Mint arról már beszámoltunk, a külföldi tulajdonos a menesztést az 1997-es, sokat vitatott privatizációs szerződés újratárgyalásának időszakában vetette fel, csakhogy egy olyan kérdésben, amelybe a vállalat operatív irányításért felelős vezérigazgatójának semmilyen beleszólása sincs. A helyzetet sokáig bonyolította azonban, hogy a 75 százalékban tulajdonos főváros, pontosabban Demszky Gábor (SZDSZ) főpolgármester, s szocialista helyettese, Hagyó Miklós ellentétesen ítélte meg Haranghy helyzetét. Míg előbbi többször is teljes támogatásáról biztosította, addig utóbbi hajlott a befektetői szándék elfogadására.

Végül a Fővárosi Közgyűlés - kétségkívül Hagyó érdemeként - május végén szentesítette az új kontraktust. A 2006-2007-es üzleti évet lezáró megállapodással a 25 százalékban tulajdonos francia-német befektetők 2,2 milliárd forint felhalmozott menedzsmentdíjról lemondtak, a főváros pedig 1,1 milliárdos osztalékbevételhez jutott. A megállapodás hiányában, a külföldi tulajdonosokkal zajló vita miatt a vízművek számláján a múlt év végére már 7 milliárd forintnyi menedzsmentdíj halmozódott fel.

Az elmúlt hónapok történései alapján akár sejteni is lehetett volna a mostani végkifejletet, mert, bár a társaság május végi közgyűlésén a tulajdonosok megerősítették posztján Haranghy Csabát, ám - az azóta sem cáfolt vagy megerősített híresztelés szerint - nem sokra rá megvonták nyilatkozati jogát, aláírási jogát pedig jelképes összegben, ötmillió forintban maximálták. Ezzel pedig lényegében elszigetelték, s megbénították az érdemi munkavégzésben. Azt nem tudni, ki kit győzött meg, de sokat sejtetett, hogy már május végén több szocialista politikus jelezte, a liberálisok Haranghy melletti kiállásával szemben kitartanak a vezércsere mellett, s a befektetőkkel közösen már keresik az utódjelöltet.

A 40-es éveiben járó agilis vezérigazgató több sikert is elért regnálása idején, melyeknek a budapestiek s a cég dolgozói egyaránt hasznát látták. A vízművek az ő ideje alatt hirdette meg például azt az évi többmilliárdos rekonstrukciós programot, melynek eredményeként sok tíz kilométernyi vezetéket kicseréltek, jelentősen csökkentve ezzel a korábbi csőtörések számát. Szintén milliárdos összeget fordítottak az új diszpécserközpontra, a kiszállási-hibaelhárítási idő csökkent, a távvezérléssel pedig biztonságosabbá vált a vízellátás. A vezérigazgató a vállalaton belül megteremtette az elődje által szétzilált munkahelyi békét, így nem volt meglepő, hogy menesztésének tavaszi hírére a vízművek csaknem 600 dolgozója levélben tiltakozott Demszky Gábornál.

A lemondás időzítésének pikantériája, hogy a főváros a keddi vagy a másfél hétre rá esedékes igazgatósági ülésen fog élni egyik, májusban kiharcolt többletjogosítványával: információink szerint ugyanis ekkor nevezi meg jelöltjét egy leendő harmadik vezérigazgató-helyettes személyére. Nem kizárt, hogy Haranghy távozásával az új helyettesből azonnal első számú vezető lehet. Információink szerint két jelölt is szóba került, az egyik Dancs Gábor, a főváros volt közlekedési tanácsnoka, a vízművek felügyelőbizottságának elnöke, a másik Bella Balázs, az igazgatóság tagja, korábbi elnöke. Helyzetében mindketten erősíthették volna Haranghyt, előbbi a főpolgármester bizalmasaként, utóbbi a vezérigazgatóval ápolt jó viszonya miatt. Csakhogy információink szerint Haranghy az új vállalatirányítási modellt a vízművek leszállóágának tekinti, melyben már nem akar részt venni.