy ez nemcsak az építőiparban tevékenykedőknek lehet jó üzlet, hanem az államnak és a lakosságnak is. S hogy ezt bizonyítsák, az idén kifejlesztettek egy bérlakás-kalkulátort is, amelynek révén gyorsan és egyszerűen megjeleníthetővé válik a különféle lakáspolitikai koncepciók pénzügyi igénye, illetve hatása. Tízezer lakás építése például 7 milliárd forint költségvetési kiadást jelentene. Feltéve persze, hogy az egyesület által megadott építési költséggel, bérleti díjjal, hitelkamattal, futamidővel, lakásnagysággal, telekárral és beépíthetőséggel számítják ki a projektek költségeit. A fenti paraméterek azonban szabadon változtathatók.
Az egyesület vezetői úgy vélik, hogy a koncepció több egyszerű lakásépítési programnál. Az osztrák modell bevezetése alapjaiban formálná át a hazai bérlakásfogalmat. A hazai közgondolkodás a szegény, elesett rétegeknek szükségmegoldást nyújtó lelakott lakásokat azonosítja a bérlakással, holott Nyugat-Európában elsősorban a középréteg számára biztosít korszerű otthont, amely könnyen mobilizálhatóvá teszi a munkaerőt.
A honi lakáspolitika változtatásra szorul. Bár a kormány évente jelentős összeget áldoz a lakhatás támogatására, ez nem hasznosul kellően. A lakosság például csökkenő tendenciájúnak találja az állami szerepvállalást. A költségvetési előirányzatok szemszögéből nézve valóban: tavaly még 225,4 milliárdot, míg az idén 190,7 milliárdot szántak lakásügyre. Igaz, a tényleges kifizetések rendre meghaladták a tervezettet, miközben új projektek bevezetésére egyáltalán nem marad pénz. A rendszer változása aligha halogatható tovább.
