A párton belüli változáshoz persze politikai think tankra, ha úgy tetszik, agytrösztre, stabil gazdasági háttérre, az eddigi kapcsolatok és elkötelezettségek kiváltására van szükség" - írja a Heti Válaszban Borókai Gábor főszerkesztő augusztus 21-én.

Almássy a műszaki egyetem építőmérnöki karának kiváló hallgatója nem elégedett meg a sima diplomával, 2002-ben MBA-fokozatot is szerzett. A Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciájának elnökeként hamar fölfedezték a politika számára. A Magyar Demokrata Fórum üstököseként emlegették, aki megjelenésével, nyilatkozataival, politikai habitusával minden tekintetben alkalmas volt arra, hogy "fölturbózzák". Az üstökösöknél nem meglepő a gyorsaság, mégis sokakat meglepett, hogy most nyáron elérkezettnek látta az időt, hogy színre lépjen Dávid Ibolya kihívójaként.

Minden valószínűség szerint persze nem csupán ő, hanem mások is elérkezettnek látták erre az időt. A Stumpf István nevével fémjelzett Századvég politikai iskoláját is elvégző fiatalember sokaktól kaphatott biztatást és segítséget ahhoz, hogy belefogjon az "imázsépítésbe", s az elmúlt hetekben a Századvég több, az MDF szóvivője által már az ügy kipattanása előtt tendenciózusnak titulált felmérése igazolta - nemhiába. Egyre növekedett ismertsége és elfogadottsága, és úgy látszott, hogy az elnökválasztáskor megszoríthatja Dávid Ibolyát. Mindennek következtében az elnök asszonyhoz hű erők óvintézkedésekkel igyekeztek Almássy esélyeit gátak közé szorítani, például úgy, hogy napról napra több lett az elnökjelölt.

De miért volt szükség Almássy Kornél korai berobbanására? Mi lehetett a baj Dávid Ibolyával? A bizonytalanná váló belpolitikai erőtérben kiszámíthatatlanná vált, hogy mit tesz az ellenzékivé vált SZDSZ, mire jut a szocialista párt, lesz-e miniszterelnök-csere vagy esetleg egy előre hozott, 2009-es előrehozott választásra kell készülni. Amennyiben ezekkel a variációkkal komolyan számolni kell, annyiban válik - minden változatot figyelembe véve - fontossá az MDF. A Dávid Ibolya vezette párt a közvélemény-kutatások szerint az elmúlt két esztendőben nem erősödött meg annyira, mint azt parlamentbe kerülésekor a nekik dolgozó Political Capital jósolta. Az elnök asszonyt elismerik, becsülik, az MDF politikáját méltányolják, de szavazat aligha juthat több nekik, mint 2006-ban. Hogy ez azért van így, mert a két nagy párt elveszi a kis pártok elől a levegőt, vagy a Fidesz húzott középre, s Dávidot ez, valamint kritikusai hathatós közreműködése "balra nyomta", nem tudni. Mindenesetre a "sem Gyurcsány, sem Orbán" szlogen nem volt elég erős ahhoz, hogy a közvélemény harmadik erőként definiálja őket. (Ami nem zárja ki azt a jelenleg merész feltételezést, hogy adott esetben ez érvényes lehetett volna egy későbbi, Fidesszel való együttműködés esetén is.) Mellékesen jegyezzük meg még azt, hogy a Magyar Demokrata Fórum anyagi forrásai is kevésnek bizonyultak eddig ahhoz, hogy az említett erő "megmutatkozzon". Hírbe hozott alkalmi partnereik (Tisztelet Társasága, Schmuck Andor, háttérben netalántán Leisztinger Tamás) támogatása pedig amit az egyik oldalon segített, a másikon rontott. Problémát okozhatott a Fidesznek és másoknak az is, hogy Dávid az idők folyamán Orbán Viktornak olyan ellenfelévé vált, akivel nemhogy valamiféle együttműködés, de a kommunikáció is szinte lehetetlenné vált, a kölcsönös sérelmek miatt a Fidesz és az MDF parlamenti kooperációja közel állt a nullához. Az elnök asszony fogta ugyan az adást, és az SZDSZ koalícióból való kiválásától egyre következetesebben igyekezett megmutatni, hogy a fórum a konzervatív jobboldal elkötelezettje, ez azonban aligha írhatta volna felül a már "megmérgezett" kapcsolatát a jobboldal vitathatatlan vezetőjével.

Az elemzők ugyanakkor adatokra alapozva már régóta állítják, hogy a választók igényelnek egy harmadik erőt. A gazdasági elit egy része szintén úgy vélte, hogy túl sok előítélet, indulat szennyezi a politikai közteret, s ha nem is paktumra, de egy olyan erőre egyértelműen szükség volna, amely képes és tud is fölülemelkedni ezeken, s mintegy katalizátora lenni valamifajta normális, az ország érdekében múlhatatlanul szükséges kiegyezésnek. S ezt az erőt szerintük aligha hozhatja tető alá a baloldal. Számolhattak volna egy új politikai alakzattal, de e szerepre praktikusabbnak látszott az MDF, egy fiatal, dinamikus, értelmes, "múltja nincs" vezetővel.

Almássy, akár tudta, akár nem, erre a feladatra vállalkozott.

"Még hogy az MDF egy jelentéktelen kis párt! Amikor olyanokat lehet hallani, hogy valakik még kétmilliárdot sem sajnáltak volna arra, hogy megszerezzék, hogy a hátamba döfjék a kötőtűt!" - ez a megfogalmazás Dávid Ibolya spontán megnyilvánulása volt, amikor pénteken, miután nyilvánosságra hozta a "megfigyelési ügyet", éppen kilépett a Képviselői Irodaház biztonsági kapuján. Valószínű persze, hogy ekkor már nem csak az általa felmutatott egyetlen CD-n hallható telefonbeszélgetést ismerte, hanem az állítólag "a postaládájában talált" másik három vagy ki tudja, hány hangfelvételt is.

A Népszabadságnak, majd vasárnap még erőteljesebben a közszolgálati televízióban,
A szólás szabadságában Dávid Ibolya a "szürkezóna" (ahol a politikai és az üzleti világ találkozik) kapcsán egyértelműen fogalmazott: Hogyan lehetne párton belüli versenyről beszélni, amikor "az MDF-re ráül egy olyan csoport, üzleti kör, mely ezt az egész folyamatot-botrányt indukálja?! Amikor külső erők, külső hatással, külső pénzzel beavatkoznak egy párt életébe?!"

Miközben kár úgy tenni, mintha ilyesmi először fordulna elő a magyar politikatörténetben, az több mint furcsa, ha egy nagy magyar cégek biztonságáért felelő vállalkozás vezetője a már ismert telefonbeszélgetést folytatja le egyik fontos munkaadójával, Csányi Sándorral. Kombinációkra ad alkalmat az is, ha - legalábbis a rögzített párbeszéd szerint - a speciális megfigyelést rendelő úr személyét sem nehéz belehelyezni egyfajta "kapcsolati hálóba".

De térjünk vissza a fiatal politikusra, akinek "fölépítésére" állítólag nem sajnálták a pénzt, paripát, fegyvert, s közben ő sem tétlenkedett. Néhány hónap alatt "kiszervezte" Budapestet a lassú reagálású, kényelmes MDF-esek alól, és - különösen az utóbbi időben - vidéken is "erős bástyákat" épített. Egy 24 éves "almássysta" szerezte meg Herényi Károly felségterületén, Somogy megyében az elnöki széket, de Pest megyében is fontos pozíciókat kaparintottak meg. (Hű segítői: Huber Szebasztián, Lévai Zoltán volt IDF-elnök és Lasztovicza Gábor mostani IDF-elnök.) A határozott, "yuppis" nyomulásra sehol sem voltak felkészülve. Dávid Ibolya felfedezettje egy ideig szinte háborítatlanul építhette csapatát, mígnem a pártban rémülten úgy értékelték, hogy ez nem más, mint egy újabb Fidesz-attak.

A Fidesz-szálat Dávid Ibolya maga is igyekszik erősíteni, az MTV politikai magazinjában egyértelműen a Fideszhez kötötte a friss "megfigyelési" botrányt, azt pedig az MDF egész vezérkara igyekszik elkerülni, hogy az Almássy-karrier érdekében tevékenykedő támogatói csoportokat belekeverje a botrányba.