Betegsorok, műszerek, milliárdok
Tavaly szeptember 4-én, a jelentős belső ellenállás miatt csak harmadik nekifutásra szavazta meg a Szegedi Tudományegyetem (SZTE) szenátusa, hogy az intézmény átveszi és integrálja a szegedi önkormányzat kórházát és szakrendelő-intézetét. Az egyetem döntéshozó testülete azzal a feltétellel adta áldását a tervre, hogy az összevonás költségeihez az Egészségügyi Minisztérium 300 millió forint egyszeri támogatással járul hozzá. Botka László, Szeged polgármesterének lobbizása nyomán Horváth Ágnes akkori egészségügyi miniszter faxüzenetben ígérte meg a 300 millió forintos támogatást - ebből azonban egy fillért sem kapott meg az egyetem. Az integrációs folyamat keretében - részletekben - csaknem 200 főt bocsátottak el. Ennél azonban lényegesen több embernek kellett távoznia a szegedi egészségügyből, mert a munkavállalók jelentős részét már korábban is csak szerződéssel alkalmazták - amikor lejárt a megállapodásuk, nem hosszabbították meg.
2007 januárjában még nagyra törő terveket szövögettek Szegeden: Gyurcsány Ferenc miniszterelnök és Bajnai Gordon - akkor fejlesztési kormánybiztos - támogató jelenlétében 68 milliárdos költséggel 2000 ágyas új klinikát, egészségügyi tudományos parkot és inkubátorházat "vizionált" Mikó Tivadar, az orvostudományi centrum akkori elnöke. Akkor arra hivatkoztak, hogy ezt a fejlesztési célt szolgálja a szegedi egészségügyi intézmények összevonása. Időközben kiderült, hogy az óriási tervnek semmi realitása: a 2000 ágy csaknem 250-re csökkent, a 68 milliárdos európai uniós támogatás pedig körülbelül 12 milliárdra.
Mire az egyetem - jelentős politikai nyomásra - beleegyezett az önkormányzati egészségügyi rendszer integrációjába, Mikó Tivadar helyett már Pál Attila professzor volt az SZTE részét képező szegedi orvosegyetem - legújabb nevén Szent-Györgyi Albert Klinikai Központ - elnöke. Az átszervezés óriási belső küzdelmekkel, a főorvosi stallumok csökkentésével, elbocsátásokkal, jelentős érdeksérelmekkel járt. Mivel a folyamatot a klinikai központ vezetői irányították, az átalakulásnak leginkább az önkormányzati kórház korábbi vezető orvosai lettek a vesztesei. A vesztesek magánbeszélgetéseken sűrűn hangsúlyozták, hogy az integráció két irányítója személyében, de szűkebb intézményét tekintve is nyert. A városi kórházban megszűnt a szülészet és nőgyógyászat, az összes beteg - velük együtt az OEP-finanszírozás és az e területen tetemesnek tartott hálapénz - a nőgyógyászati klinikára kerül. A női klinika igazgató professzora az integrációt irányító centrumelnök, Pál Attila. Az urológiai tanszék pedig urológiai klinikává fejlődött - vezetője Pajor László, a városi kórház korábbi főigazgatója.
Feltehetőleg a belső konfliktusok miatt egy éven át hírzárlat volt az integráció folyamatáról. A közelmúltban azonban Szabó Gábor rektor, Botka László és Pál Attila közös sajtótájékoztatót tartott az első év eredményeiről. Az ott elhangzott összegzés már az egységes szakmai irányelvek megvalósulását, a betegutak lerövidítését, a fenntarthatóságot és a költséghatékonyságot jelölte meg a legfőbb célként. Az elmúlt év fő eredményeinek pedig az egységes szakmai színvonalat, a jelentős diagnosztikaiműszer-fejlesztéseket, a rugalmas szakmai létszámgazdálkodást és egyes intézetek fejlesztését tartja. Az integráció következtében egy helyre került a traumatológiai ügyelet - korábban egyik nap a klinika, másikon a kórház tartott baleseti ügyeletet. A kórház eddigi épületében a műtőkben egynapos sebészet, a nőgyógyászati osztály helyén pedig arc- és állcsont-sebészeti klinika létesül. Kiürítik a régi I-es kórház épületét - egyebek között a krónikus belgyógyászat, valamint a neurológiai rehabilitációs osztály működött ott - az épületet pedig eladják.
A közös sajtótájékoztatón jelentette be Botka László, hogy a város megveszi az egyetemtől az I-es kórházzal azonos tömbben lévő pszichiátriai intézet épületét, amelyet az egyetem 2009 márciusára kiürít, és az I-es kórház régi épületével együtt hirdet meg eladásra 1,5 milliárd forintért. A város a befolyó pénzből 700 millió forintot arra fordít, hogy a klinikakertben az uniós pályázaton remélt beruházáshoz megépíti a közműveket. Borítékolható: jelentős vitákat okoz majd Szegeden, hogy valóban ez a reális ár egy jó helyen lévő, kisebb városrésznek megfelelő területért, és ki lesz a boldog vevő.
Botka László kiemelte: a gyakran hangoztatott vádakkal ellentétben a szegedi önkormányzat nem akarta lerázni magáról az egészségügyi ellátás felelősségét - bár örülnek, hogy az átszervezés személyi problémái nem kerültek a városi közgyűlés nyilvánossága elé. A város a következő években évi 100 millió forintot ad az egyetemnek - elsősorban az egészségügyi beruházások önerejének fedezésére.
A város és az egyetem vezetői sikertörténetnek minősítették a szegedi egészségügyi integrációt. A sajtótájékoztató napján jelent meg a Délmagyarország című helyi lapban, hogy rendkívül hosszúak a várólisták. Egy ultrahangvizsgálatra például százöt napot kell várni. Az OEP korábban úgy nyilatkozott, hogy nem a teljesítményvolumenkorlát az oka az elviselhetetlen várakozásnak. Pál Attila, a klinikai centrum elnöke azzal magyarázta a hosszú várakozást, hogy nincs elég orvos. Három műszer is rendelkezésre áll, de csak egy orvos van, aki leletezik. Nővér sincs elegendő, mondta a centrumelnök, aki a saját klinikáját hozta fel példának: ahhoz, hogy a szakmai minimumfeltételeknek megfeleljenek, 28 nővért kellene felvenniük - de nincs jelentkező.
Megkérdeztük: ha műszerre, épületre, költözésre milliárdokat költenek, van-e stratégiája a klinikai központnak az orvos- és nővérhiány enyhítésére? Kiderült: ilyen stratégia nincs. További kérdésünkre az is egyértelművé vált: az immár Szeged teljes egészségügyi ellátó rendszerét magáénak tekintő orvosegyetemnek nincs információja arról, hogy - a hozzá tartozó szakrendelők által ellátott betegek közül - hányan végeztetik magáncéggel, zsebből fizetve a szakorvosok által kért diagnosztikai vizsgálatokat, ha nem akarják kivárni a sorukat hosszú várólistákon. Az egyetemnek ehhez nincs köze, a magáncégek pedig az ilyen vizsgálatok többségét üzleti titokként kezelik - kaptuk a választ a klinikai központ vezetőjétől.
A Szent-Györgyi Albert Klinikai Központ szállítói tartozása folyamatosan nő: 2008 februárjában már 3,2 milliárd forint volt. Szabó Gábor rektor szerint szeptemberre ez "nem maradt változatlan, de nem nőtt számottevően". Arra a kérdésre, igaz-e, hogy a veszteségből 898 millió forintot az egyetem oktatási bevételeiből fedeztek, vagyis ezt a csaknem egymilliárd forintot más egyetemi célokra is fordíthatták volna, a rektor azt válaszolta: "Ez könyveléstechnikai kérdés, nem veszélyezteti az egyetem likviditását."
