Dávid Ibolyát, a közelgő pártelnökválasztáson reményeket tápláló Almássy ellenfelét. A történtek azonban fényt kaptak, a fiatal politikus és követői visszaléptek. Egyszerre, mindannyian, mintegy vezényszóra. A kihívó közölte, első az egység: Dávid Ibolyát támogatja. Azt, akinek politikája ellen néhány napja átfogó programot hirdetett. Az egység tétel hitelessége sem kétséges. Lemondanak a hozzá tartozó emberek is a választmányi tagságról, mintha elviselhetetlen nagy lelkiismereti terhet kellene különben vinniük. Almásy pedig marad a parlamentben. Ott ez nem gond? Az MDF által sürgetett normális országban ilyen egy normális párt? A legkevésbé sem Dávid Ibolyát illeti persze ez a kérdés a dolgok jelenlegi állása szerint, hanem kapituláló ellenfelét és elődjeit.

Jussanak eszünkbe a vakondokok? Még az előző ciklusban nevezte így az MDF képviselőit a Fidesz részéről Áder János, amikor arra kellett magyarázatot adnia, hogy az első fordulóban az ő pártja miért nem szavazott jelöltjükre, Sólyom Lászlóra. Az volt a tömeges tartózkodás célja, hogy bebizonyítsa, a szocialistákon kívül az áruló MDF áll Szili mellé. Ez volt a stratégia, amit oly elképedten bámult Sólyom László a díszpáholyban. Még mekkorát nézhetett, amikor kiderült, hogy a Fidesz-párti nemzeti fórumosok tévelyedtek be a vakondvilágba, ők szavaztak át, ellene. A mostani ügy annyival súlyosabb, amennyivel egy titkosszolgálati információs hálózat bonyolultabb a fürge rovarevők alagútrendszerénél.

Ami történik, merő neurózis: nem normális, hogy háborús viszonyban vannak a politikai tömbök. S ha valamikor, ilyenkor már nem számít se Isten..., vagy ha ő még igen, az ember semmiképp. Erre a felhangoltságra emlékeztet, ahogy nálunk titkosszolgálati csapatok cserélődnek kormányváltáskor, hogy a jelek szerint tovább munkálkodjanak az éppen elhagyott frontokon. Nyugodtabban lehetne figyelni civil rejtő állásokból ezt a történetet, ha még csak nem is érintkezne vele a legnagyobb magyar bank, ha a jelen állás szerint megtámadottnak tekinthető pártelnök nem nyilatkozná azt, hogy a politikától távol kellene tartani az üzleti hatalmakat.

Pánikreakciót válthat ki, ha az ember megpróbálja végiggondolni, milyen alapon minősíti vérvádnak Stumpf István a kérdéseket, amelyeket az vált ki, hogy Dávid Ibolya hangfelvételt mutat be, amelyen valaki őt, a volt minisztert megrendelőnek tünteti fel. Tegyük fel, hazugság. De vérvád? Tisztában van vele Stumpf István, milyen összefüggés-rendszert mozgat? Vagy, hogy mi mozgatja?

Tisztában van ezzel általában bárki is abban az ékben, amely a gyanú szerint elindult a Nemzetbiztonsági Hivatal információs rendszerébe? Mindannyiunknak jobb, ha mégsem ez történt, ha kiderül, hogy Almássy Kornél javára senki semmivel sem bízta meg ezt a céget. Amíg azonban ezt nem tudják bizonyítani, Dávid Ibolya igaza feltétlen: normálissá kéne tenni ezt az alávakondjáratozott országot.