Újságárus, nem koldus
Utcalap terjesztője nem lehet akárki. A terjesztőnek fényképes igazolványa van például, amiből az is kiolvasható, hogy hol árusíthat. A feltételeket egy tizenkét pontból álló szabályzat rögzíti. Autók között bóklászni kifejezetten tilos, ahogyan kizárást von maga után az ittasság és az erőszakos viselkedés is. De a legfőbb szabály, hogy pénzt csak lapért fogadhat el. Mert a terjesztő nem kéreget, hanem árul. Munkát végez, igaz, meglehetősen sajátosat. Vagy mondjuk inkább úgy: saját vállalkozását próbálja sikerre vinni, hiszen befektetett pénze fekszik a hóna alatt szorongatott paksamétában.
A Fedél Nélkül című lap árusai voltaképpen viszonteladók. Kifizetik az újságot, amikor kihozzák a szerkesztőségből. Onnan kezdve már csak rajtuk (és a körülményeken) múlik, mekkora haszonkulcscsal tudják továbbadni a lapot. Ha harminc forintnál többért megy el, már nyertek rajta. Ha kevesebbért, akkor ráfizetéses az üzlet. És miután a VII. kerületi szerkesztőségben tíz példánynál kevesebbet senki nem vásárolhat, a terjesztés legalább 300 forintos kezdőtőkét feltételez.
Júliusban volt tizenöt éve, hogy a Fedél Nélkül című, kéthetente, csütörtökönként jelentkező hajléktalanújság első száma utcára került. Az alapítókat kettős szándék vezette: egyrészt a hajléktalanságról kívántak valós információkat közreadni, amelyeket az akkori médiában szerintük hiába is keresett volna az olvasó. Másrészt a lapot pénzért eladó hajléktalanokat szerették volna saját keresményhez juttatni.
Az első években fénymásolón, félbehajtott A3-as lapokra készült az újság. Maga a szerkesztőség a kiadói teendőket ellátó Menhely Alapítvány VII. kerületi nappali melegedőjében működött. A Fedél Nélkül aktuális számából mindig annyit másoltak, amennyit a sorban álló hajléktalanok magukkal akartak vinni. Volt, amikor ez tizenhatezres példányszámot jelentett. Az újságot 2000 óta nyomda állítja elő, a terjesztők azóta fizetnek érte. Eleinte tizenöt forintot, manapság harmincat. Az indulás óta 1556 hajléktalan kapott terjesztői igazolványt a Fedél Nélkül szerkesztőségétől.
Az újság kezdetben jogszabályi háttereket és tanulmányokat publikált, ma jobbára hajléktalanok írásait, rajzait, verseit adja közre. A szerkesztőség negyedik éve folyamatosan ír ki alkotói pályázatokat hajléktalanoknak, a versekkel, rajzokkal, novellákkal jelentkező szerzők több mint háromezer alkotást nyújtottak be. A kategóriánként odaítélt öt-, három- és kétezer forintos díjak a közterhekkel együtt havi negyvenegyezer forintos kiadást jelentenek, amelyhez változó sikerrel, de folyamatosan keres támogatókat a kiadó.
- Az aluljáróban a metró kijáratánál szoktam megállni - mondja Erdős B. Gyula, a Fedél Nélkül egyik terjesztője, aki ötödik éve a lap egyik állandó szerzője. - Ha valaki megnézi a lapjaimat, azt mondom neki: versek és novellák olvashatók ebben az újságban, érdemes belenézni. Ennyi rendszerint elég. Ha valaki papírpénzzel fizet, azaz kétszáz forintot ad az újságért, az már kiemelt vevő, adok neki egy kéziratot valamelyik novellámból is.
Csak megbecsülni lehet, mennyit kereshet a Fedél Nélkül egy-egy terjesztője. Kepe Róbert koordinátor szerint van néhány olyan terjesztő, aki képes ebből megélni. Szélsőséges példaként azt a viszonteladójukat említi, aki napi háromezer forintért egymaga bérel egy kétágyas szobát egy munkásszállón. Azaz: havi kilencvenezer forintot fizet a szállásért - hiába is próbálják lebeszélni az efféle "luxusról" az alapítvány munkatársai. A terjesztők többsége viszont néhány ezer forintnál aligha keres többet. Az ingyenes kiadványokkal vagy egy-egy fénymásolt lappal kéregetők kifejezetten rontják az esélyeiket, hiszen a járókelők aligha tesznek különbséget a koldusok és az utcalapok árusítói között. Hiszen látszólag ugyanazt csinálják. Valójában azonban óriási a különbség: egyikük éppen a munkáját végzi.
