Az utolsó balatoni találkozó
- A csökkenő üdülési támogatásunk miatt az elmúlt két évben polgármesterektől és cégektől koldultam össze támogatást, hogy megtarthassuk a mozgáskorlátozottak negyed évszázada tradicionális balatoni találkozóját, de mivel a helyzetünk egyre inkább romlik, várhatóan az idei volt az utolsó - mondta Szőnyi Ferenc, a közelmúltban megtartott rendezvény főkoordinátora.
- Aki a mai, szigorú üdülési támogatás feltételeinek meg tud felelni, annak olyan kevés a keresete, hogy az ehhez befizetendő önrészt sem tudja előteremteni - állítja az évtizedek óta tolókocsiba kényszerült, 47 éves G. Gabriella, aki az idén ugyan eljutott a mozgáskorlátozottak balatoni találkozójára, de egy alapítvány segítségével. Elmondása szerint hiába tolókocsis, a fogyatékossági támogatással együtt meghaladja a havi jövedelme a 75 ezer forintot. Márpedig így nem juthat üdülési csekkhez, pedig e nélkül esélye sincs egy akadálymentesített szálloda árának megfizetésére.
Az elmúlt években valóban egyre kevesebb mozgáskorlátozott jutott nyaralási támogatáshoz - közölte Hegedűs Lajos, a Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége (MEOSZ) elnöke. Mint kifejtette, az állam négy éve kivonult tagjaik közvetlen üdülési támogatásából, azóta a Magyar Nemzeti Üdülési Alapítványtól (MNÜA) juthatnak üdülési csekkhez, egyre szigorodó feltételek mellett, egyre kisebb keretből.
Az idén már csak a legsúlyosabb problémákkal küszködők, a fogyatékossági támogatásban részesülő, 75 ezer forint alatti havi jövedelmű tolókocsisok juthattak üdülési támogatáshoz. Az érintettek köre a 300 ezer magyar mozgáskorlátozottnak a 15 százaléka. A többi mozgáskorlátozott - mint megtudtuk, 10 százalékuk rendelkezik valamilyen munkahellyel - legfeljebb rokkantnyugdíjassága alapján juthat üdülési hozzájáruláshoz, holott szükségletei, rokkantsága okán mind anyagilag, mind fizikailag sokkal nehezebb eljutnia bárhová nyaralni - mondta a szervezet elnöke. Ha ugyanis tényleg mozgásképtelen valaki, fokozott segítségre, esetenként két kísérőre is szorul, ami sokkal költségesebbé teszi az életét és az üdülését - fejtette ki Hegedűs Lajos, miért lenne szükség a jelenleginél jobb, a régihez hasonló differenciálásra az üdülési támogatások odaítélésében.
2000-2003 között évente 17 ezer mozgáskorlátozott jutott el nyaralni, míg az idén már csak hatezren kaphattak ehhez támogatást. A helyzet megváltoztatása érdekében a MEOSZ egyeztetést kezdeményezett az MNÜA-val, amely bár a hajdani szakszervezetek vagyonának egy részét megörökölve gazdálkodik, jogilag magánalapítvány, és kuratóriuma maga dönt arról, kiket támogat a keretből.
- Kaptunk egy ígéretet az alapítványtól, hogy a jövő évi keret felosztásába bevonják a szervezetünket is, ami komoly előrelépést jelentene - mondta Hegedűs Lajos, hozzátéve: azért várják a problémájuk enyhítését az MNÜA-tól, mert nincs más, és mert a kormány erre az alapítványra bízta a támogatások megoldását, az adókedvezmény lehetőségét is biztosítva ehhez.
Karácsony Mihály, az MNÜA elnöke kijelentette: az MNÜA a hátrányos helyzetű csoportok közül az alacsony jövedelműekre, azon belül is a nyugdíjasokra, a fogyatékkal élőkre, a legalább két gyermek neveléséről gondoskodó munkavállalókra, valamint a szakiskolai tanulók támogatására összpontosít.
- Az idén 65 ezer szociálisan hátrányos helyzetben élő személynek tudtunk saját forrásunkból, költségvetési támogatás nélkül 2,2 milliárd forint támogatást adni üdülési csekk formájában, holott egy éve 43 ezer volt a kedvezményezett személyek száma, akik összesen 1,5 milliárd forintban részesülhettek - mondta Karácsony Mihály.
Az alapítvány tavaly 11 500 rokkantnyugdíjas részére adott 375 millió forint értékű üdülési csekket, az idén pedig 6500 fogyatékkal élő személy részére biztosítanak 208 millió forint értékű üdülési támogatást. A rendelkezésre álló források miatt ebben az évben a 800 ezer rokkantnyugdíjas csoportját leszűkítették a 180 ezerre tehető, fogyatékkal élők csoportjára - mondta az alapítványi elnök.
Arra a kérdésre, hogy igazságos-e a jelenlegi támogatási rendszer, Karácsony Mihály azt válaszolta:
- Úgy vélem, emberségesen, kellő empátiával és igazságosan járunk el akkor, amikor a legrászorultabbaktól elindulva haladunk fölfelé a támogatás odaítélésében mindaddig, amíg a forrásaink tartanak.
